– Nincs más isten, csak R’hllor és a Másik, akinek a nevét nem szabad kiejteni. – A varázslópap komor, fekete ?lt?zéket viselt, a nyakánál, az ujjánál és a szegélynél aranysávval. A Vasdiadalon nem találtak v?r?s ruhát, de nem viselhette tovább azokat a sómarta rongyokat, amelyekben a Pocok kihalászta a tengerb?l, ezért Victarion utasította Uszadék Tomot, hogy varrjon neki új k?penyt a rendelkezésére álló anyagokból, és erre a célra saját ruhái k?zül is feláldozott néhányat. Ezek természetesen fekete és arany ruhadarabok voltak, mivel a Greyjoy-ház címere aranykrakent ábrázolt fekete háttér el?tt, és a hajó vitorláinál és zászlóinál is ez a párosítás k?sz?nt vissza. A v?r?s papok skarlát és karmazsin k?penyei ismeretlenek voltak a vas szül?ttei számára, de Victarion reménykedett benne, hogy az emberei k?nnyebben elfogadják Moqorrót, ha a Greyjoy-színeket viseli.
Mindhiába. A tet?t?l talpig feketébe ?lt?z?tt, tetovált v?r?s-narancs lángmaszkot visel? pap így még fenyeget?bben festett, mint korábban. A legénység ellenségesen bámulta, amikor átsétált a fedélzeten, az emberek k?ptek egyet, ha az árnyéka rájuk esett. Még a papot a tengerb?l kihalászó Pocok is arra biztatta Victariont, hogy adja,?t a Vízbe Fúlt Istennek.
Csakhogy Moqorro a vas szül?tteivel ellentétben ismerte ezeket az idegen partokat, és a sárkányokról is sok mindent tudott. A Varjúszem? is tart varázslókat, én miért ne tehetném? Az ? fekete varázslója ráadásul sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett, mint Euron hárma együttvéve. A Hínárhajú biztosan nem értett volna egyet vele, de Aeron és a kifogásai most messze voltak.
Victarion tehát ?k?lbe szorította megégett kezét, és azt mondta:
– A Ghisi Hajnal nem méltó név a Vasflotta hajójához. Varázsló, a te tiszteletedre V?r?s Isten Haragjának fogom nevezi.
A pap fejet hajtott.
– Ahogy kívánod, kapitány. – és ezzel a Vasflotta hajóinak száma újra négy és ?tvenre emelkedett.
Másnap hirtelen vihar támadt, de Moqorro ezt is látta el?re. Amikor az es? odébbállt, három hajót nem találtak Victarion nem tudta, hogy elsüllyedtek, zátonyra futottak vagy egyszer?en csak elsodródtak.
– Tudják, hová tartunk – mondta a legénységének. – Ha nem süllyedtek el, majd utolérnek. – A vaskapitány nem várhatott a lemaradozókra, mik?zben a menyasszonyát ellenség veszi k?rül. A világ leggy?ny?r?bb asszonyának sürg?sen szüksége van a fejszémre.
Emellett Moqorro is megnyugtatta, hogy a három hajó nem veszett el. A varázslópap minden éjjel tüzet gyújtott a Vasdiadal els? felépítményén, és imákat kántálva járkált k?rül?tte. Fekete b?re a t?z fényében csiszolt ónixként fénylett, és Victarion meg mert volna esküdni rá, hogy id?nként még az arcára tetovált lángnyelvek is táncolnak, tekeregnek és lobognak, egymásba olvadnak, színük változik a pap minden fejmozdulatára.
– A fekete pap démonokat idéz ránk – mondta az egyik evez?s. Amikor ezt jelentették Victarionnak, addig korbácsoltatta a tengerészt, amíg a hátát nyaktól fenékig el nem borította a vér. és amikor Moqorro azt mondta, ?elveszett bárányaid a Yaros nev? szigetnél visszatérnek hozzád”, a kapitány így felelt: ?Imádkozz, hogy így legyen, pap, kül?nben legk?zelebb te kóstolod meg a korbácsot.”
A tenger kék volt, és z?ld, a nap kíméletlenül t?z?tt a tiszta, kék égr?l, amikor a Vasflotta az Astaportól északra és nyugatra elterül? vizeken megszerezte második zsákmányát.
Ezúttal egy Galamb nev? myri kogga volt, új-Ghis érintésével Yunkaiba tartott sz?nyegekkel, édes z?ldborral és myri csipkével megrakva. Kapitánya egy myri látószemet birtokolt, amely sokkal k?zelebb hozta a távoli dolgokat – az üveglencséket gondosan csiszolt, egymásba csúsztatható rézcs?vekbe helyezték, így az egész alig volt nagyobb egy t?rnél. Victarion a sajátjának nyilvánította a kincset, a koggát pedig átnevezte Gébicsnek. úgy d?nt?tt, a legénységet fogva tartják, és kés?bb váltságdíjat kérnek értük. Nem voltak sem rabszolgák, sem rabszolgatartók, csak szabad myriek és veterán tengerészek Az ilyen emberek mindig jó pénzt értek. Mivel Myrb?l hajózott ki, a Galamb nem hozott új híreket Meereenról vagy Daenerysr?l, csak a Rhoyne mentén mozgolódó dothraki lovasokról, a kihajózó Arany Kompániáról, és egyéb dolgokról, amelyekr?l Victarion már tudott.
– Mit látsz? – kérdezte a kapitány aznap éjjel a tüze mellett álló fekete papot – Mi vár ránk holnap? újabb es?? – A leveg?nek es?szaga volt.
– Szürke ég és er?s szél – felelte Moqorro. – Es? nem lesz. M?g?tted tigrisek j?nnek, el?l a sárkányod vár rád.
A sárkányod. Victarionnak tetszett a hangzása.
– Olyasmit mondj, amit nem tudok, csuhás.
– A kapitány parancsol, én engedelmeskedem – hajtott fejet Moqorro. A legénység mostanában Fekete Lángnak hívta; a nevet Hebeg? Steffar ragasztotta rá, aki nem tudta kimondani, hogy ?Moqorro”. Bárhogy is hívták, a pap jelent?s hatalommal bírt. – A partvonal itt kelet-nyugati irányban fut Ahol északnak fordul, újabb két préda vár rád. Gyorsak, sok lábbal.