– Királyn? leszel – sziszegte –, míg nem j?n egy másik, fiatalabb és szebb; aki letaszít téged, és elvesz mindent, ami a szívednek kedves!
Képtelen volt tovább visszatartani a k?nnyeket. Savként csorogtak végig az arcán. Cersei élesen felsikoltott, egyik kajával eltakarta a mellét, másikkal a lába k?zét, és futásnak eredt, elrohant a Szegény Bajtársak mellett, mélyen el?red?lve kaptatott fel az emelked?n. Megbotlott és elesett, felkelt, majd tizen?t lépés után újra felbukott. A k?vetkez?, amire emlékezett, hogy négykézláb mászik felfelé, akár egy kutya, mik?zben Királyvár népe gúnyolódva, nevetve és szitkozódva utat enged neki.
Aztán a t?meg kettévált és elt?nt, és ott találta magát a várkapu el?tt, ahol aranyozott félsisakot és bíbor k?penyt visel? dárdás ?r?k álltak sorfalat Cersei nagybátyja mogorva, mély hangját hallotta, ahogy parancsokat vakkant, és meglátott két fehér foltot – Ser Boros Blount és Ser Meryn Trant igyekeztek felé világos páncéljukban és hószín k?penyükben.
– A fiam! – sírta. – Hol a fiam? Hol van Tommen?
– Nincs itt. Egy fiúnak nem szabad látnia anyja szégyenét – felelte érdes hangon Ser Kevan. – Takarjátok el!
Jocelyn hajolt f?lé, puha, tiszta, z?ld gyapjútakaróval fedte el meztelenségét. árnyék esett rájuk, kioltva a nap fényét. A királyn? érezte, hogy hideg acél csúszik alá, er?s, fémbe ?lt?ztetett karok emelik fel a magasba, olyan k?nnyedén, ahogy ? emelte fel Joffrey-t még csecsem?korában. Egy óriás, gondolta kábán Cersei, mik?zben a férfi nagy léptekkel a kaputorony felé vitte. Hallotta, hogy a Falon túli istentelen erd?kben még élnek óriások. Az csak egy mese. álmodnék?
Nem. A megment?je valódi volt. Nyolc láb magas lehetett, vagy talán még nagyobb, fat?rzsnyi lábbal, igavonó lónak is becsületére váló mellkassal, ?k?rnyi vállal. Páncélja acéllemezekb?l állt, fehér volt mindegyik, akár egy sz?z reménye, legfelül pedig aranyozott
mell vértet viselt. Arcát sisak takarta, forgóján hét selyemszalag lobogott a Hit szivárványszíneiben. K?penyét hétágú csillag fogta ?ssze a vállánál.
Egy fehér k?peny.
Ser Kevan megtartotta a szavát. Tommen, az ? drága kisfia kinevezte a bajnokot a Királyi Test?rségbe.
Cersei nem látta, honnan bukkant el? Qyburn, de hirtelen ott termett mellette, próbált igazodni a bajnok hatalmas lépteihez.
– Felség, annyira jó, hogy visszatértél! Enyém lehet a megtiszteltetés, hogy bemutassam a Királyi Test?rség legújabb tagját? ? Ser Er?s Robert.
– Ser Robert – suttogta Cersei, mik?zben beléptek a kapun.
– Ha felséged nem bánja, Ser Robert szent hallgatási fogadalmat tett – folytatta Qyburn. – Megesküd?tt, hogy nem szólal meg, amíg felséged ?sszes ellensége meg nem halt, és ki nem ?ztük a gonoszt a birodalomból.
Igen, gondolta Cersei. ó, igen!
Tyrion
A pergamenhalom figyelemre méltóan nagy volt. Tyrion ránézett és felsóhajtott.
– úgy tudtam, bajtársak vagyunk. Hát így szereti egyik testvér a másikat? Hová t?nt a bizalom? A barátság, a kedves elismerés, a mély elk?telezettség, melyet csak azok az emberek ismernek, akik valaha együtt harcoltak és véreztek?
– Mindent a maga idejében – felelte Barna Ben Plumm.
– Az aláírásod után – tette hozzá a tollat hegyez? Kalamáris.
Ravasz Kasporio megérintette kardjának markolatát.
– Ha már most el akarod kezdeni a vérzést, ?r?mmel teljesítem kívánságodat.
– Milyen kedves! – nézett rá Tyrion –, de inkább nem élek vele.
Kalamáris megérintette a Tyrion el?tti pergament, és átadta neki a tollat.
– Tessék, a tinta. ó-Volantisból való. Nem sokban marad el a rendes fekete mestertintától. Csak alá kell írnod ?ket, és odaadnod nekem, a t?bbit én elintézem.
Tyrion ferde vigyort villantott rá.
– Elolvashatom el?sz?r?
– Ha akarod. Nagyjából mindegyik ugyanaz, kivéve a legalsót, de arra majd id?ben rátérünk.
ó, abban biztos vagyok. A legt?bb ember számára semmibe sem került csatlakozni egy szabad kompániához, ám ? nem olyan, mint a legt?bb ember. Belemártotta a tollat a tintába, az els? pergamen f?lé hajolt majd kis szünet után felnézett.
– Y ollóként vagy Hegyi Hugorként írjam alá?
Barna Ben rákacsintott.
– Az attól függ, mit szeretnél jobban: hogy visszaküldjünk Yezzan ?r?k?seihez, vagy egyszer?en csak lefejezzünk.
A t?rpe felnevetett, és odakanyarította a nevét: Lannister-házi Tyrion. Utána odaadta az iratot Kalamárisnak, és átp?rgette ujjai k?z?tt a maradékot.
– Mennyi lehet ez... ?tven, hatvan? Azt hittem, a Második Fiak vannak vagy ?tszázan.
– Jelen pillanatban ?tszáztizenhárman – felelte Kalamáris. – Ha aláírod a k?nyvünket, ?tszáztizennégyen leszünk.
– Vagyis csak minden tizedik kap ebb?l? Ez nem t?nik tisztességesnek. Azt hittem, a szabad kompániákban mindenen tisztességesen megosztoztok. – Aláírta a k?vetkez?t.