– Lakoma? Har! Ezt a szót szeretem hallani! – A vad a Fal felé fordította apró lovát, és a tomporára csapott Toregg és a lovasok k?vették, a kapunál leszálltak a nyeregb?l, hogy átvezessék az alagúton hátasaikat Bowen Marsh még megvárta, hogy intéz?i az utolsó kordékat is behúzzák a járatba. Csak Havas Jon és az emberei maradtak odakint
A b?rváltó tizen?t lépésnyire megállt, a vaddisznó fújtatva ügetett utána a sárban. Az állat domború, fekete hátát vékony hódara borította. Hangos horkantással lehajtotta a fejét, és Jon egy pillanatig azt hitte, nekik ront. Az emberei kétoldalt készenlétbe helyezték a dárdájukat.
– Testvér – szólalt meg Borroq.
– Jobb, ha te is átmész, nemsokára becsukjuk a kaput.
– Tedd azt – mondta Borroq. – Zárjátok be jó alaposan. Mert j?nnek, varjú. – Olyan csúf mosolyt villantott Jonra, amihez foghatót a parancsnok még nem látott, és elindult a Fal felé. A vadkan k?vette. A szakadó hó gyorsan elfedte nyomaikat.
– Vége – jegyezte meg Rory.
Nem, gondolta Havas Jon, még csak most kezd?dik.
Bowen Marsh a Fal déli oldalán várt rá, egy számokkal teli táblával.
– Háromezer-egyszáz és tizenkilenc vad j?tt át ma a kapun – jelentette a f?intéz?. – Hatvan túszt elküldtünk a Keleti ?rségbe és az árnyéktoronyba, miután megetettük ?ket. Edd Tollett hat szekérrakomány asszonnyal visszaindult Hosszúhantra. A t?bbiek itt vannak.
– Nem sokáig – ígérte Jon. – Tormund egy-két napon belül elvezeti az ?véit T?lgyfapajzsba. A t?bbiek is k?vetik, amint eld?nt?ttük, ki hova kerülj?n.
– Ahogy óhajtod, Havas parancsnok – hangzott a kimért válasz. A hangsúlyból egyértelm? volt, hogy Bowen Marsh hová kívánja ?ket
Az er?d, ahová Jon visszatért, sok mindenben kül?nb?z?tt attól, amelyet reggel maga m?g?tt hagyott. A Fekete Vár mindig is a csend és az árnyékok helye volt ahol feketébe ?lt?z?tt emberek kis csoportja szellemként mozgott az egykor tízszer annyi véd?nek otthont adó romok k?z?tt. Most mindez megváltozott. Fények ragyogtak az ablakokban, ahol Havas Jon még soha nem látott világosságot. Idegen hangok t?lt?tték be az udvart, a szabad nép tagjai lépdeltek a jeges ?svényeken, melyek évek óta csak a varjak fekete csizmáját ismerték. Az ?reg Flint barakkja mellett tucatnyi emberbe botlott, akik egyik társukat dobálták hóval. Játszanak, ámult el Jon. Feln?tt emberek gyermekként játszanak, ugyanúgy hógolyóznak, mint régen Arya és Bran, vagy el?tte Robb és én.
Donal Noye régi kovácsm?helye azonban továbbra is s?tét volt és csendes, Jon szobája a hátsó részben pedig még s?tétebb. ám alig vetette le a k?penyét, Dannel dugta be a fejét az ajtón, és jelentette, hogy Clydas üzenetet hozott.
– Küldd be. – Jon a parázstartó zsarátnokával meggyújtott egy hosszú, vékony gyertyát, majd a gyertyával további hármat.
Clydas rózsaszín szemével nagyokat pislogva lépett be, puha kezében pergament tartott.
– Bocsánatodat kérem, parancsnok. Tudom, hogy fáradt vagy, de úgy gondoltam, ezt azonnal látni szeretnéd.
– Jól gondoltad – bólintott Jon.
Rideghonnál vagyunk, hat hajóval Viharos tenger. A Feketerigó teljes legénységgel elsüllyedt, két lysi hajó partra futott Skane-en, a Karom léket kapott. Rossz a helyzet. A vadak saját halottaikat eszik. él?holtak az erd?ben. A braavosi kapitányok csak a n?ket és a gyermekeket veszik fel. A boszorkányasszonyok rabszolga-keresked?nek neveznek minket Megpróbálták átvenni a hatalmat a Viharmadáron, de a lázadást levertük. Hat tengerész meghalt, és számos vad. Nyolc holló elrepült. él?holtak a vízben. Szárazf?ldi segítség kell, a tenger a viharok miatt járhatatlan. A Karomról, Harmune mester kézírásával.
és a végén Cotter Pyke düh?s kézjele.
– Rossz hírek, uram? – kérdezte Clydas.
– Nagyon rosszhírek.
él?holtak az erd?ben. él?holtak a vízben. Hat hajó maradt a tizenegyb?l. Havas Jon gondterhelten tekerte ?ssze a pergament. Leszáll az éj, gondolta, és elkezd?d?tt a háborúm.
Az elbocsátott lovag
Térdeljetek le ?hatalmassága Hizdahr zo Loraq, aki tizennegyedik ezen a nemes néven, Meereen királya, Ghis Leszármazottja, a Régi Birodalom oktarkája, a Skahazadhan Mestere, a Sárkányok Hitvese és a Hárpia Vére el?tt! – harsogta a herold. Hangja visszaver?d?tt a márványpadlóról, ott keringett az oszlopok k?z?tt.
Ser Barristan Selmy k?penye alá csúsztatta kezét, és meglazította kardját a hüvelyében. A király k?zelében csak a védelmez?i viselhettek fegyvert. úgy t?nt, ? még mindig annak számít, hiába bocsátották el. Legalábbis a kardját senki nem próbálta elvenni t?le.
Daenerys Targaryen az egyszer?, dísztelen, csiszolt ébenfa padon tartotta meghallgatásait, néhány párnával k?rülvéve, melyeket Ser Barristan keresett neki, hogy kényelmesebben ülj?n. Hizdahr király két aranyozott trónszékre cserélte le a padot, melyek magas támláját sárkányformára faragták A király a jobb oldali trónon ült, fején aranykoronával, sápadt kezében ékk?ves jogarral A másik szék üres maradt