a fáklyát. Fehér füstpamacsok emelkedtek fel, a foglyok k?h?gtek. Felcsaptak az els? lángnyelvek, el?sz?r csak szégyenl?sen táncoltak egyik hasábról a másikra, de a karókat perceken belül elborították a lángok
– Halott volt! – üv?lt?tte a zokogó fiú, ahogy a t?z megérintette a lábát – Holtan találtuk... k?ny?rg?m... éhesek voltunk... – A lángok már az ágyékát nyalogatták, és ahogy a sz?rzete meggyulladt a lába k?z?tt, k?ny?rgése egyetlen hosszú, artikulálatlan sikolyba csapott át
Asha Greyjoy keser? epét érzett a torkában. A Vas-szigeteken látta, amikor saját népének papjai elvágják jobbágyaik torkát, és a tengernek adják testüket, hogy így hódoljanak a Vízbe Fúlt Isten el?tt. Az is brutális szertartás volt, de ennek a k?zelébe sem ért.
Hunyd le a szemed! Csukd be a füled! Fordulj el! Nem kell végignézned! A királyné emberei dics?ít? éneket daloltak a v?r?s R’hllornak, de a sikolyok miatt nem értette a szavakat. A lángok h?je megcsapta az arcát, de még így is didergett. A leveg?t megt?lt?tte a füst és az ég? hús b?ze, az egyik test még mindig rángatózott a v?r?sen izzó láncokban.
A sikolyok egy id? után elhaltak.
Stannis király egyetlen szó nélkül visszavonult ?rtornya magányába. Vissza a jelz?tüzéhez, hogy a lángokban keressen választ. Arnolf Karstark utánabicegett volna, de Ser Richard Horpe karon fogta, és elvezette a k?z?s épület felé. A bámészkodók szétszéledtek, mindenki visszatért saját tüzéhez és a kevéske élelemhez, amit sikerült szereznie.
Clayton Suggs odalépett mellé.
– A vaspicsa élvezte az el?adást? – Lehelete s?rt?l és hagymától b?zl?tt. Malacszeme van, gondolta Asha; illett hozzá, hiszen a pajzsán és a k?penyén is szárnyas malac volt. Suggs olyan k?zel tolta az arcát, hogy meg tudta volna számolni az orrán a fekete p?tty?ket. – Még nagyobb lesz a t?meg, amikor te tekerg?z?l a karón.
Igazat mondott. A farkasok nem kedvelték Ashát, mivel a vas szül?tte volt és felelnie kellett népe b?neiért, a Cailin-árokért, Erd?mélyéért, Torrhen Mezejéért, a K?vespart t?bb száz éve tartó fosztogatásáért, és mindazért, amit Theon tett Deresben.
– Engedj el, ser. – Minden alkalommal, amikor Suggs hozzá beszélt, a fejszéi után vágyakozott. Asha volt olyan jó ujjtáncos, mint a szigetek bármelyik férfija, ezt tíz meglév? ujja bizonyította. Bárcsak táncolhatnék egyet ezzel! Némelyik férfi arca szakállért kiáltott, Ser Claytoné inkább egy fejszéért a szeme k?zé. Csakhogy Asha nem tarthatta meg a fejszéit, így a legt?bb, amit tehetett, hogy megpróbált elhúzódni. Ett?l azonban Ser Clayton még er?sebben szorította, keszty?s ujjai vaskarmokként mélyedtek a lány karjába.
– úrn?m arra kért, engedd el – szólt rá Aly Mormont. – Hallgatnod kellene rá, ser. Asha úrn? nem fog égni.
– Dehogynem – bizonygatta Suggs. – Túl sokáig dédelgettük ezt a démonimádót! – Ennek ellenére elengedte Asha karját. A N?sténymedvét senki sem merte ok nélkül provokálni.
Justin Massey ekkor lépett oda hozzájuk.
– A királynak más tervei vannak legértékesebb foglyával – mondta k?nnyed mosollyal. Arca kipirult a hidegt?l.
– A királynak vagy neked? – horkantotta megvet?en Suggs. – Tervezgess, amit csak akarsz, Massey! A t?zé lesz, ? és a királyi vére. A királyi vérben hatalom rejlik, ezt mondta a v?r?s asszony. Hatalom, amivel urunk kedvében járhatunk.
– R’hllor elégedjen meg azzal a néggyel, akiket most küldtünk el neki.
– Négy alacsony származású bugris. Koldusnak való adomány. Az ilyen s?predék soha nem állítja el a hóesést. A lány igen.
– és ha megégetitek, de nem áll el a hó, akkor mi lesz? – kérdezte a N?sténymedve. – Kit küldt?k máglyára k?vetkez?nek? Engem?
Asha képtelen volt tovább tartani a száját.
– Miért nem Ser Claytont? R’hllor talán ?rülne a saját hívének. Egy hív? embernek, aki hálaimát zeng, mik?zben a lángok a farkát nyaldossák.
Ser Justin kacagott. Suggs már korántsem élvezte ennyire.
– Nevess csak, Massey. Ha a hó nem áll el, meglátjuk, ki nevet. – Jelent?ségteljesen a c?l?p?kh?z k?t?tt halottakra pillantott, elmosolyodott, majd sarkon fordult? és csatlakozott Ser Godryhoz és a királyné embereihez.
– A bajnokom – nézett Asha Massey-re. Ennyit legalább megérdemelt, bármilyenek is voltak a szándékai. K?sz?n?m, hogy megmentettél, ser.
– Ezzel nem szerzel magadnak barátokat a királyné emberei k?zt – mondta a N?sténymedve. – Csak nem elvesztetted a hitedet a v?r?s R’hyllorban?
– Annál sokkal t?bb mindenben elvesztettem – felelte Massey fehér párafelh?t lehelve –, de a vacsorában még hiszek. Csatlakoztok hozzám, h?lgyeim?
Aly Mormont a fejét rázta.
– Nincs étvágyam.