– Stannis Robert fivére, ugyanaz a vérvonal, amelyik a Targaryen-ház bukását okozta – emlékeztette Connington. – Ráadásul t?bb ezer mérf?ldre jár jelentéktelen haderejével. Egy teljes birodalom terül el k?z?ttünk. Fél év kellene csak ahhoz, hogy elérjük, és akkor sem tudna sok mindent felajánlani nekünk.
– Ha Viharvég olyan bevehetetlen, hogy akarod elfoglalni? – kérdezte Malo.
– Csellel.
– Várnunk kellene – ellenkezett Hontalan Harry Strickland.
– Fogunk is. – Connington felállt – Tíz napot, nem t?bbet. Annyi id? kell az el?készületekhez. A tizenegyedik nap reggelén elindulunk Viharvégbe.
A herceg négy nap múlva érkezett meg egy száz lovasból álló oszlop élén, leghátul három elefánttal. Vele j?tt Lemore úrn? is, immár újra fehér septak?penyében. Legel?l lovagolt Ser Kacsamezei Rolly, vállán hófehér k?pennyel.
Igaz és megbízható ember, gondolta Connington a nyeregb?l leszálló Kacsamezeit figyelve, de nem méltó a Királyi Test?rséghez. Megpróbálta meggy?zni a herceget, hogy ne adja neki a k?penyt, gy?zk?dte, hogy ezt a megtiszteltetést tartogassa a legnagyobb harcosoknak, akiknek a hírneve további k?vet?ket toborozhat ügyüknek, valamint a híres nagyurak fiatalabb fiainak, akiknek a támogatása létfontosságú lesz az elk?vetkez? küzdelemben, de a fiú nem hallgatott rá.
– Kacsa meghal értem, ha kell – felelte –, és ez az, amit elvárok a Királyi Test?rségt?l. A Király?l? is neves harcos volt, egy hires nagyúr fia.
Legalább arról sikerült meggy?zn?m, hogy a másik hat helyet hagyja üresen, kül?nben most ott totyogna Kacsa után hat fióka, rátermettebbnél rátermettebbek.
– Kísérjétek ?felségét a toronyszobámba – adta ki az utasítást.
ám Aegon Targaryen herceg már korántsem volt olyan engedelmes k?ly?k, mint az Ifjú Griff. Beletelt vagy egy óra, mire Kacsával az oldalán belépett a helyiségbe.
– Connington nagyúr, tetszik a várad – k?z?lte.
?Atyád birtoka csodálatos”, mondta. Ezüsthaja lobogott a szélben, szeme s?tét ibolyaszín? volt, s?tétebb, mint ezé a fiúé.
– Ahogy nekem is, felség. Kérlek, foglalj helyet. Ser Rolly, egyel?re nincs rád szükségünk.
– Szeretném, ha Kacsa itt maradna – mondta a herceg. – Beszéltünk Stricklanddel és Virágossal, elmondták, hogy Viharvég megtámadását tervezed.
Jon Connington nem hagyta, hogy a düh kiülj?n az arcára.
– és Hontalan Harry megpróbált rávenni, hogy késleltesd a támadást?
– Valóban így t?rtént – bólintott a herceg –, de nem fogom ezt tenni. Harry már vén csont, nem igaz? T?kéletesen igazat adok neked. Támogatom a tervet, egyetlen változtatással. én akarom vezetni a támadást.
Az áldozat
A királyné emberei a falu melletti mez?n gyújtották meg a máglyát
Vagy inkább hómez?n? A hó mindenhol térdig ért, ahol az emberek nem hordták el, hogy lyukakat ássanak a fagyott f?ldbe fejszékkel, ásókkal és csákányokkal. A szél kavarogva fújt nyugat fel?l, még t?bb havat hozott magával a befagyott tavak jegén át.
– Ezt nem akarod végignézni – mondta Aly Mormont.
– Nem, de fogom. – Asha Greyjoy a kraken lánya volt, nem holmi elkényeztetett sz?z, aki nem bírja a visszataszító látványt.
S?tét, hideg és éhezéssel teli nap volt, akárcsak az el?z? és az azel?tti. Az id? nagy részét kint t?lt?tték a jégen, a két lék mellett reszketve, melyeket ?k vágtak a kisebbik tó jegén, fagyott kezükben horgászzsinórt szorongatva. Az els? napokban fejenként egy-két halat fogtak, mialatt a gyakorlott farkaserdei emberek négyet-?t?t is kiszedtek. Asha ma üres kézzel, csontig átfagyva tért vissza. Aly sem járt nagyobb szerencsével. Már három napja nem fogtak semmit.
A N?sténymedve újra próbálkozott.
– én sem akarom ezt végignézni.
A királyné emberei nem téged akarnak megégetni.
– Akkor menj. Esküsz?m, nem futok el. Hová mennék? Deresbe? – Asha nevetett. – Azt mondják, csak háromnapi lovaglásra van.
A királyné hat embere vastag feny?c?l?p?ket dugott le a lyukakba, melyeket másik hat ember vájt a f?ldbe. Ashának nem kellett megkérdeznie, mi célból. Tudta. Karók. Nemsokára itt az este, és a v?r?s istent etetni kell. Vér– és t?záldozat, mondták a királyné emberei, hogy a Fény Ura felénk fordítsa lángoló tekintetét, és elolvassza ezt a háromszor is elátkozott havat.
– A Fény Ura még itt, a félelem és s?tétség birodalmában is védelmez minket – mondta Ser Godry Farring az embereknek, akik odagy?ltek nézni, ahogy a karókat leverik a lyukakba.
– Mit tudna tenni a ti déli istenetek a hóval? – kérdezte gúnyosan Artos Flint. Fekete szakállába belefagyott a hó. – Az ?si istenek haragja sújtott le ránk, az ? kedvükre kellene tennünk.