úgy t?nt, ma nem a tizenharmadik nap van; a V?r?s Bika lépcs?i üresen álltak. Semosh és Selloso, a testvéristenek a Fekete-csatorna túlsó partján álmodtak ikertemplomaikban. A lány átkelt a vízen, és végigsétált a dokkok mentén, majd átvágott a Rongyszed?k Kik?t?jén, és maga m?g?tt hagyta a Víziváros félig elsüllyedt tornyait és kupoláit
A Boldog Kik?t? fel?l részeg lysi tengerészek k?zeledtek imbolygó léptekkel, de a lány sehol sem látta a szajhákat. A Hajó zárva volt, a komédiások még biztosan alszanak. ám valamivel távolabb, egy ibbeni bálnahalász melletti mólón megpillantotta Macska régi barátját Tagganarót, aki éppen labdázott Cassóval, a Fókák Királyával, mik?zben zsebmetsz?je a néz?ket fosztogatta. Amikor megállt egy kicsit, Tagganaro odanézett, de nem ismerte fel, Casso viszont hangos vakkantásokkal csapta ?ssze uszonyait. Tudja, ki vagyok, gondolta a lány, vagy csak a halszagot érzi. Gyorsan továbbindult
Mire elérte a Bíbor Kik?t?t, az ?regember már elhelyezkedett a kif?zdében, szokásos asztalánál, és a hajóskapitányoktól kapott erszények tartalmát számolta. A magas, sovány ?r vigyázott rá, a másik az ajtó mellett ült, ahonnan jól látott minden belép?t. Nem számított. A lány nem akart bemenni, inkább letelepedett egy harminclépésnyire lév? faállványzatra. A szél szellemujjaival cibálta a k?penyét.
A kik?t?ben még egy ilyen hideg, szürke napon is zajlott az élet. Tengerészek kutattak szajhák után, és szajhák tengerészek után. Két részeg bravo érkezett gy?r?tt cicomában, egymásra támaszkodva támolyogtak végig a dokkok mellett, kardjuk hangosan cs?rg?tt az oldalukon. Egy v?r?s pap sietett a dolgára, karmazsin és skarlát k?penye csapkodott a szélben.
Már majdnem dél volt, amikor megpillantotta az embert, akit keresett, egy gazdag hajótulajdonost, akit három alkalommal is látott az ?reggel üzletelni. A megtermett, kopasz, izmos férfi vastag, barna, prémmel szegélyezett bársonyk?penyt viselt, valamint holdakkal és csillagokkal díszített derék?vet. Bal lábára valamiért sántított, ezért lassan sétált, és egy botra támaszkodott.
A csúf kislány úgy d?nt?tt, ? is ugyanúgy megfelel, mint bárki más, s?t a t?bbségnél még jobban is. Leugrott az állványról, és a hajótulajdonos után sietett. Tucatnyi lépéssel már ott is volt m?g?tte, és el?készítette ujjkését. Az erszény a férfi csíp?jének jobb oldalán lógott, de a k?penye takarta. Egy gyors és k?nnyed mozdulat, a penge megvillant, a bársony széthasadt, és az áldozat semmit nem érzékelt. V?r?s Roggo mosolygott volna, ha látja. Becsúsztatta a kezét a résen, az ujjkéssel felvágta az erszényt, belemarkolt az aranyba...
A nagy ember megfordult.
– Mi a...
A mozdulattól a lány keze beragadt a red?k k?zé, amikor megpróbálta kirántani a résb?l. Pénzérmék záporoztak a lábához.
– Tolvaj! – üv?lt?tte a férfi, és felemelte a botját, hogy lesújtson vele. A lány kirúgta alóla a rossz lábát, odébb táncolt, és mik?zben áldozata felbukott, ? eliramodott egy gyermekes anya mellett. újabb érmék hullottak ki ujjai k?zül, háta m?g?tt ?Tolvaj! Tolvaj!” kiáltások harsantak. Egy pókhasú fogadós ügyetlen mozdulattal megpróbálta elkapni a karját, de a lány kitért el?le, elszaladt egy nevet? szajha mellett, és célba vette a legk?zelebbi sikátort.
A Csatornák Macskája jól ismerte ezeket a sikátorokat, a csúf kis
lány pedig emlékezett. Balra fordult, keresztüllendült egy alacsony falon, átsz?kkent egy keskeny csatornán, és egy nyitva hagyott ajtón át besurrant egy poros raktárhelyiségbe. Addigra az üld?zés hangjai elhalkultak, de nem akart kockáztatni. Lekuporodott néhány láda m?gé, és a térdét átkarolva várakozott. Csaknem egy órán át rejt?z?tt ott, mire úgy ítélte meg, biztonságosan távozhat. Felmászott az épület oldalán, és majdnem a H?s?k Csatornájáig ugrált a tet?k?n. A hajótulajdonos mostanra biztosan ?sszeszedte a pénzét és a botját, és besántikált a kif?zdébe. Talán rendel egy forró levest, és elpanaszolja az ?regembernek a csúf kislányt, aki megpróbálta ellopni az erszényét
A kedves ember a Fekete és Fehér Házában, a kút szélén ülve várt rá. A csúf kislány letelepedett mellé, és letett egy érmét kettejük k?zé, a k?peremre. Aranypénz volt, egyik oldalán sárkánnyal, a másikon egy király képmásávaL
– Westerosi aranysárkány – mondta a kedves ember. – Honnan szerezted? Mi nem vagyunk tolvajok.
– Nem loptam. Elvettem t?le egyet, de helyette otthagytam egy másikat.
A kedves ember értette.
– és azzal a pénzzel, meg az erszényében lév? t?bbivel fog kifizetni egy bizonyos embert akinek a szíve nem sokkal kés?bb megáll. Tehát ez a módja? Nagyon szomorú. – A pap felvette a pénzt, és beledobta a vízbe. – Még rengeteget kell tanulnod, és még annál is t?bbet, de nem vagy teljesen reménytelen.
Aznap éjjel visszaadták neki Arya Stark arcát.