Robert Baratheon valahol a városban rejt?z?tt el, egyedül és sebesülten. Connington ezt tudta, és azt is, hogy Robert feje egy dárdára t?zve egy csapásra véget vetne az egész lázadásnak. Fiatal volt, telve büszkeséggel. Miért is ne lett volna? Aerys király kinevezte Segít?vé, adott neki egy hadsereget, ? pedig méltó akart lenni erre a bizalomra és Rhaegar szeretetére. Saját kez?leg akarta levágni a lázadót, és ezzel helyet szorítani magának a Hét Királyság históriájában.
Ezért lecsapott K?szentélyre, k?rbekerítette a várost, és hozzáfogott a kereséséhez. Lovagjai házról házra jártak, bet?rtek minden ajtót, átkutattak minden pincét. Még a csatornákba is küld?tt embereket, ám ennek ellenére Robert kicsúszott a keze k?zül. A városiak rejtegették Egyik titkos búvóhelyr?l a másikra vitték, mindig egy lépéssel a király emberei el?tt jártak. Az egész település árulók fészke volt. Végül egy bordélyban rejtették el a bitorlót. Miféle király az, aki asszonyok szoknyája m?gé bújik? és mik?zben folyt a keresés, Eddard Stark és Hoster Tully megérkeztek a lázadó hadsereggel. Megszólaltak a harangok, elkezd?d?tt a csata, és Robert karddal a kezében rontott el? a bordélyból. Kis híján végzett Jonnal annak a szentélynek a lépcs?in, amelyikr?l a város a nevét kapta.
Jon Connington még évek múltán is azzal gy?zk?dte magát, hogy nem az ? hibája volt, hogy mindent megtett, amit ember megtehetett. Katonái átkutattak minden házat és minden szegletet, jutalmat és megbocsátást ígért, túszokat szedett, bezárta ?ket a hollóketrecekbe, és megesküd?tt, hogy nem kapnak sem enni, sem inni, amíg el? nem adják Robertet.Hiába.
– Ennél t?bbet Tywin Lannister sem tehetett volna! – bizonygatta egy éjjel Feketeszívnek szám?zetése els? esztendejében.
– Ebben tévedsz – felelte Myles Toyne. – Tywin nagyúr nem vesztegette volna az id?t kereséssel. Felgyújtotta volna a várost, és benne minden él? lelket. Férfiakat és fiúkat, karon ül? csecsem?ket, nemes lovagokat és szent septonokat, disznókat és szajhákat, patkányokat és lázadókat, mindenkit. Aztán amikor a tüzek kialudtak, és nem maradt más, mint hamu és üsz?k, elküldte volna az embereit Robert Baratheon csontjaiért. Majd a lázadó sereg megérkezésekor kegyelmet ajánlott volna Starknak és Tullynak, akik elfogadják, és behúzott farokkal oldalognak haza.
Nem tévedett, gondolta Jon Connington ?sei mellvédjének támaszkodva. Magamnak akartam Robert meg?lésének dics?ségét, de azt nem, hogy mészárosnak nevezzenek. Robert így megsz?k?tt, és a Három Folyónál levágta Rhaegart.
– Cserben hagytam az apát – mondta fennhangon –, de nem okozok csalódást a fiúnak.
Mire visszatért az udvarra, emberei ?sszegy?jt?tték a vár teljes hely?rségét, és az életben maradt szolgálókat. Bár Ser Ronnet valóban valahol északon harcolt Jaime Lannister oldalán, Griff-fészek nem maradt teljesen griffek nélkül. A foglyok k?z?tt volt Ronnet ?ccse, Raymund, a húga, Alynne, valamint fattya, egy Viharos Ronald nev? vad, v?r?s hajú k?ly?k. Mindegyik értékes túsz lesz, ha V?r?s Ronnet egyszer visszatér, és megpróbálja újra elfoglalni a várat, melyet apja lopott el. Connington megparancsolta, hogy zárják be ?ket a nyugati toronyba, er?s ?rizet mellett. A lány sírva fakadt, a fattyú pedig megpróbálta megharapni a legk?zelebbi dárdást.
– Abbahagyni, mindketten! – f?rmedt rájuk. – Nem esik bántódásotok, hacsak V?r?s Ronnet nem bizonyul menthetetlenül ostobának.
A foglyok k?zül csupán néhányan szolgáltak itt amikor Jon Connington még nagyúr volt egy megtermett, félszem? ?rmester, két mosón?; egy lovász, aki Robert lázadása idején még csak istállófia volt, a szakács, aki id?k?zben rettenetesen meghízott; és a vár kovácsa. Griff az utazás során – sok év óta el?sz?r – megn?vesztette a szakállát, és legnagyobb meglepetésére a sz?rzet v?r?s volt, bár itt-ott már szürke szálak tarkították. Hosszú, v?r?s és kék szín?, házának két griffjével hímzett tunikájában annak az ifjú nemesnek az id?sebb, ridegebb változatának t?nt, aki egykor Rhaegar herceg barátja és társa volt... de Griff-fészek férfijai és asszonyai idegenként tekintettek rá.
– Néhányan talán tudjátok, ki vagyok – folytatta –, a t?bbiek majd megismernek Ellenségeim bizonyára azt mondták nektek, meghaltam. A t?rténetek nem igazak, mint ti is láthatjátok. Szolgáljatok ugyanolyan h?ségesen, ahogy a rokonomat szolgáltátok, és egyik?t?knek sem esik bántódása.