– Ne! – k?ny?rg?tt. – Kérlek... már halott volt, halott, mi pedig éhesek, k?ny?rg?m...
– Az ?rmesternek volt esze – mondta Asha Aly Mormontnak.
– Addig hergelte Suggsot, amíg meg?lte. – Azon t?prengett, vajon ugyanaz a trükk beválik-e még egyszer, ha rákerül a sor.
A négy áldozatot háttal egymáshoz láncolták, mindegyik c?l?ph?z kett?t. Ott lógtak, három él? és egy halott, mik?zben a Fény Urának fanatikusai fahasábokat és ágakat halmoztak a lábukhoz, és az egészet le?nt?tték lámpaolajjal. Gyorsan kellett dolgozniuk, mert szakadt a hó, és a fa hamar átázott.
– Hol a király? – kérdezte Ser Corliss Penny.
Négy nappal korábban a király egyik fegyverhordozója, Ser Godry rokona, egy Bryen Farring nev? fiú meghalt a hidegt?l és az éhezést?l. Stannis Baratheon komor arccal állt a halotti máglya mellett, mik?zben a fiú testét elemésztették a lángok. A király utána visszavonult az ?rtoronyba, és azóta sem j?tt el?... bár id?nként megpillantották a tet?n, az éjjel-nappal ég? jelz?t?z el?tt. A v?r?s istennel beszél mondták egyesek. Melisandre úrn?t hívja, állították mások Akárhogy is, Asha Greyjoy számára úgy t?nt, a király kétségbeesett, és megpróbál segítséget szerezni.
– Canty, szólj a királynak, hogy készen állunk – szólt oda Ser Godry a legk?zelebb álló katonának.
– A király itt van – felelte Richard Horpe.
Ser Richard mellvértje f?l?tt párnázott zekét viselt, ráhímezve hamu-és csontmez?n három halálfejes lepkével. Mellette lépdelt Stannis király, m?g?ttük pedig, nehézkesen tartva a lépést Arnolf Karstark botladozott galagonyabotjára támaszkodva. Arnolf nagyúr nyolc nappal ezel?tt talált rájuk. Az északi nemes magával hozta az egyik fiát, három unokáját, négyszáz dárdást, kétszer húsz íjászt, tucatnyi lándzsást, egy mestert és egy ketrecre való hollót... de csak annyi élelmet, amennyi a sajátjainak elég volt.
Asha megtudta, hogy Karstark valójában nem is nagyúr, csupán Karhold várnagya, amíg az igazi úr a Lannisterek fogságában van. A szikár, hajlott hátú, aszott férfi bal válla fél lábbal magasabban volt a jobbnál, amihez inas nyak, sanda, szürke szem és sárga fogak társultak. A kopaszságtól mind?ssze néhány fehér hajszál választotta el; villás szakállában szürke keveredett a fehérrel. Ashának nem tetszett a mosolya. ám ha igaz, amit hallott, Karstark fogja tartani Derest, miután sikerül elfoglalniuk. Valamikor a távoli múltban a Karstark-ház a Stark-házból származott le, Arnolf nagyúr pedig az els? volt Eddard Stark zászlóhordozói k?zül, aki h?ségesküt tett Stannisnek.
Amennyire Asha tudta, a Karstarkok istenei észak ?si istenei voltak, ugyanazt a hitet k?vették, mint a Wullok, a Norrey-k, a Flintek és más hegyi klánok Vajon Arnolf nagyúr a király óhajára j?tt le megnézni az égetést, hogy saját szemével gy?z?dj?n meg a v?r?s isten hatalmáról?
Stannis láttán a karókhoz k?t?z?tt foglyok k?zül ketten kegyelemért kezdtek rimánkodni. A király némán, megfeszült állal hallgatta ?ket, majd odaszólt Godry Farringnak:
– Kezdheted.
Az óriás?l? mindkét karját felemelte.
– Fény Ura, hallgass meg minket!
– Fény Ura, védj meg minket – kántálták a királyné emberei –, mert az éj s?tét, és tele van iszonyattal.
Ser Godry a s?téted? égre nézve folytatta:
– K?sz?njük neked a napot, amely melegít minket, és imádkozunk, hogy add vissza nekünk, ó, urunk, hogy megvilágítsa utunkat ellenségeidhez! – A lehulló hópelyhek elolvadtak az arcán. – K?sz?njük neked a csillagokat, melyek ?rk?dnek felettünk éjszakánként, és imádkozunk, hogy vond félre a fátylat, amely elrejti ?ket el?lünk, hogy újra gy?ny?rk?dhessünk látványukban!
– Fény Ura, óvj meg minket – fohászkodtak a királyné emberei –, és tartsd távol az ádáz s?tétséget!
Ser Corliss Penny két kézre fogta a fáklyát, el?relépett, és meglengette a feje f?l?tt, felszítva a lángot. Az egyik fogoly nyüszíteni kezdett.
– R’hllor – kántálta Ser Godry –, négy gonosz embert nyújtunk át neked. Igaz és tiszta szívvel adjuk ?ket tisztító tüzednek, hogy lelkük s?tétsége elhamvadjon. Hagyd, hogy gonosz húsuk megperzsel?dj?n és elfeketedjen, hogy szellemük szabadon és tisztán szárnyalhasson a világosságba. Fogadd el vérüket, ó, uram, és olvaszd el a jeges láncokat, melyek megk?tik szolgálóidat! Halld fájdalmukat, és adj er?t karunknak, hogy ellenségeid vérét onthassuk! Fogadd el ezt az áldozatot, és mutasd meg nekünk az utat Deresbe, hogy legy?zhessük a hitetleneket!
– Fény Ura, fogadd el az áldozatot! – visszhangozta száz hang.
Ser Corliss meggyújtotta az els? máglyát, majd a másodikra rádobta