– Nagyuram. A k?penyed nélkül másként festesz.
– A rongyokra gondolsz? – A pentosi megvonta a vállát. – Szánalmas holmi... de azok a cafatok félelemmel t?ltik el az ellenségeimet, és a harcmez?n a szélben lobogó k?penyem látványa t?bb bátorságot ?nt az embereimbe, mint bármilyen zászló. és ha észrevétlenül akarok mozogni, csak le kell vetnem, hogy átlagossá és jellegtelenné váljak. – A szemben lév? székre mutatott. – Foglalj helyet. úgy hallottam, herceg vagy. Bárcsak tudtam volna! Kérsz inni? Zahrina ennivalót is hoz, ha kell. A kenyere állott, a raguja ehetetlen. Zsír és só, néhány húscafattal. Azt mondja, kutya, de én valószín?bbnek tartom, hogy patkány. Mindenesetre nem halsz meg t?le. Megtanultam, az ételt?l csak akkor kell óvakodni, amikor csábító a látványa. A méregkever?k mindig a leggusztusosabb fogásokat választják.
– Három embert hoztál – szólalt meg éles hangon Ser Gerris. – Kett?ben egyeztünk meg.
– Meris asszony. Kedvesem, emeld fel a szoknyádat, mutasd meg neki.
– Nem szükséges – k?z?lte sietve Quentyn. Ha igaz, amit az emberek beszélnek, Szép Meris szoknyája alatt csak forradások vannak, melyeket azok a férfiak hagytak ott, akik a mellét is levágták. – Meris n?, ez nem kérdéses, de akkor is kijátszottad a megbeszélteket – Rongyos és k?rm?nfont csavargó vagyok. Három vagy kett?, nem sokat számit ebben talán egyetértünk, de azért valamit mégis. Ebben a világban az embernek el kell fogadnia minden ajándékot, amit az istenek küldenek neki. Ezért a leckéért drágán megfizettem, de most továbbadom neked jó szándékom jeléül. – újra a szék felé intett. – ülj le, és mondd, amit mondani akarsz. ígérem, nem ?llek meg, amíg végig nem hallgattalak. Legalább ennyivel tartozom egy másik hercegnek Quentyn a neved, igaz?
– Quentyn a Martell-házból.
– A Béka jobban illett hozzád. Nem szokásom hazugokkal és dezert?r?kkel iszogatni, de te kíváncsivá tettél.
Quentyn helyet foglalt Egyetlen rossz szó, és egy pillanat alatt elkezd?het a vérfürd?.
– El?sz?r is bocsánatot szeretnék kérni a félrevezetésedért. Csak azok a hajók indultak a Rabszolga-?b?lbe, amelyeket ti béreltetek fel a háborúra.
A Rongyos Herceg megvonta a vállát.
– Minden k?p?nyegforgatónak megvan a maga meséje. Nem ti vagytok az els?k, akik felesküdt?k a kardotokkal a szolgálatomra, elfogadjátok a pénzem, aztán elt?nt?k. Mindegyiknek volt rá oka. ?A kisfiam beteg” vagy ?a feleségem megcsal”, vagy ?a t?bbiek kényszerítettek, hogy a farkukat szopjam”. Az utolsó kedves fiú volt, de nem tudtam elnézni neki a dezertálást. Egy másik fickó azt mondta, annyira rossz az ételünk, hogy el kellett menekülnie, miel?tt megbetegszik t?le, ezért levágtam a lábát megsüt?ttem és megetettem vele. Utána ?t tettem meg tábori szakáccsá. Az ételünk érezhet?en feljavult és amikor lejárt a szerz?dése, újat írt alá. Ti viszont... a legjobb embereim egy részét bezárták a királyn? b?rt?nébe a hazug nyelvetek miatt, és kétlem, hogy egyáltalán tudnátok f?zni.
– Dorne hercege vagyok – mondta Quentyn. – Feladatot vállaltam atyámért és a népemért. Létezett egy titkos házassági szerz?dés.
– Hallottam róla. és amikor az ezüstkirályn? meglátta azt a darab pergament, azonnal a karodba omlott, nem igaz?
– Nem – felelte Szép Meris.
– Nem? ó, már emlékszem, a jegyesed elrepült egy sárkányon. Ha visszatér, ne felejtsetek el meghívni minket is a menyegz?re. A kompániában mindenki szívesen inna a boldogságotokra, és én is imádom a westerosi esküv?ket. Kül?n?sen az ágyba vivést, csak... ó, várjatok... – Denzo D’hanhoz fordult. – Denzo, mintha azt mondtad volna, hogy a sárkánykirályn? hozzáment valami ghisihez.
– Egy meereeni nemeshez. Nagyon gazdag.
A Rongyos Herceg újra Quentynre nézett
– Igaz ez? Biztosan nem. Mi van a házassági szerz?déssel?
– A királyn? kinevette – felelte Szép Meris.
Daenerys nem nevetett. A t?bbi meereeni talán mulattató érdekességet látott benne, mint a szám?z?tt nyár-szigeteki hercegben, akit Robert az udvarban tartott de a királyn? mindig udvariasan beszélt vele.
– Túl kés?n érkeztünk – mormolta Quentyn.
– Milyen sajnálatos, hogy nem dezertáltatok hamarabb. – A Rongyos Herceg belekortyolt a borába. – Tehát... Béka herceg nem n?sül. Ezért ugráltál vissza hozzám? Az én három bátor dorne-i legényem úgy d?nt?tt, eleget tesznek a szerz?désünkben foglaltaknak?
– Nem.
– Micsoda csalódás!
– Yurkhaz zo Yunzak halott.
– Régi hír. Láttam ?t meghalni. Szegény ?rd?g megpillantott egy sárkányt, és már menekült is. Aztán vagy ezer k?zeli barátja átgázolt rajta. Nem kétséges, a Sárga Várost elárasztották a k?nnyek. Arra kérsz, hogy mondjak pohárk?sz?nt?t az emlékére?