Kés?bb a kancsal is ugyanezt mondta valaki másra.
Háromórányi beszélgetés és borozgatás után a papok távoztak... kivéve a kedves embert, az árvát és azt, akinek az arca a járvány nyomait viselte. B?rét nedvedz? kelések borították, haja kihullott Egyik orrlyukából vér szivárgott, szeme sarkába váladék gy?lt
– Testvérünk szeretne szót váltani veled, gyermek – mondta a kedves ember. – ülj le, ha gondolod.
A lány helyet foglalt az egyik ébenarcú varsafa széken. A véres kelések nem rémítették meg. Túl régóta volt már a Fekete és Fehér Házában ahhoz, hogy megijedjen egy álarctól.
– Ki vagy? – kérdezte a keléses arcú férfi, miután egyedül maradtak.
– Senki.
– Nem. Arya vagy a Stark-házból, aki az ajkát harapdálja, és nem tud hazudni.
– Az voltam. Most nem az vagyok.
– Miért vagy itt, hazug lány?
– Szolgálni. Tanulni. Megváltoztatni az arcomat.
– El?sz?r a szívedet változtasd meg. A Sokarcú Isten ajándéka nem gyermekeknek való játékszer. Saját céljaid, saját vágyaid miatt ?ltél. Tagadod?
Az ajkába harapott.
– én...
A férfi pofon vágta.
Az ütés után égett az arca, de tudta, hogy megérdemelte.
– K?sz?n?m. – Ha elég pofont kap, leszokik az ajakharapdálásról. Ez Arya szokása volt, nem az éjfarkasé.
– Tagadom.
– Hazudsz. Látom a szemedben az igazságot. Farkasszemed van, és vérre szomjazol.
Ser Gregor, jutott eszébe ?nkéntelenül is a mantrája. Dunsen, Nyájas Raff, Ser Ilyn, Ser Meryn, Cersei királyné. Ha beszél, hazudnia kell, és a férfi azt meglátja. Inkább hallgatott.
– Azt mondják, macska voltál. A sikátorokat jártad halszagúan, kagylót és osztrigát árultál pénzért. Jelentéktelen élet, illik egy ilyen jelentéktelen kislányhoz. Csak kérd, és visszaadjuk neked. Told a taligádat, áruld a kagylódat, légy elégedett. A szíved túl lágy ahhoz, hogy k?zénk tartozz.
El akar küldeni.
– Nincs szívem, csak egy lyuk a helyén. Sok embert meg?ltem, téged is meg tudnálak, ha akarnám.
– Jó érzés volna?
Nem tudta a helyes választ.
– Talán.
– Akkor nem ide tartozol. A halál nem jó érzés ebben a házban. Mi nem vagyunk harcosok, katonák, sem büszkeségt?l dagadó mell? bravók. Nem azért ?lünk, mert egy nagyurat szolgálunk, nem azért, hogy megt?ltsük az erszényünket, nem azért, hogy a hiúságunkat tápláljuk. Soha nem azért adjuk az ajándékot, hogy ?r?met okozzunk magunknak. Nem is mi választjuk ki, kit ?lünk meg. Mi csak a Sokarcú Isten szolgálói vagyunk.
– Valar dohaeris. – Minden embernek szolgálnia kell
– Ismered a szavakat, de túl büszke vagy ahhoz, hogy szolgálj. Egy szolgálónak alázatosnak és engedelmesnek kell lennie.
– Engedelmeskedem. Alázatosabb vagyok bárkinél
A férfi ezen kuncogott.
– Biztos vagyok benne, te magad vagy az alázatosság istenn?je. De vajon meg tudod fizetni az árat?
– Mi az ár?
– Az ár te magad vagy. Az ár mindened, ami van, és minden, amiben valaha reménykedtél, hogy a tiéd lesz. Elvettük a szemed, aztán visszaadtuk. Legk?zelebb elvesszük a füled, és a csendben fogsz létezni. Odaadod nekünk a lábad, és mászni fogsz. Nem leszel senki lánya, senki felesége, senki anyja. A neved hazugság lesz, és az arc sem lesz a tiéd, amit viselsz.
Kis híján újra az ajkába harapott, de ezúttal még id?ben észbe kapott. Az arcom s?tét tó, mindent elrejt, nem mutat semmit. átgondolta az addig viselt neveit: Arry, Menyét, Galamb, Csatornák Macskája. Eszébe jutott az az ostoba kislány Deresb?l, Lóarcú Arya. A nevek nem számítottak.
– Meg tudom fizetni az árat. Adj nekem egy arcot.
– Az arcokat ki kell érdemelni.
– Mondd el, hogyan!
– Adj egy bizonyos embernek egy bizonyos ajándékot. Képes vagy rá?
– Miféle ember?
– Valaki, akit nem ismersz.
– Sok embert nem ismerek.
– ? is egy k?zülük. Egy idegen. Nem szereted, nem gy?l?l?d, nem is ismered. Meg?l?d?
– Igen.
– Akkor holnap légy újra a Csatornák Macskája. Viseld azt az arcot, figyelj, engedelmeskedj. Meglátjuk, valóban méltó vagy-e rá, hogy a Sokarcút szolgáld.
Másnap visszatért Bruscóhoz és a lányaihoz, a csatorna partján álló házba. Brusco szeme elkerekedett, amikor meglátta, Breának pedig elállt a lélegzete.
– Valar morghulis – k?sz?nt Macska.
– Valar dohaeris – felelte Brusco.
és ezzel minden olyan lett, mintha soha nem is ment volna el.