úgy is t?rtént Az áldozat ezúttal két hosszú, karcsú, gyors gálya volt Sánta Ralf pillantotta meg ?ket els?ként, ám gyorsan lehagyták a Gyászt és a Reménysugárt, ezért Victarion utánuk küldte a Vasszárnyat, a Karvalyt és a Kraken Csókját, három leggyorsabb hajóját. Az üld?zés a nap nagy részét igénybe vette, de a végén r?vid, ám annál hevesebb harc után mindkét gályát megszerezték. A hajók raktere üres volt, mivel új-Ghisbe tartottak, hogy készleteket és fegyvereket rakodjanak be a Meereen alatt táborozó ghisi légiók számára... és hogy új légiósokat vigyenek a háborúba a halottak pótlására.
– A harcban elesettek helyére? – kérdezte Victarion, de a tengerészek azt felelték, a vérfolyás miatt. és akárcsak a Ghisi Hajnal kapitánya, a gályák parancsnokai is elismételték a hazugságot Daenerys Targaryen haláláról.
– Akkor csókoljátok meg a nevemben, akármelyik pokolban is bukkantok rá. – Victarion a csatabárdjáért küldetett, és ott helyben lefejezte mindkett?t. Utána a legénységet is halálra ítélte, csak az evez?kh?z láncolt rabszolgákat kímélte meg. Saját kez?leg t?rte le a láncokat, és k?z?lte velük, hogy mostantól szabad emberek, és abban a megtiszteltetésben részesülnek, amire a Vas-szigeteken a fiúk már gyermekkoruktól vágynak: a Vasflottának evezhetnek. – A sárkánykirályn? felszabadítja a rabszolgákat, tehát én is azt teszem! – jelentette ki.
A gályákat átnevezte Szellemre és Kísértette.
– Azért, mert vissza fognak térni, hogy a yunkaikat kísértsék – mondta aznap éjjel a s?tét b?r? asszonynak, miután kedvét lelte benne. Kapcsolatuk napról napra egyre szorosabbá vált. – Villámként fogunk lecsapni rájuk – k?z?lte, és megszorította a n? mellét. Vajon Aeron fivére is ezt érezte, amikor a Vízbe Fúlt Isten beszélt hozzá? Szinte hallotta istene hangját a mélyb?l. Szolgálj h?ségesen, kapitányom, a hullámok mintha ezt susogták volna. Ezért teremtettelek.
De jól kellett lakatnia a v?r?s istent is, Moqorro t?zistenét. Meggyógyított karja félelmetesen festett, k?ny?két?l az ujjhegyéig ropogott. Néha, amikor ?k?lbe szorította a kezét, b?re szétnyílt és füst szállt fel bel?le, mégis er?sebbnek érezte, mint korábban bármikor.
– Az istenek most már mellettem állnak – k?z?lte a s?tét b?r? asszonnyal. – Két istennel szemben senki nem állhat meg. – Azzal a hátára fordította a n?t, és ismét a magáévá tette.
Amikor balra felt?ntek Yaros sziklái, a három elveszett hajó már ott várt rá, ahogy Moqorro megígérte. Victarion arany nyaklánccal ajándékozta meg a papot.
Most viszont választás el?tt állt: megkockáztatja a szorost, vagy megkerüli a Vasflottával a szigetet? A Szép-sziget emléke még mindig ott kísértett a vaskapitány elméjében. Stannis Baratheon északról és délr?l egyszerre lepte meg a flottát, amikor a sziget és a szárazf?ld k?z?tti csatornán hajózott, és Victarion ezzel elszenvedte élete legmegsemmisít?bb vereségét Csakhogy Yaros megkerülésével értékes napokat veszítene. A yunkaik k?zelsége miatt a szoros kockázatos vállalkozás lehetett, de valójában nem számított yunkai hadihajókra, amíg Meereen k?zelébe nem ér.
Mit tenne a Varjúszem?? Ezen egy darabig elmélázott, aztán jelzett a kapitányainak: ?Behajózunk a szorosba.”
újabb három hajót zsákmányoltak, mire maguk m?g?tt hagyták Yarost Egy k?vér gályát a Pocok fogott el a Bánattal, egy keresked?hajót pedig Manfryd Merlyn a V?r?s Kányával. Rakterük tele volt áruval, borral, selyemmel és f?szerekkel, ritka faragásokkal és még ritkább parfüm?kkel, de a valódi értéket maguk a hajók jelentették Még ugyanazon a napon a Hét Koponya és a Jobbágy Végzete utolértek egy halászhajót. A lassú, ingatag jármüvet szinte még megcsáklyázni sem volt érdemes. Victarion csalódottan hallgatta, hogy két hajó kellett a bárka elfogásához. ám a legértékesebb hírt a fekete sárkány visszatérésér?l mégis t?lük hallotta.
– Az ezüstkirályn? elt?nt – mondta a hajó kapitánya. – Elrepült a sárkányával a dothraki tengeren túlra.
– Hol az a Dothraki-tenger? – kérdezte Victarion. – áthajózok rajta a Vasflottámmal, és megkeresem a királyn?t, akárhol is legyen.
A halász felnevetett.
– Azt bizony megnézném. A dothrakik tengerét f? borítja, ostoba!
Ezt nem kellett volna mondania. Victarion torkon ragadta megégett kezével, és felemelte a leveg?be. Hozzácsapta az árbochoz, és addig szorította, amíg a yunkai arca ugyanolyan feketévé nem vált, mint a b?rébe mélyed? ujjak. Egy ideig rángatózott és kapálózott, hiábavalóan próbált kiszabadulni a kapitány szorításából.
– Senki nem éli túl, ha ostobának nevezi Victarion Greyjoyt! – Amikor kinyitotta a kezét, a halász ernyedt teste a fedélzetre zuhant. Hosszúvíz Pyke és Uszadék Tom átdobták a korláton – újabb áldozat a Vízbe Fúlt Istennek.
– A te Vízbe Fúlt Istened egy démon – jegyezte meg kés?bb Moqorro. – Nem t?bb mint a Másik szolgája, a s?tét istené, akinek a nevét nem szabad kiejteni.
– Vigyázz a szádra, csuhás! – figyelmeztette Victarion. – Ezen a hajón istenfél? emberek szolgálnak, akik kitépik a nyelvedet ilyen szentségtelen szavakért. Elismerem, a te v?r?s istened sem gyenge, de az én szavam a vas szava, kérdezz csak meg bárkit.
A fekete pap fejet hajtott.