– Nekem sincs, de azért érdemes most legy?rni némi lóhúst, mert kés?bb megbánod, hogy nem tetted. Nyolcszáz lóval hagytuk el Erd?mélyét, múlt éjjel hatvannégyet számoltunk meg.
A szám nem érte váratlanul Ashát. Majdnem az ?sszes nagy test? csatamén elpusztult, k?ztük Massey lova is. A poroszkák hasonlóan jártak. Még az északiak szívós, apró termet? hátasai sem bírták az élelem hiányát. De mire is kellettek volna nekik a lovak? Stannis már nem ment sehová. A nap, a hold és a csillagok olyan régen elt?ntek, hogy Asha már azon gondolkodott, talán csak álmodta a létezésüket
– én eszem.
– Rám bízhatod Asha úrn?t – mondta Ser Justin. – Szavamat adom, nem hagyom megsz?kni.
A N?sténymedve mogorván beleegyezett, ügyet sem vetve a férfi gúnyos hangjára. Aly saját sátrába vonult vissza, Asha és Justin Massey pedig a k?z?s épületbe mentek. Nem volt messze, de a mély hóban és az er?s szélben jégdarabnak érezték a lábukat. Asha bokájába minden lépésnél belenyilallt a fájdalom.
A k?z?s épület volt a falu legnagyobb háza, így a nemesek és kapitányok kisajátították maguknak, míg Stannis a tóparton álló ?rtoronyban rendezkedett be. Az ajtó mellett ?r?k posztoltak dárdájukra támaszkodva. Az egyik kinyitotta nekik az ajtót, és Ser Justin bevezette Ashát az áldott melegbe.
A helyiség falai mentén padok és kecskelábú asztalok álltak, akár ?tven ember is elfért mellettük kényelmesen... bár jelenleg legalább kétszer annyian szorongtak odabent. A f?ldpadlóba t?zg?dr?t ástak, a tet?n füstereszt? lyukak sorakoztak. A farkasok a g?d?r egyik oldalán ültek, a lovagok és déli urak a másikon.
A déliek szánalmas látványt nyújtottak – véznák voltak, és beesett arcúak, néhányan sápadtak és betegek, mások b?rét v?r?sre csípte a hideg. Hozzájuk képest a b?rbe és vasba ?lt?z?tt nagydarab, pirospozsgás, bozontos szakállú északiak t?kéletesen egészségesnek t?ntek. Biztosan ?k is éheztek és fáztak, de jobban bírták a menetelést apró lovaikkal és medvemancsaikkal.
Asha lehúzta b?rkeszty?jét, és fintorogva hajlította be ujjait. Fájdalom futott végig a lábán, ahogy a félig megfagyott végtag elkezdett felolvadni. Az el?z? lakók jó sok t?zeget hagytak hátra, így a leveg?t bet?lt?tte a füst és az ég? t?zegtéglák er?s, f?ldes szaga. Felakasztotta a k?penyét egy szegre az ajtó mellett, miután lerázta róla a havat
Ser Justin keresett maguknak helyet az egyik asztalnál, és hozott ennivalót – s?rt és kívül feketére sült, belül véres lóhúst. Az adag kisebb volt, mint legutóbb, de a gyomra már az illatára is megkordult.
– K?sz?n?m, ser – mondta, mik?zben a zsír és a vér végigcsorgott az állán.
– Justin. Ragaszkodom hozzá. – Massey feldarabolta a saját adagját, és egyet a t?rére szúrt.
Az asztal másik végében Will Foxglove azt magyarázta a k?rül?tte ül?knek, hogy Stannis három nap múlva tovább akar indulni. állítólag az egyik lovásztól hallotta, aki a király hátasait gondozza.
– ?felsége gy?zelmet lát a lángokban – mondta Foxglove –, mégpedig olyan diadalt, melyr?l ezer éven át fognak énekelni nem csak a nagyurak kastélyaiban, de még a parasztkunyhókban is.
Justin Massey felnézett az ételéb?l.
– Tegnap éjjel a fagyszám elérte a nyolcvanat. – Kipiszkált egy mócsingot a fogai k?zül, és odadobta a legk?zelebbi kutyának. – Ha elindulunk, százasával fognak meghalni az emberek.
– Ha itt maradunk, akkor meg ezresével – vitatkozott Ser Humfrey Clifton. – én azt mondom, menetelés vagy halál.
– én meg erre azt felelem, menetelés és halál. és mi lesz, ha elérjük Derest? Hogyan foglaljuk el? Az embereink fele olyan gyenge, hogy a lábát is alig tudja egymás elé rakni. Fel akarod küldeni ?ket a fialakra? építsenek ostromtornyokat?
– Itt kellene maradnunk, amíg meg nem javul az id? – vélekedett Ser Ormund Wyide, egy hullaszín?, ?reg lovag. Asha azt hallotta, az emberek fogadásokat k?tnek, melyik lovag vagy nagyúr fog elhalálozni legk?zelebb, és Ser Ormund toronymagasan vezetett. Vajon rám mennyi pénzt tettek? Talán ideje lenne nekem is fogadnom. – Itt legalább van némi menedék, és hal a tavakban.
– Túl kevés a hal, túl sok a halász – mondta komoran Peasebury nagyúr. Jó oka volt a borúra, Ser Godry az imént éppen az ? embereit égette meg, és voltak néhányan a teremben, akik azt állították, Peaseburynek mindenr?l tudnia kellett, s?t, talán még részt is vett a lakomában.