Cersei egyéves volt, amikor a nagyapja meghalt. Hatalomra kerülésekor Tywin nagyúr els? intézkedése volt, hogy szám?zte Casterly-hegyr?l apja mohó, alacsony sorból származó ágyasát. A Tytos nagyúrtól kapott selyem-és bársonyruhákat, valamint a saját magának vásárolt ékszereket elvették t?k, és meztelenül kiküldték Lannisrév utcáira, hogy egész Nyugat lássa szégyenét.
Bár Cersei akkor még túl fiatal volt ahhoz, hogy végignézze a látványosságot, feln?ve t?bb t?rténetet is hallott a mosón?kt?l és ?r?kt?l, akik ott voltak. Azt beszélték, az asszony sírt és k?ny?rg?tt, elkeseredetten kapaszkodott a ruháiba, amikor megparancsolták neki, hogy vetk?zz?n, és hiábavalóan próbálta takargatni magát, mik?zben csupaszon, meztelen talppal botorkált az utcán.
– Korábban büszke és hiú volt – mondta az egyik ?r –, olyan magasan hordta az orrát, hogy el is feledkezett róla, honnan származik. ám amint letéptük róla a ruhát, kiderült, hogy ? is csak egy szajha.
Ha Ser Kevan és a F?veréb azt hitték, vele is ez fog t?rténni, nagyot tévedtek. Az ? ereiben Tywin nagyúr vére folyik. N?stény oroszlán vagyok. Nem ijedek meg t?lük!
A királyn? ledobta k?penyét.
Egyetlen sima, sietség nélküli mozdulattal csupaszította le magát, mintha csak saját lakosztályában, szolgálólányai el?tt készül?dne fürdéshez. Amikor a hideg szél hozzáért b?réhez, hevesen megborzongott. Minden erejére szüksége volt, hogy ne próbálja takargatni magát a kezével, ahogy nagyapja szajhája tette. Keze ?k?lbe szorult, k?rmei a tenyerébe vájtak. Az éhes szemek ?t bámulták. De vajon mit láthatnak? Gy?ny?r? vagyok, emlékeztette magát. Hány alkalommal mondta neki ezt Jaime? Ennyit még Robert is elismert, amikor elázva bemászott az ágyába, hogy a farkával rója le részeg tiszteletét.
Ugyanígy néztek Ned Starkra is.
Indulnia kellett. Csupaszon, megnyírva, meztelen talppal lépdelt le a széles márványlépcs?n. Karját és lábát libab?r borította el. állát felszegve tartotta, ahogy egy királyn?h?z illik, kísérete legyez? alakban széthúzódott el?tte. A Szegény bajtársak félrel?kd?sték az embereket, hogy utat nyissanak a t?megben, a Kardok pedig kétoldalt kísérték A három septa k?vette ?ket. Leghátul j?ttek a fehérbe ?lt?z?tt novíciák.
– Szajha! – kiáltotta egy n?i hang. Mindig a n?k voltak a legkegyetlenebbek, ha egy másik n?r?l volt szó.
Cersei ügyet sem vetett rá. Lesz még t?bb is, sokkal rosszabbak. Ezeknek a férgeknek nincs nagyobb ?r?m az életükben, mint acsarogni a náluk el?rébbvalókra. Nem tudta elhallgattatni ?ket, ezért inkább úgy tett, mintha nem hallana semmit. Nem is fog rájuk nézni. Aegon
Hegyére szegezi a tekintetét a város másik szélén, ahol a V?r?s Torony csillog a napfényben. Ott j?n az ? igazi megváltása, ha Kevan nagybátyja betartja a szavát
? akarta ezt. ? és a F?veréb. és persze a kis rózsa, nem is kétséges. B?nt k?vettem el és vezekelnem kell megkell mutatnom szégyenemet a város ?sszes koldusa el?tt. Azt hiszik, megt?rik a büszkeségem, hogy ezzel végem lesz, de tévednek.
Unella és Moelle septa lépést tartottak vele, míg Scolera septa m?g?ttük lépdelt egy csengetty?t rázva.
– Szégyen! – károgta a vén banya. – Szégyen a b?n?sre, szégyen, szégyen!
Valahol jobbra egy másik hang képezett ellensúlyt, az egyik péklegény kiabált:
– Meleg pite, három krajcár, meleg pite!
A márványlapok hidegek voltak, és csúszósak, Cerseinek óvatosan kellett lépkednie, nehogy elveszítse az egyensúlyát. útjuk elvezetett áldott Baelor szobra mellett, az emlékm? egyenesen és nyugodtan állt talapzatán, arca maga volt a jóindulat. Ránézésre senki meg nem mondta volna, milyen ostoba volt. A Targaryen-dinasztia jó és rossz királyokat is adott a világnak, de senkit nem imádtak úgy, mint Baelort, az ájtatos, halk szavú septonkirályt, aki egyformán szerette a parasztokat és az isteneket, mégis beb?rt?n?zte saját húgait. Csoda, hogy a szobor nem omlott le Cersei meztelen mellének látványától. Tyrion mindig azt mondta, Baelor király még a saját p?csét?l is rettegett Egy alkalommal az ?sszes szajhát szám?zte Királyvárból. A t?rténetírók szerint imádkozott értük, mik?zben kihajtották ?ket a városkapun, de egyszer sem nézett rájuk.
– Szajha! – rikoltotta egy hang. újabb n?. Valami kirepült a t?megb?l. Rothadt gyüm?lcs. A barna, nedvez? termés elsuhant Cersei feje f?l?tt, és az egyik Szegény Bajtárs lábánál ért f?ldet. Nem félek. N?stény oroszlán vagyok. Sétált tovább.
– Meleg pite! – kiabálta a péklegény. – Meleg pite, ide, ide!
Scolera septa csak rázta tovább a csengetty?jét.
– Szégyen, szégyen, szégyen a b?n?sre, szégyen, szégyen!
A Szegény Bajtársak el?ttük mentek, pajzsukkal nyitottak keskeny ?svényt a t?megben. Cersei k?vette ?ket mereven felszegett fejjel, tekintetét a távoli toronyra szegezve. Minden lépéssel k?zelebb jutott a V?r?s Toronyhoz. Minden lépés k?zelebb vitte a fiához és a szabaduláshoz.