Már majdnem a szellemek órájában jártak, amikor Ser Gerris Drinkwater visszatért a piramisba a hírrel, hogy sikerült megtalálnia Paszulyt, K?nyvmolyt és Vén Csont Billt Meereen egyik kevésbé jó hír? borospincéjében, ahol sárga bort vedeltek, és figyelték, ahogy meztelen rabszolgák ?lik egymást puszta kézzel és kihegyezett fogakkal.
– Paszuly el?húzta a kését, és fogadást ajánlott, hogy kiderítse, vajon a dezert?r?k gyomra tele van-e sárga gennyel – jelentette Ser Gerris –, ezért odadobtam elé egy sárkányt, és megkérdeztem, a sárga arany is megteszi-e. Beleharapott az érmébe, és érdekl?d?tt, mit akarok venni rajta. Amikor elmondtam, visszatette a kését, és megkérdezte, részeg vagyok-e, vagy meghibbantam.
– Gondoljon, amit csak akar, amíg átadja az üzenetet – mondta Quentyn.
– Azt biztos megteszi. Szerintem a találkozó is ?sszej?n, bár lehet, hogy a Rongyos csak ki akarja vágatni a májadat Szép Merisszel, és megsütni hagymával. Hallgatnunk kellene Selmyre. Amikor Bátor Barristan azt mondja, hogy fuss, a b?lcs ember felveszi a csizmáját. Kereshetnénk egy Volantisba induló hajót, amíg még nyitva a kik?t?.
Ser Archibald arca már a hajó említését?l is z?ldre váltott.
– Nem akarok t?bb hajót! Inkább fél lábon sz?kdécselek vissza Volantisba!
Volantis, gondolta Quentyn. Aztán Lys, majd onnan haza. Ahogy j?ttem, üres kézzel. Három bátor ember halt meg és miért?
Jó lett volna újra látni a Z?ldvért, meglátogatni Napdárdát és a Vízkerteket, Yronwood édes hegyi leveg?jét lélegezni a Rabszolga-?b?l forró, nyirkos, mocskos kipárolgásai helyett. Tudta, atyja egyetlen rossz szót sem szólna, de a csalódottság ott lenne a szemében. N?vére megvet?en nézne rá, a Homokkígyók gúnyolódnának a kardnál is élesebb mosolyukkal, második apja, Yronwood nagyúr, aki a saját fiát küldte vele, hogy vigyázzon rá, ? pedig...
– Nem marasztallak titeket – mondta a barátainak. – Atyám ezzel a feladattal engem bízott meg, nem titeket. Ha akartok, menjetek haza oly módon, ahogy akartok. én maradok.
A nagy ember megvonta a vállát.
– Akkor mi is maradunk Ivóval.
Másnap éjjel Denzo D’han jelent meg Quentyn herceg ajtajánál, hogy a feltételekr?l beszéljenek.
– Holnap hajlandó találkozni veled a f?szerpiac mellett. Keresd a bíbor lótusszal megjel?lt ajtót. Kopogj kétszer, és mondd azt: szabadság.
– értem – bólintott Quentyn. – Arch és Gerris velem j?nnek, ? is hozhat két embert, nem t?bbet.
– Ha hercegem úgy kívánja. – Udvarias válasz volt, de Denzo hangjába gúnyos él k?lt?z?tt, és a harcos bárd tekintete is csúfondárosan villant. – Naplementekor gyertek, és gy?z?djetek meg róla, hogy nem k?vetnek!
A dorne-iak egy órával alkonyat el?tt hagyták el a Nagy Piramist, hátha eltévednek, vagy nem találják meg a bíbor lótuszt. Quentyn és Gerris vitték a kard?vüket is, a nagy ember pedig harci p?r?lyét szíjazta széles hátára.
– Még nem kés? felhagyni ezzel az ?rültséggel – mondta Gerris, mik?zben egy b?z?s mellékutcán a régi f?szerpiac felé igyekeztek. A leveg?ben húgyszag terjengett, és hallották egy halottszállító szekér vasalt kerekeinek z?rgését. – Vén Csont Bill azt szokta mondani, Szép Meris egy holdfordulóig is el tudja nyújtani az ember halálát. Hazudtunk nekik, Quent. Felhasználtuk ?ket, hogy eljussunk ide, aztán átálltunk a Viharvarjakhoz.
– Ahogy arra parancsot kaptunk.
– A Rongyos azt nem gondolta komolyan – morogta a nagy ember. – A t?bbiek, Ser Orson, Szalma Dick, Hungerford és Erdei Will még mindig egy t?ml?cben sínyl?dnek, k?sz?nhet?en nekünk. Az ?reg Rongyos nem szereti az ilyesmit.
– Nem – értett egyet vele Quentyn –, az aranyat viszont igen.
Gerris nevetett.
– Kár, hogy az is elfogyott Te bízol ebben a békében, Quent? Mert én nem. A fél város h?snek nevezi a sárkány?l?t, a másik fele csak k?p egyet, ha meghallja a nevét.
– Harzoo – mondta a nagy ember.
Quentyn a homlokát ráncolta.
– Harghaznak hívták.
– Hizdahr, Humzum, Hagnag, mit számít? Nekem mindegyik Harzoo. Az a fickó nem volt sárkány?l?. Mind?ssze annyit ért el, hogy feketére és ropogósra süttette a seggét.
– Bátran viselkedett. – Vajon nekem lett volna bátorságom egyetlen dárdával a kezemben szembenézni azzal a sz?rnyeteggel? – Bátran halt meg.
– üv?ltve halt meg – mondta Arch.
Gerris megfogta Quentyn vállát.
– Még ha a királyn? visszatér, akkor is férjnél van.
– Nem sokáig, ha megkopogtatom Harzoo király fejét a p?r?ly?mmel – k?z?lte a nagy ember.
– Hizdahr – javította ki Quentyn. – A neve Hizdahr.
– Egy csók a p?r?ly?mt?l, és senkit nem érdekel, hogy hívták
Nem értik. Barátai elvesztették szem el?l a valódi célt. Az út a királyn?n keresztül vezet, nem a királyn?ig. Daenerys a jutalom elnyerésének eszk?ze, nem maga a jutalom.