Sárkányok tánca

A fontosabbik szék, gondolta Ser Barristan. Semmiféle sárkányszék nem helyettesíthet egy sárkányt, bármilyen díszesen is legyen kifaragva.

 

Az ikertróntól jobbra állt óriás Goghor, az ijeszt? arcú, forradásos veremharcos, balra pedig a Foltos Macska, vállára vetett leopárdb?rrel M?g?ttük Csontt?r? Belaquo és a hideg tekintet? Khrazz ?rk?d?tt. Gyakorlott gyilkosok mind, gondolta Selmy, de más dolog kiállni harcolni a veremben, amikor az ellenfelet kürt?k és dobok jelentik be, és más megtalálni egy rejt?z? gyilkost, miel?tt még lecsapna.

 

Fiatal volt az id?, mégis fáradtnak érezte magát, mintha egész éjjel harcolt volna. úgy t?nt, minél ?regebb, annál kevesebb alvásra van szüksége. Apródkorában képes volt tíz órát aludni, és ásítozva kibotorkálni a gyakorlótérre. Három és hatvan évesen már az ?t órát is soknak találta. Múlt éjjel alig aludt valamit. Hálószobája apró cella volt csupán a királyn? lakosztálya mellett, eredetileg rabszolgákat tartottak ott; a helyiség berendezése egy ágyból egy éjjeliedényb?l, egy ruhásszekrényb?l, valamint székb?l állt. Az ágy melletti kis asztalon méhviasz gyertyát tartott, és a Harcos apró, faragott szobrát. Bár nem volt vallásos ember, a szobor társaságában nem érezte annyira egyedül magát ebben a furcsa, idegen városban, és id?nként hozzá imádkozott a s?tét éjszakákon. óvj meg a gy?tr? kételyekt?l és adj er?t, hogy azt cselekedjem, ami helyes. ám sem az imák, sem a hajnal nem hozott bizonyosságot.

 

A csarnokban ugyanolyan sokan voltak, mint máskor, ám Ser Barristan els?sorban a hiányzó arcokra figyelt fel: Missandei, Belwas, Szürke Féreg, Aggo, Jhogo és Rakharo, Irri és Jhiqui, Daario Naharis. A Tarfej? helyén k?vér ember állt díszes mellvértben és oroszlánmaszkban, vastag lábai kikandikáltak b?rszoknyájának csíkjai alól: Marghaz zo Loraq, a király kuzinja, a Bronz Bestiák új parancsnoka. Selmy máris kialakított egyfajta egészséges megvetést a férfival szemben. Ismerte a fajtáját Királyvárból – hízeleg a feljebbvalóinak, durva az alattvalóival, vak és hetvenked?, valamint túlságosan büszke.

 

Akár Skahaz is itt lehet a teremben, gondolta Selmy, egy maszk m?gé rejtve csúf képét. Kéttucat Bronz Bestia állt az oszlopok k?z?tt a fáklyafény csillogott maszkjuk csiszolt fémén. Bármelyikük lehet a Tarfej?.

 

A csarnokban száz hang halk mormogása ver?d?tt vissza az oszlopokról és a márványpadlóról. Baljós, düh?s hang volt, Selmyt a darázsfészek zúgására emlékeztette egy pillanattal azel?tt, hogy a rovarok el?rajzanának. és az arcokon is düh?t gyászt, gyanakvást és félelmet látott.

 

A király új heroldja alig mondta el a sz?vegét, már el is szabadultak az indulatok. Egy asszony a bátyja miatt panaszkodott, aki Daznak Vermében halt meg, egy másik a gyaloghintóját ért sérüléseket hánytorgatta fel. Egy k?vér férfi letépte magáról a k?téseket, hogy megmutassa az udvarnak égett karját, melyb?l még mindig gennyes váladék szivárgott. és amikor egy kék-arany tokarba ?lt?z?tt kérelmez? Harghazról, a H?sr?l kezdett beszélni, a m?g?tte álló felszabadított a f?ldre l?kte. Hat Bronz Bestia kellett, hogy szétválasszák, és kivonszolják ?ket a teremb?l. Róka, karvaly fóka, sáska, oroszlán, béka. Selmy azon t?prengett, vajon a maszkok tükr?zik-e a m?g?ttük rejt?z? embereket. Ugyanazok az emberek ugyanazokat a maszkokat viselik mindennap, vagy reggelente új arcot választanak maguknak?

 

– Csendet! – kérlelte ?ket Reznak mo Reznak. – Kérlek benneteket! Választ kaptok, ha egy kicsit...

 

– Igaz? – kiáltotta egy felszabadított – Az anyánk halott?

 

– Nem, nem, nem! – mekegte Reznak. – Daenerys királyn? a megfelel? id?ben visszatér Meereenbe, teljes fényében és magasztosságában! Addig azonban ?hatalmassága, Hizdahr király fogja...

 

– ? nem az én királyom! – vágott k?zbe egy másik felszabadított.

 

Az emberek l?kd?s?dni kezdtek.

 

– A királyn? nem halt meg! – jelentette be az udvarnagy. – Vérlovasait átküldtük a Skahazadhan túlsó partjára, hogy megkeressék ?felségét, és visszahozzák szeret? férjének, valamint h?séges alattvalóinak. Mindegyik tíz válogatott lovast vitt magával, és mindegyik ember három gyors lovat, hogy sebesen és messzire lovagolhassanak. Meglelik Daenerys királyn?t!

 

George R. R. Martin's books