– úgy van – helyeselt Nagy Cs?b?r Wull. – A V?r?s Rilló itt semmit sem jelent. Csak feldühítitek az ?si isteneket. A szigetükr?l figyelnek minket.
A falu a két tó k?z?tt helyezkedett el, a nagyobbikb?l apró, erd?s szigetek emelkedtek ki szétszórtan, mint egy vízbe fúlt óriás ?klei. Az egyik ilyen szigeten g?cs?rt?s, ?s?reg varsafa n?tt, t?rzse és ágai ugyanolyan fehérek voltak, mint a k?rnyez? hó. Asha nyolc nappal korábban elsétált oda Aly Mormonttal, hogy k?zelebbr?l is megnézze a ferde szempárt és a véres szájat. Ez csak a fa nedve, mondta magának, a n?vény belsejében kering? nedv. ám saját magát sem sikerült teljesen meggy?znie; a szeme úgy gondolta, megdermedt vért lát
– Ti, északiak hoztátok ránk a havat – makacskodott Corliss Penny. – Ti és a démonfáitok. R’hllor majd megment minket!
– R’hllor a végzetünket okozza – morogta Artos Flint.
A fene essen mindkett?t?k isteneibe! – gondolta Asha Greyjoy.
Ser Godry, az óriás?l? megszemlélte a karókat, az egyiket meg is l?kd?ste, hogy biztos legyen benne, szilárdan áll.
– Helyes, helyes. Jók lesznek. Ser Clayton, hozd az áldozatot!
Ser Clayton Suggs volt Godry er?s jobb keze. Vagy inkább er?tlen, elfonnyadt keze? Asha nem kedvelte Ser Claytont Míg Farring szemlátomást ádáz elk?telezettséggel szolgálta v?r?s istenét, Suggs egyszer?en csak gonosznak és kegyetlennek t?nt. T?bbsz?r is látta az éjszakai máglyánál, amint résnyire nyílt szájjal, csillogó szemmel figyeli a lángokat. Nem az istent szereti, hanem a tüzet, vonta le a k?vetkeztetést. Amikor megkérdezte Ser Justint, hogy Suggs mindig ilyen volt-e, a lovag elfintorodott.
– Sárkányk?n a kínzómesterekkel kockázott, és id?nként segített nekik a foglyok kihallgatásában, f?leg, ha azok fiatal n?k voltak.
Ashát ez nem lepte meg. Nem kétséges, Suggs az ? megégetésében is kül?n?s élvezetet lelne. Kivéve, ha a vihar elvonul.
Tizenkilenc napja vesztegeltek Derest?l háromnapi lovaglásra. Háromszáz mérf?ld Erd?mélyét?l Deresig, ahogy a holló repül. Csakhogy egyikük sem volt holló, és a vihar nem hagyott alább. Asha minden reggel abban a reményben ébredt, hogy végre meglátja a napot, de csak havazott tovább rendületlenül. A vihar mocskos hó alá temette az ?sszes kunyhót és pajtát, és a buckák nemsokára már a k?z?s épületet is befedték.
Ráadásul az elhullott lovak, illetve a tavakból kifogott, egyre kisebb mennyiség? hal kivételével nem volt ennivalójuk, és a gy?jt?get? csapatok is alig találtak élelmet a hideg, halott erd?ben. Mivel a lóhús legnagyobb részét a király lovagjai és nemesei ették meg, a katonáknak nem sok minden maradt. Nem csoda hát, hogy egy id? után saját halottaikat kezdték enni.
Asha ugyanúgy elborzadt, mint a t?bbiek, amikor a N?sténymedve k?z?lte, hogy rajtakaptak négy Peasebury katonát, amint Fell nagyúr egyik elhunyt emberét darabolják. Húsdarabokat vágtak le a combjából és a hátsójából, az egyik alkarját pedig nyársra t?zték. Elborzadt, de nem lep?d?tt meg. Biztos volt benne, hogy nem ?k voltak az els?k, akik ezen az úton emberhúst kóstoltak – csak ?k buktak le leghamarabb.
Peasebury katonái a király rendelete szerint életükkel fizetnek a lakomáért... és a királyné emberei szerint a megégetésük véget vethet a viharnak. Asha Greyjoy nem hitt v?r?s istenükben, mégis imádkozott, hogy igazuk legyen. Mert ha nem, újabb máglyák épülnek, és Ser Clayton Suggs talán teljesítheti szíve vágyát.
A négy emberev? meztelen volt, amikor Ser Clayton kihajtotta ?ket a szabadba, csuklójukat a hátuk m?g?tt b?rszíjakkal k?t?zték ?ssze. A legfiatalabb zokogva botladozott a hóban, két másik úgy lépdelt, mintha máris halottak volnának, a f?ldre szegezték tekintetüket. Asha meglep?d?tt, mennyire átlagosnak néznek ki. Nem sz?rnyetegek gondolta, csupán egyszer? emberek
A négy k?zül a legid?sebb volt az ?rmesterük. Egyedül ? tanúsított ellenállást, folyamatosan szidalmazta a királyné embereit, akik a dárdájukkal b?kd?sve hajtották maguk el?tt.
– Basszátok meg mind, basszátok meg a v?r?s isteneteket! – vicsorogta. – Hallod, Farring? óriás?l?? R?h?gtem, amikor a rohadt kuzinod meghalt, Godry! ?t is meg kellett volna ennünk, jó illata volt, amikor süt?tték! A fiú húsa biztosan puha volt, és omlós, ízletes! – Egy dárdanyél ütését?l a f?ldre zuhant, de ez sem csendesítette el. Amikor felállt, kik?p?tt némi vért, egy fogdarabot, és folytatta. – A farka a legízletesebb, amikor nyársra húzzuk! Egy k?vér kis kolbász! – Még akkor sem hagyta abba, amikor rátekerték a láncokat.
– Corliss Penny, gyere ide! Miféle név az a Penny? Ennyit fizettek anyádért? és te, Suggs, te átkozott fattyú, te...
Ser Clayton nem felelt Egyetlen gyors vágással felnyitotta az ?rmester torkát, a férfi vére a mellkasára ?ml?tt
A zokogó katona folytatta a sírást, mik?zben egész testében remegett. Olyan sovány volt, hogy Asha minden bordáját meg tudta számolni.