Sárkányok tánca

– Ennél csak nehezebb lesz. Eddig sikerült meglepnünk ?ket, de ez nem tart ?r?kké, még ha Fekete Balaq le is l?vi a birodalom ?sszes hollóját

 

Strickland alaposan szemügyre vette a kifakult falisz?nyegeket, a boltíves ablakokat a gyémánt alakú, fehér és v?r?s üvegtáblákkal, az állványokba helyezett dárdákat kardokat és harci p?r?ly?ket.

 

– J?jjenek csak Ezen a helyen hússzoros túler? ellen is kitarthatunk, ha van elég ennivalónk és azt mondod, van egy tengeri kijárat is?

 

– Odalent. Egy rejtett barlang a szikla t?vében, csak apálykor látszik – Conningtonnak azonban esze ágában sem volt megvárni, hogy ?j?jjenek”. – Griff-fészek er?s, ám apró vár, és amíg itt ülnek, ?k is kicsinek fognak látszani. Viszont van a k?zelben egy másik, sokkal nagyobb és még nehezebben bevehet? vár. Ha azt elfoglalom, az egész birodalom beleremeg. – Ha megbocsátasz, f?kapitány... nemes atyám a kápolna alatt nyugszik, és hosszú évek óta nem imádkoztam érte.

 

– Természetesen.

 

ám Jon Connington nem a kápolnába igyekezett. Léptei a vár legmagasabb pontjára, a keleti torony tetejére vezették. K?zben az addigi felkapaszkodásokra gondolt – a t?bb százra nemes atyja társaságában, aki szeretett ott állni, nézni az erd?ket, a sziklaszirteket és a tengert, tudva, hogy mindez a Connington-házé, és arra az egyre (csak egyre!) Rhaegar Targaryennel. Rhaegar herceg éppen Dorneból tért vissza, és kíséretével együtt egy id?re meglátogatta Griff-fészket. Olyan fiatal volt, és én még fiatalabb. Két k?ly?k. Az üdv?zl?lakomán a herceg el?vette ezüsthúros hárfáját, és játszott nekik. Egy dalt szerelemr?l és végzetr?l, és a teremben minden asszony zokogott, mire a végére ért. A férfiak persze nem. Kül?n?sen nem az apja, aki csak a f?ldjét szerette. Armond Connington nagyúr egész este megpróbálta rávenni a herceget, hogy álljon az ? oldalára a Morrigen nagyúrral folytatott vitában.

 

A torony tetejére vezet? ajtó úgy be volt ragadva, hogy r?gt?n látta, évek óta nem használták. Végül csak a vállával nekifeszülve tudta kinyitni. ám amikor Jon Connington kilépett a magas mellvédre, a látvány ugyanolyan részegít? volt, mint amilyenre emlékezett: a szirt szélmarta szikláival és egyenetlen, éles vonalaival, a várkastély t?vében nyugtalan sz?rnyetegként tomboló és háborgó tenger, a végtelen ég és a felh?k, az erd? ?szi színei.

 

– Atyád birtoka csodálatos – mondta Rhaegar herceg pontosan ott, ahol most Jon állt. és a fiú így felelt:

 

– Egy nap mind az enyém lesz. – Mintha ezzel le tudtam volna ny?g?zni egy herceget, aki egy egész birodalom ?r?k?se volt, az Arbortól a Falig.

 

Griff-fészek végül valóban az ?vé lett, ha csak néhány r?vid évre is. Jon Connington innen uralta a nyugat, észak és dél felé elnyúló f?ldeket, ahogy az apja és el?tte az ? apja is. ám apja és nagyapja soha nem veszítették el a f?ldjeiket. ? igen. Túl magasra emelkedtem, túl er?sen szerettem, túl sokat mertem. Megpróbáltam megfogni egy csillagot, de magasra nyúltam, és leestem.

 

A Harangok Csatája után, amikor Aerys Targaryen megfosztotta tisztségét?l, és ?rült gyanakvásában és hálátlanságában szám?zte, a f?ldek és a cím a Connington-háznál maradtak, kuzinjára, Ser Ronaldra szálltak, arra az emberre, akit Jon a várnagyává nevezett ki, amikor elindult Királyvárba találkozni Rhaegar herceggel. A háború után Robert Baratheon fejezte be a griffek elpusztítását. Ronald kuzinja megtarthatta várkastélyát és fejét, de elvesztette nagyúri címét, és onnantól fogva egyszer?en csak Griff-fészek lovagja volt. A f?ldek kilenctizedét elvették t?le, és szétosztották a szomszédos nemesek k?z?tt, akik Robert ügyét támogatták.

 

Ronald Connington évekkel ezel?tt meghalt. Griff-fészek jelenlegi lovagja a fia, Ronnet, aki állítólag a folyóvidéken háborúzott. Nem is baj. Jon Connington tapasztalata szerint az emberek hajlandóak küzdeni azért, amit a sajátjuknak gondolnak, még akkor is, ha tolvajlással jutottak hozzá. Nem szerette volna azzal megünnepelni a hazatérését, hogy meg?li az egyik rokonát. V?r?s Ronnet apja gyorsan el?nyt kovácsolt ura és rokona bukásából, de a fiú akkor még gyermek volt. Jon Connington nem is gy?l?lte annyira a néhai Ser Ronaldot, mint tehette volna. Elvégre minden az ? hibája volt.

 

Saját arroganciája miatt veszített K?szentélynél.

 

George R. R. Martin's books