Sárkányok tánca

– Ha fényességed kéri, ezt megtehetjük tiszteletünk jeléül.

 

Reznak mo Reznak zajosan megk?sz?rülte a torkát.

 

– Nem szeretnélek megsérteni titeket, mégis rá kell mutatnom, hogy a magasságos Daenerys királyn?, khm... hét túszt adott nektek. A másik három...

 

– A t?bbiek a vendégeink maradnak – jelentette ki a mellvértes yunkai nemes –, amíg a sárkányok el nem pusztulnak.

 

Csend ereszkedett a csarnokra. Aztán mormogás kezd?d?tt, az elsuttogott átkok és imák méhkasra emlékeztet? zúgása.

 

– A sárkányok...– kezdte Hizdahr.

 

–...sz?rnyetegek, ahogy Daznak Vermében mindenki láthatta is. Amíg élnek, nem lehet szó valódi békér?l.

 

– ?fényessége Daenerys királyn? a Sárkányok Anyja – felelte Reznak. – Csak ?...

 

Ezúttal Véresszakáll vágott k?zbe gúnyos horkantással

 

– ? meghalt, elégett és felfalták. T?r?tt koponyájából már mezei gazok n?nek.

 

Szavait hangos felh?rdülés fogadta, néhányan átkokat szórtak rá, mások a lábukkal doboltak és fütyültek. A Bronz Bestiáknak hosszan kellett verniük dárdájuk nyelével a padlót, mire újra csend lett.

 

Ser Barristan egy pillanatra sem vette le a tekintetét Véresszakállról. Azért j?tt, hogy leromboljon egy várost, Hizdahr békéje viszont megfosztotta a zsákmánytól. Bármit megesz, hogy elkezd?dj?n a vérontás.

 

Hizdahr zo Loraq lassan felállt a sárkánytrónusról.

 

– Beszélnem kell a tanácsadóimmal. A meghallgatásnak ezennel vége.

 

– Térdeljetek le ?hatalmassága Hizdahr zo Loraq, aki tizennegyedik ezen a nemes néven, Meereen királya, Ghis Leszármazottja, a Régi Birodalom oktarkája, a Skahazadhan Mestere, a Sárkányok Hitvese és a Hárpia Vére el?tt! – kiáltotta a herold.

 

A Bronz Bestiák az oszlopok k?z?tt egyenes sorba fejl?dtek, és lassan elkezdték kiszorítani a teremb?l a kérelmez?ket.

 

A dorne-iaknak nem kellett olyan messzire menniük, mint a t?bbségnek. Quentyn Martellt rangjához ill?en a Nagy Piramisban szállásolták el, két szinttel lejjebb. Kényelmes lakosztályt kapott saját mellékhelyiséggel és terasszal. Talán ezért várt olyan sokáig társaival együtt, és csak az utolsók k?z?tt indultak a lépcs? felé.

 

Ser Barristan elgondolkodva figyelte ?ket. Mit tenne Daenerys? úgy gondolta, tudja. Az ?reg lovag átvágott a termen, hosszú, fehér k?penye ?rvénylett m?g?tte. A lépcs? tetején érte utol a dorne-iakat

 

– Atyád meghallgatásai sosem voltak ilyen izgalmasak – mondta éppen Drinkwater.

 

– Quentyn herceg! – szólt utánuk Selmy. – Szabad egy szóra?

 

Quentyn Martell megfordult.

 

– Ser Barristan. Természetesen. A lakosztályom odalent vár.

 

Nem.

 

– Nem az én dolgom, hogy tanácsokkal lássalak el, Quentyn herceg... de a helyedben nem térnék vissza oda. Inkább menjetek le a barátaiddal, és távozzatok.

 

A herceg értetlenül meredt rá.

 

– úgy érted, el a Piramisból?

 

– El a városból. Térjetek vissza Dorne-ba.

 

A dorne-iak ?sszenéztek

 

– A fegyverünket és a páncélunkat odalent hagytuk – mondta Gerris. – Nem beszélve a maradék pénzünkr?l.

 

– új kardot bármikor szerezhettek – felelte Ser Barristan –, és adok annyi pénzt, amib?l visszajuthattok Dorne-ba. Quentyn herceg, a király ma felfigyelt rád. Nagyon rosszallóan nézett.

 

Gerris Drinkwater felnevetett.

 

– Netán félnünk kellene Hizdahr zo Loraqtól? éppen az imént láthattad magad is, hogy megijedt a yunkaiktól. Egy fejet küldtek neki, és nem tett semmit.

 

Quentyn Martell egyetért?en bólintott.

 

– Egy hercegnek alaposan át kell gondolnia, mit cselekszik. Ez a király... nem tudom, mit gondoljak róla. Való igaz, a királyn? is figyelmeztetett vele kapcsolatban, de...

 

– Figyelmeztetett? – Selmy ?sszevonta a szem?ld?két. – Akkor miért vagy még itt?

 

A herceg elv?r?s?d?tt

 

– A házassági szerz?dés...

 

–...amit két halott ember készített, és egy szó sem állt benne a királyn?r?l vagy rólad. A n?véred kezét ígérték a királyn? bátyjának, egy újabb halott embernek. Annak a szerz?désnek nincs ereje. Amíg fel nem bukkantál, ?felsége nem is tudott a létezésér?l. Atyád jól vigyáz a titkaira, Quentyn herceg, attól tartok, túlságosan is jól. Ha a királyn? Qarthban tudott volna err?l az egyezségr?l, talán soha nem látogatja meg a Rabszolga-?bl?t de túl kés?n érkeztél. Nem akarok sót szórni a sebedre, de ?felségének már van új férje, valamint egy régi szeret?je, és úgy t?nik, mindkett?t t?bbre tartja nálad.

 

A herceg s?tét szemében harag villant

 

George R. R. Martin's books