Sárkányok tánca

– Megteszem. Mondtam, hogy megteszem, és meg is fogom.

 

De hogyan? Ez már nehezebb kérdés volt.

 

A férfinak voltak test?rei is, mégpedig ketten: egy magas vékony, és egy alacsony k?pc?s. K?vették mindenhová, onnantól, hogy reggel elhagyta a házát, egészen estig, amíg haza nem tért. Gondoskodtak róla, hogy engedély nélkül senki ne mehessen az ?regember k?zelébe. Egyszer egy részeg majdnem nekitántorodott, amikor hazafelé tartott a kif?zdéb?l, de a magas test?r k?zéjük lépett, és egy durva l?késsel a f?ldre teremtette. A kif?zdében az alacsony mindig el?re megkóstolta a hagymalevest. Az ?regember megvárta, hogy az étel kih?lj?n, csak utána kezdett enni – ennyi id? alatt meggy?z?d?tt róla, hogy emberének nincs semmi baja.

 

– Fél – állapította meg –, vagy tudja, hogy valaki meg akarja ?lni.

 

– Nem tudja – felelte a kedves ember –, de gyanakszik.

 

– Az ?r?k akkor is vele tartanak, amikor kimegy elvégezni a dolgát, viszont ha ?k mennek, a férfi nem k?veti ?ket. A magas a gyorsabb. Megvárom, hogy kimenjen, besétálok a kif?zdébe, és szemen szúrom a vénembert

 

– és a másik ?r?

 

– ? lassú és buta. ?t is meg tudom ?lni.

 

– Te valami harctéri mészáros vagy, aki mindenkit levág az útjában?

 

– Nem.

 

– Reméltem is, hogy nem. Te a Sokarcú Isten szolgálója vagy, és mi, akik ?t szolgáljuk, csak azoknak adunk ajándékot, akiket kiválasztottunk és megjel?ltünk.

 

Megértette. ?ld meg. Csak ?t ?ld meg.

 

További három nap megfigyelés kellett, mire megtalálta a megoldást, és még egy nap gyakorlás az ujjkésével. V?r?s Roggo tanította meg a használatára, de utoljára akkor használta erszények felnyitására, miel?tt elvették a szemét, és biztos akart lenni benne, hogy még mindig tudja, hogyan kell használni. Simán és gyorsan, ez a módja, semmi ügyetlenkedés, mondta magának, mik?zben újra és újra és újra el?varázsolta az apró pengét zubbonya ujjából. Amikor meg volt elégedve, addig élezte az acélt egy fen?k?v?n, míg a fém ezüst?s-kéken villogott a gyertyafényben. A terv másik része már nem volt ilyen egyszer?, de az árva szerencsére tudott segíteni.

 

– Holnap átadom az embernek az ajándékot – jegyezte meg a lány reggeli k?zben.

 

– A Sokarcú elégedett lesz. – A kedves ember felállt. – A Csatornák Macskáját sokan ismerik. Ha meglátják, Brusco és a lányai is bajba kerülhetnek. Ideje arcot cserélned.

 

A lány nem mosolyodott el, de legbelül nagyon ?rült. Egyszer már elveszítette Macskát, és meg is gyászolta. Nem akarta újra elveszíteni.

 

– Hogy fogok kinézni?

 

– Csúf leszel. Az asszonyok elfordulnak, amikor rád néznek, a gyermekek bámulnak és ujjal mutogatnak. Az er?s férfiak megsaj nálnak, néhányan talán még k?nnyet is hullatnak. Aki rád néz, nem felejt el egyhamar. Gyere.

 

A kedves ember leakasztotta a vaslámpást a kampóról, elvezette a lányt a mozdulatlan, fekete viz? kút és a s?tét, néma istenek sora mellett, egészen a templom hátuljában lév? lépcs?ig. Az árva csatlakozott hozzájuk, amint elindultak lefelé. Senki nem beszélt, az egyedüli neszt a lépcs?fokokon csosszanó papucsos lábak keltették. Tizennyolc lépcs?fok vezetett le a pincébe, ahonnan ?t boltíves alagút ágazott szét, akár egy kéz ujjai. A lépcs? itt már keskenyebb és meredekebb volt, de a lány már t?bb ezerszer szaladt rajta f?l és le, nem keltett benne félelmet. újabb huszonkét lépcs?fok, és már az alsó pincében voltak. Az itteni alagutak ?sszesz?külve kanyarogtak, fekete féregjáratokként tekeregtek a szikla szívében. Az egyik járatot nehéz vasajtó zárta le. A pap felakasztotta a lámpát egy kampóra, belenyúlt a k?penyébe, és el?húzott egy díszes kulcsot.

 

A lány karján végigfutott a libab?r. A szentély. Még lejjebb fognak menni, le a harmadik szintre, a titkos kamrákba, ahová csak a papok mehetnek.

 

A kulcs háromszor kattant, nagyon halkan, ahogy a kedves ember elfordította a zárban. Az ajtó hangtalanul tárult ki olajozott forgópántjain. újabb lépcs? k?vetkezett, ezúttal már a sziklából kifaragva. A pap újra leakasztotta a lámpást és el?rement. A lány k?vette a fényt, lefelé menet számolta a lépcs?fokokat. Négy, ?t, hat, hét. Már sajnálta, hogy nem hozta magával a botját. Tíz, tizenegy, tizenkett?. Tudta, hány lépcs?fok van a templom és a pince, a pince és az alsó pince k?z?tt, még a padlástér sz?k, kanyargós lépcs?fokait is megszámolta, valamint a tet?ajtóhoz és a huzatos kakasül?h?z vezet? meredek létra fokait.

 

George R. R. Martin's books