– Az arcod egyik fele behorpadt, ahol az arccsontod ?sszet?rt, és a fogaid fele is hiányzik.
Gyorsan k?rbejáratta a nyelvét a szájüregében, de nem talált lyukakat vagy t?r?tt fogakat. Varázslat, gondolta. új arcom van. Egy csúf, idegen arc.
– Egy ideig rémálmaid lehetnek – figyelmeztette a kedves ember.
– Az apja sokat és kegyetlen módon verte ?t, egy pillanatra sem tudott megszabadulni a félelemt?l és a fájdalomtól, amíg el nem j?n hozzánk
– Ti ?ltétek meg?
– Magának kérte az ajándékot, nem az apjának.
Pedig vele kellett volna végeznetek.
A férfi mintha olvasott volna a gondolataiban.
– A halál végül érte is elj?tt, mint minden emberért. Ahogy holnap is elj?n egy bizonyos emberért. – Felemelte a lámpást. – Itt végeztünk.
Egyel?re. Ahogy a lépcs? felé indultak, a falra akasztott b?r?k üres szemg?drei mintha k?vették volna tekintetükkel. Egy pillanatig szinte látta mozogni az ajkukat, amint s?tét, édes titkokat osztanak meg egymással túl halk szavakkal ahhoz, hogy hallani lehessen.
Aznap éjjel nem j?tt k?nnyen az álom. ágynem?jébe csavarodva hánykolódott a hideg, s?tét szobában, de akármerre fordult, látta maga el?tt az arcokat. Nincs szemük, mégis látnak engem. Apja arcát is látta a falon, mellette függ?tt anyjáé, alattuk pedig sorban három fiútestvéréé. Nem. Az egy másik lány volt. én senki vagyok, és a testvéreim fekete-fehér k?penyt viselnek. Mégis ott volt a fekete dalnok, az istállófiú, akit T?vel ?lt meg, a pattanásos fegyverhordozó a keresztúti fogadóból, valamint az ?r, akinek elvágta a torkát, amikor ki akart jutni Harrenhalból. Ott lógott a Csiklandozó arca is, a szemét helyettesít? s?tét üregb?l rosszindulat sugárzott. A látványra újra felidézte magában az érzést amikor t?rét a hátába mélyesztette, újra és újra és újra.
Reggel szürke, s?tét és borús nap virradt Braavosra. A lány k?dben reménykedett ám az istenek – szokásuk szerint – most sem figyeltek imáira. A leveg? tiszta volt és hideg, a szél kellemetlenül csípett. Jó nap a halálra, gondolta. A fohász akaratlanul tolult ajkára. Ser Gregor, Dunsen, Nyájas Raff, Ser Ilyn, Ser Meryn, Cersei királyné. Halkan ismételte a neveket. A Fekete és Fehér Házában sosem lehetett tudni, ki figyel.
A pincék tele voltak ruhákkal, azoktól szedték el, akik ellátogattak a Fekete és Fehér Házába, hogy békét nyerjenek a templom kútjából. A koldusrongyoktól az el?kel? selymekig és bársonyokig mindent meg lehetett találni. Egy csúf lány csúf ruhát hord, d?nt?tte el, ezért kiválasztott egy foszladozó szél?, barna, koszfoltos k?penyt, egy halszagú, dohos, z?ld zubbonyt és egy pár nehéz csizmát. Végül elrejtette az ujjkését
Nem volt oka sietségre, ezért a hosszabbik utat választotta a Bíbor Kik?t?be. A hídon átkelt az Istenek Szigetére. A Csatornák Macskája az itteni templomok k?z?tt rengeteg kagylót és rákot árult, amikor Taleára, Brusco lányára ráj?tt a holdvérzés, és ágyban kellett maradnia. Félig-meddig számított rá, hogy megpillantja Taleát, talán a Vadaskert mellett, ahol az elfeledett istenek magányos, apró szentélyei álltak, ám hiába reménykedett. Túlságosan hideg volt, és Talea sosem szeretett korán kelni. A Lys K?nnyez? úrn?jének kápolnája mellett álló szobor ezüstk?nnyeket sírt, ahogy a csúf kislány elhaladt mellette. Gelenei Kertjében állt egy arannyal bevont, száz láb magas fa, melynek leveleit ezüstb?l kovácsolták. Fáklyák égtek az ?sszhang Ura faépületének ólomüveg ablakai m?g?tt, fényükben félszáz fajta, élénk szín? lepke r?pk?d?tt
A lány emlékezett rá, hogy a Tengerész Felesége egy alkalommal k?rbevezette a városban, és t?rténeteket mondott neki az idegen istenekr?l.
– Ez itt a Nagy Pásztor háza. Ott, az a háromágú torony a háromfej? Triosé. Az els? fej felfalja a holtakat és az újjászületettek a harmadikból lépnek el?. Hogy a k?zéps?nek mi a dolga, nem tudom. Azok ott a Csendes Isten K?vei, ott pedig a Mintasz?v? Labirintusának bejárata. Csak azok találnak rá az igazi b?lcsességre, akik hibátlanul végig tudnak menni rajta, állítják a Minta papjai. M?g?tte, a csatorna partján áll Aquan, a V?r?s Bika temploma. Papjai minden tizenharmadik napon elvágják egy fehér borjú nyakát, és tálakban adják a vérét a koldusoknak.