A férfit, akit meg kellett ?lnie, aznap délel?tt pillantotta meg el?sz?r, amikor a Bíbor Kik?t? el?tti k?vezeten végigtolta kordéját. ?regember volt, jóval túl járt az ?tvenen. Túl sokáig élt, próbálta gy?zk?dni magát. Miért van neki olyan sok éve, amikor apámnak annyira kevés adatott meg? ám a Csatornák Macskájának nem volt apja, ezért megtartotta magának a gondolatot
– Szívkagyló, éti kagyló, óriáskagyló! – hirdette fennhangon menet k?zben. – Osztriga, garnélarák, szép, z?ld éti kagyló! – Még rá is mosolygott a férfira. Néha csak egy mosoly kell, hogy megálljának és vásároljanak. Az ?regember nem mosolygott vissza, csak mogorván nézett rá, és gázolt tovább a pocsolyákban. A víz a lány lábára fr?cscsent.
Nincs benne semmi udvariasság, gondolta a távozó férfi után nézve. Az arca komor és fenyeget?. Az ?regember orra keskeny volt, és hegyes, ajka vékony, szeme kicsi és k?zel ül?. Haja már ?szült, de apró, hegyes szakálla még feketén csillogott. Macska úgy gondolta, festi, és elgondolkodott, hogy a hajával miért nem teszi ugyanezt. Az egyik válla magasabban állt, mint a másik, amit?l kissé g?rnyedtnek t?nt.
– Gonosz ember – k?z?lte aznap este, amikor visszatért a Fekete és Fehér Házába. – Az ajka kegyetlen, a tekintete fenyeget?, és gonosz szakálla van.
A kedves ember kuncogott.
– Olyan, akár a t?bbi ember, van benne s?tétség és világosság. Nem a te dolgod megítélni ?t.
Ezen elgondolkodott.
– Az istenek ítélkeznek f?l?tte?
– Némelyik talán igen. Mire valók az istenek, ha nem arra, hogy megítéljék az embereket? A Sokarcú Isten azonban nem teszi mérlegre az emberek lelkét. Nem az ? dolga ítélkezni. ? csak átadja az ajándékot a legrosszabb embereknek ugyanúgy, mint a legjobbaknak. Máskül?nben a jók ?r?kké élnének.
Az ?regembernek a keze a legrosszabb, állapította meg másnap, amikor a taliga m?gül figyelte. Az ujjai hosszúak voltak, és csontosak, állandóan mozogtak, a szakállát vakarták, a fülét turkálták, az asztalon doboltak, rángatóztak, rángatóztak, rángatóztak. Mint két fehér pók. Minél t?bbet nézte a kezét, annál jobban gy?l?lte ?ket.
– Túl sokat mozgatja a kezét – mondta aznap este a templomban. – Biztosan tele van félelemmel. Az ajándék majd megnyugvást hoz neki.
– Az ajándék mindenkinek megnyugvást hoz.
– Amikor meg?l?m, a szemembe fog nézni, és megk?sz?ni.
– Ha ezt teszi, kudarcot vallottál. Legjobb lenne, ha nem is tudna rólad.
Az ?regember valamiféle keresked? lehet, állapította meg Macska néhány napos megfigyelés után. A mestersége a tengerhez k?ti, bár a lány sosem látta hajóra szállni. Egész nap egy kif?zdében ült a Bíbor Kik?t? mellett, a k?ny?kénél egy tál hagymaleves h?lt, mik?zben papírokat rendezgetett, pecséteket nyomott, és éles hangon beszélt az elé járuló kapitányokkal, hajótulajdonosokkal és más keresked?kkel, akik szemlátomást nem nagyon kedvelték.
Mégis hoztak neki pénzt, arannyal, ezüsttel és Braavos sz?gletes érméivel teli b?rerszényeket. Az ?regember mindegyiket gondosan megszámolta, oszlopokba rendezte az érméket, hasonlókat a hasonlókkal. Soha nem nézett a pénzre, inkább csak megharapta, mindig a szája bal oldalával, ahol az ?sszes foga megvolt. Id?r?l id?re az egyik érmét megp?rgette az asztalon, és hallgatta, ahogy csilingelve megáll.
és amikor minden pénzt megszámolt és megízlelt, az ?sszeget felírta egy pergamenre, lepecsételte viasszal, és odaadta a kapitánynak. Máskor a fejét csóválta, és visszadobta a pénzt az asztalra. Amikor ezt tette, a másik ember elv?r?s?d?tt dühében, vagy elsápadt és ijedtnek t?nt
Macska ezt nem értette.
– Aranyat és ezüst?t fizetnek neki, de csak írást ad értük. Ezek az emberek ostobák?
– Némelyik talán igen. A legt?bben egyszer?en csak óvatosak. Néhányan megpróbálják becsapni, de ? nem az az ember, akit k?nnyü rászedni.
– De mit ad el nekik?
– Mindegyiknek ír egy szerz?dést. Ha a hajójuk elveszik a viharban, vagy elfoglalják a kalózok, kifizeti a hajó és a teljes rakomány árát
– Ez olyan, mint valami fogadás?
– Hasonló. Egy fogadás, amit minden kapitány szeretne elveszíteni.
– Igen, de ha megnyerik...
–...akkor elveszítik a hajójukat, id?nként az életüket is. A tengerek veszélyesek, de ?sszel még veszélyesebbek. Nem kétséges, hogy a viharokban elsüllyed? hajók kapitányai nem sok vigaszt lelnek abban a tudatban, hogy Braavosban fizetnek az ?zvegyüknek és a gyermekeiknek, nem hagyják éhen halni ?ket. – A pap szomorúan elmosolyodott. – Azonban egy dolog megírni egy ilyen szerz?dést, és egy másik be is tartani.
Macska értette. Valaki biztosan gy?l?li ?t. Valaki elj?tt a Fekete és Fehér Házába, és istenhez imádkozott a haláláért. Szerette volna megtudni, ki volt az, de a kedves ember úgysem árulta volna el.
– Nem a te dolgod ilyesmiket tudni – mondta. – Ki vagy?
– Senki.
– Senki nem tesz fel kérdéseket. – Megfogta a lány kezét. – Ha nem vagy képes megtenni, csak mondanod kell. Nincs abban semmi szégyellnivaló. Vannak, akik szolgálják a Sokarcú Istent, és vannak, akik nem. Szólj, és felmentelek a feladat alól.