– Jól nézd meg, picsa – szólalt meg m?g?tte Clayton Suggs mély hangja. – Te is éppen ilyen csinos leszel, ha ropogósra sültél. Mondd csak, a tintahalak is tudnak sikoltozni?
Atyáim istene, ha hallasz engem víz alatti csarnokodban, csak egy kis dobófejszét adj nekem! A Vízbe Fúlt isten azonban nem válaszolt. Ritkán tette. Ez volt a baj az istenekkel.
– Nem láttad Ser Justint?
– Azt az ostoba piperk?c?t? Mit akarsz t?le, picsa? Ha baszásra vágysz, én sokkal inkább vagyok férfi, mint Massey.
Már megint picsa? Kül?n?snek találta, hogy a Suggshoz hasonló férfiak ezt a szót használják a n?k megalázására, mik?zben ez az egyetlen rész, amit kedvelnek bel?lük. De Suggs még K?zéps? Liddle-nél is rosszabb volt. Amikor ? mondja, komolyan is gondolja.
– A király kasztrálja az er?szakoskodókat – emlékeztette a lovagot.
Ser Clayton kuncogott.
– A király félig vak, annyit bámul a t?zbe. De nem kell félned, picsa, nem er?szakollak meg. Utána meg kellene, hogy ?ljelek, de én látni akarom, ahogy égsz.
Megint az a ló.
– Hallottad?
– Mit?
– Egy ló. Nem, t?bb ló. Egynél biztosan t?bb. – Megfordult, hallgatózott. A hó kül?n?s dolgokat m?velt a hangokkal, nem lehetett tudni, merr?l érkeznek
– Ez valami tintahal játék? Nem hallok... – Suggs hirtelen elhallgatott. – A pokolba is, lovasok! – A kard?véhez kapott, ügyetlenül kotorászott prém és b?r keszty?jében, míg végül sikerült el?húznia a kardját.
A lovasok addigra odaértek.
Lidércekként bukkantak el? a viharból, nagy emberek apró lovakon, és még nagyobbá tették ?ket a vastag prémek, amit viseltek. Csíp?jük?n kard lógott, a pengék lágy acéldalt énekeltek, ahogy rázkódtak a hüvelyükben. Asha csatabárdot látott felszíjazva az egyik férfi nyergén, egy másik hátán pedig harci p?r?lyt. Pajzsuk is volt, de a hó és a jég olyan elmosódottá tette ?ket, hogy a címereket nem lehetett kivenni rajtuk. Asha még a sok-sok réteg b?r és prém alatt is meztelennek érezte magát. Egy kürt, gondolta. Kellene egy kürt, hogy riasszam a tábort!
– Fuss, ostoba picsa! – üv?lt?tt rá Clayton. – Fuss, és figyelmeztesd a királyt! Bolton nagyúr megérkezett! – Suggs kegyetlen és aljas ember volt, de bátorságban nem szenvedett hiányt. Karddal a kezében gázolt el?re a hóban, elhelyezkedett a lovasok és a király tornya k?z?tt, a jelz?t?z úgy izzott m?g?tte, akár valami idegen isten narancsszín szeme.
– Ki j?n? állj! állj!
A legels? lovas megrántotta a gyepl?t. K?rülbelül tucatnyian k?vették. Ashának nem volt ideje megszámolni ?ket. A viharban még t?bb százan érkezhettek utánuk. Lehet, hogy Roose Bolton teljes hadserege arra készül, hogy lecsapjon rájuk a hó és a s?tétség fedezékében. Ezek viszont...
Túl sokan vannak, ahhoz, hogy felderít?k legyenek el??rsnek viszont túl kevesen. Ráadásul ketten fekete ruhát hordtak. Az éjjeli ?rség! – j?tt rá hirtelen.
– Kik vagytok? – kiáltotta.
– Barátok – felelt egy ismer?s hang. – Deresnél kerestünk titeket, de csak Varjúbegy Umbert találtuk, aki veri a dobokat és fújja a kürt?ket. Jó id?be telt, mire rátok bukkantunk – A lovas leszállt a nyeregb?l, hátrahúzta csuklyáját és meghajolt. A szakálla olyan s?r? volt, és annyi jég fagyott bele, hogy Asha meg sem ismerte r?gt?n. Aztán ráj?tt, ki áll el?tte.
– Tris?
– úrn?m. – Tristifer Botley fél térdre ereszkedett. – A Sz?z is velünk van. Meg Roggon, Zordszavú, Ujjas, Csuhás... mind a hatan, akik meg tudtuk ülni a lovat. Cromm belehalt sérüléseibe.
– Mi ez? – kérdezte Ser Clayton Suggs. – Te az ? embere vagy? Hogy sz?ktél meg Erd?mélye b?rt?néb?l?
Tris felállt, les?p?rte a havat a térdér?l.
– Sybelle Glovernek csinos váltságdíjat ajánlottak fel a szabadulásunkért, ? pedig a király nevében elfogadta.
– Miféle váltságdíjat? Ki fizetne bármennyit is holmi tengeri s?predékért?
– én, ser. – Egy férfi lépdelt el?rébb a lovával. Nagyon magas, nagyon vékony ember volt, olyan hosszú lábbal, hogy kis híján leért a f?ldig. – Er?s kíséretre volt szükségem, hogy biztonságban a királyhoz érjek, Sybelle úrn? pedig nem akart annyi éhes szájat etetni. – A magas férfi vonásait sál takarta el, de a fején a legkül?n?sebb kalap ült, amit Asha látott, mióta utoljára Tyroshban járt: mintha három karimátlan fejfed?t húztak volna egymásra. – úgy értesültem, itt találom Stannis királyt, és igen fontos volna, hogy miel?bb beszéljek vele.
– és ki a hét b?z?lg? pokol lennél te?
A magas férfi elegánsan lesiklott a nyeregb?l, levette kül?n?s kalapját, és mélyen meghajolt.
– Engedelmeddel, Tycho Nestoris vagyok, a braavosi Vasbank alázatos szolgálója.
Az ?sszes furcsaság k?zül, ami el?lovagolhatott az éjszakából,
Asha Greyjoy legkevésbé egy braavosi bankárra számított. Annyira képtelen volt a helyzet, hogy hangosan elnevette magát.