Egyesével szólította ?ket, mindenkinek megkérdezte a nevét, majd térden állva h?ségesküt kellett tenniük. Minden z?kken?mentesen zajlott. A hely?rség katonái – csupán négyen élték túl a támadást, a vén ?rmester és három fiatal fiú – a lába elé helyezték kardjukat. Senki nem vitézkedett. Senki nem halt meg.
A gy?ztesek aznap éjjel lakomát tartottak a nagyteremben, sült húst és frissen fogott halat ettek, amit a vár pincéjéb?l felhozott jóféle v?r?ssel ?blítettek le. Jon Connington a Grifítrónusról szemlélte az ünnepséget, megosztotta asztalát Hontalan Harry Stricklanddel, Fekete Balaqkal, Virágos Franklynnel és a három ifjú griffel, akiket fogságba ejtett A k?lyk?k az ? vérei voltak, és úgy érezte, ismernie kellene ?ket, de amikor a fattyú fiú k?z?lte, hogy ?atyám meg fog ?lni”, úgy d?nt?tt, ennyi ismeretség éppen elég. Visszaküldte ?ket a cellájukba, majd kimentette magát
Félmester Haldon is távol maradt a lakomától. Connington a mester tornyában talált rá, egy halom pergamen f?lé g?rnyedve, k?rül?tte kiterített térképekkel.
– Megpróbálod kideríteni, hol lehet a kompánia t?bbi része? – kérdezte Connington.
– Bárcsak tudnám, nagyuram!
Tízezer ember hajózott ki Volon Therysb?l, fegyverekkel, lovakkal, elefántokkal. Eddig majdnem a felük érkezett meg Westerosra a tervezett partraszáilási pontokon vagy azok k?zelében, az es?erd?t szegélyez? hosszú partszakaszon. Ezt a részt Connington jól ismerte, hiszen egykor az ?vé volt
Néhány évvel ezel?tt még nem mert volna partra szállni a Harag-fokon; a viharurak túlságosan h?ségesek voltak a Baratheon-házhoz és Robert királyhoz. ám mióta Robert és Renly meghaltak, minden megváltozott. Stannis túlságosan szigorú és rideg úr volt ahhoz, hogy h?séget ébresszen maga iránt, még ha nem is lett volna fél világgal távolabb, és a viharvidéken nem nagyon szerették a Lannistereket. Ráadásul Jon Conningtonnak is voltak itt barátai. Az id?sebb urak k?zül sokan még emlékeznek rám, és a fiaik is biztosan hallották a t?rténeteket. és mindegyikük ismerte Rhaegart, valamint a fiát, akinek a fejét szétloccsantották a hideg k?falon.
Szerencsére az ? hajója az els?k k?z?tt érte el célját. Onnan már csak id? kérdése volt táborhelyet létesíteni, ?sszegy?jteni a partra-szállókat, és gyorsan elindulni, miel?tt a helyi urak megsejtenék a szándékát. Az Arany Kompánia bizonyította rátermettségét. A z?rzavarnak, amely elkerülhetetlenül késleltette volna a haladást egy lovagokból és helyi ?nkéntesekb?l álló hadsereg esetében, itt nyomát sem látta. Ezek az emberek Keser?acél ?r?k?sei voltak, a fegyelmet az anyatejjel szívták magukba.
– Ha minden jól megy, holnap ilyenkorra három várat fogunk birtokolni – mondta. A Griff-fészket elfoglaló sereg a rendelkezésükre álló hader? egynegyedét tette ki; Ser Folyami Tristan ugyanakkor támadta meg a Morrigen-ház székhelyét Varjúfészeknél, Laswell Peake pedig Es?házat, a Wylde-ok er?djét, nagyjából hasonló létszámú egységekkel. A t?bbiek a kompánia volantisi pénzmestere, Gorys Edoryen parancsnoksága alatt a táborban maradtak, hogy védjék a partraszállás helyét és a herceget. Connington reménykedett benne, hogy a számuk folyamatosan gyarapszik, ahogy mindennap egyre újabb hajók érkeznek. – Még mindig túl kevés a lovunk.
– és nincs egyetlen elefántunk sem – emlékeztette a Félmester. Az elefántokat szállító nagy koggák k?zül még egy sem futott be. Utoljára Lysnél látták ?ket, miel?tt a vihar szétszórta a flotta felét – Lovakat találhatunk Westeroson, az elefántok viszont...
–...nem számítanak. – A hatalmas sz?rnyetegeknek jó hasznát vennék szabályos csatában, ez nem kétséges, de még rengeteg id?, mire akkora er?vel fognak rendelkezni, hogy szemt?l szemben odaállhassanak ellenségük elé. – Találtál valami használhatót azokban a pergamenekben?
– Sok mindent, nagyuram – felelte Haldon halvány mosollyal. – A Lannisterek k?nnyen szereznek ellenségeket, de úgy t?nik, annál nehezebben tartják meg a barátaikat. A Tyrellekkel k?t?tt sz?vetségük egyre gyengébb lábakon áll, legalábbis a levelek alapján. Cersei királyn? és Margaery királyn? úgy harcolnak egymással a kis királyért, mint két szuka a csirkecsont felett, mik?zben mindkettejüket csalárdsággal és erk?lcstelenséggel vádolják. Mace Tyrell felhagyott Viharvég ostromával, és visszatért Királyvárba, hogy megmentse a lányát, csupán egy jelzésérték? hader?t hagyott hátra, amelyik bent tartja Stannis embereit a várban.
Connington leült.
– Folytasd!
– északon a Lannisterek a Boltonokra támaszkodnak, a folyóvidéken pedig a Freyekre, mindkét ház a kegyetlenségér?l és a megbízhatatlanságáról híres. Stannis Baratheon továbbra is nyíltan ellenszegül, és a szigetek vasemberei is királyt választottak. Senki nem említi a V?lgyet, ami azt sugallja, hogy az Arrynok nem vesznek részt az egészben.
– és Dorne? – A V?lgy messze volt; Dorne k?zel.