hoz lépett, kitárták az ajtószárnyakat, és Cersei kisétált a friss leveg?re. úgy pislogott a napfényben, akár egy f?ldb?l kifordított vakond.
élénk szél fújt, k?penyének alja csapkodott és tekergett a lába k?rül. A reggeli leveg?t megt?lt?tték Királyvár ismer?s b?zei. Belélegezte a savanyú bor, a sül? kenyér, a rothadó hal, az ürülék, a füst, a verejték és a lóhúgy szagát. Soha virágot nem érzett még ilyen édes illatúnak K?penyébe burkolózva megtorpant a márványlépcs? tetején, mik?zben a Harcos Fiai alakzatba álltak k?rül?tte.
Hirtelen eszébe jutott, hogy pontosan ugyanezen a helyen állt azon a napon, amikor Eddard Stark elvesztette a fejét. Annak nem lett volna szabad megt?rténnie. Joffnak meg kellett volna kímélnie az életét, és elküldenie a Falra. Akkor Stark legid?sebb fia lép a helyébe, mint Deres ura, Sansa viszont túszként az udvarban maradt volna. Varys és Kisujj kidolgozták a feltételeket, Ned Stark pedig elfojtotta becsületét, és bevallotta árulását, hogy megmentse lánya üres kis fejét. Jó házasságot üt?ttem volna nyélbe Sansának. Lannister-házasságot. Természetesen nem Joff-fal de Lancel megfelelt volna, vagy valamelyik ?ccse. Petyr Baelish felajánlotta, hogy maga veszi el a lányt, de err?l természetesen szó sem lehetett, mivel túl alacsony származású volt hozzá. Ha Joff azt teszi, amit mondtam neki, Deres soha nem vonul háborúba, atyám pedig elbánt volna Robert fivéreivel
Ehelyett Joff parancsot adott Stark lefejezésére, Slynt nagyúr és Ser Ilyn Payne pedig sietve engedelmeskedtek. Ott t?rtént, gondolta a királyn? a helyet bámulva. Janos Slynt a hajánál fogva felemelte Ned Stark fejét, mik?zben az áldozat vére végigfolyt a lépcs?n, és onnan már nem volt visszaút.
Oly távolinak t?ntek az emlékek. Joffrey immár halott, akárcsak Stark fiai. Nemes atyja is eltávozott. és most újra ott áll a Nagy Szentély lépcs?jén, ám a t?meg ezúttal ?t bámulja, nem Eddard Starkot.
A tágas, márvánnyal borított tér ugyanolyan zsúfolt volt, mint Stark halálának napján. A királyn? bárhová nézett, szemeket látott. A sokaságban egyforma számban voltak férfiak és n?k, némelyikük hátán gyermekek kapaszkodtak. Koldusok és tolvajok, fogadósok és keresked?k, b?rcserz?k, istállófiúk és komédiások, szegényebb szajhák – az egész s?predék elj?tt megnézni, ahogy egy királyn?t megaláznak. K?z?ttük vegyültek el a Szegény Bajtársak, mocskosan és borotválatlanul, dárdákkal és fejszékkel felfegyverezve, rozsdás és kopott páncélba, kirepedezett b?rbe ?lt?zve. Durva, nyersfehér k?penyükre a Hit hétágú csillagát hímezték. A F?veréb koszlott hadserege.
Egy kicsit még mindig reménykedett benne, hogy Jaime felt?nik, és megmenti ett?l a szégyent?l, de ikertestvére nem bukkant el?. Mint ahogy a nagybátyját sem látta sehol, ami viszont nem lepte meg. Ser Kevan legutóbbi látogatásakor egyértelm?vé tette véleményét: unokahúga szégyene nem szennyezheti be Casterly-hegy becsületét. Ma nem fog oroszlán sétálni mellette, ez a próbatétel egyedül az ?vé.
Unella septa a jobbján állt, Moelle septa a balján, Scolera pedig a háta m?g?tt Ha a királyn? menekülni próbálna, a három boszorkány visszarángatná a templomba, és ezúttal gondoskodnának róla, hogy soha t?bbé ne hagyhassa el a celláját.
Cersei felemelte a fejét. A téren, az éhes szemeken, a tátogó szájakon, a mocskos arcokon és a városon túl, a távolban ott emelkedett Aegon Hegye, a V?r?s Torony bástyái rózsaszínben derengtek a felkel? nap fényében. Nincs is olyan messze. Amint eléri a kaput megpróbáltatásának legrosszabb része véget ér. újra ott lesz a fia mellett, és kiválaszthatja bajnokát. A nagybátyja megígérte. Tommen vár rám. Az én kis királyom. Meg tudom tenni! Meg kell tennem!
Unella septa el?relépett.
– Egy b?n?s lélek járul elétek! – jelentette be. – ? Cersei a Lannister-házból, az ?zvegy királyn?, ?felsége Tommen király anyja, ?felsége Robert király hitvese, aki sz?rny?séges hazugságok és paráználkodások vétkébe esett.
Moelle septa vette át a szót
– A b?n?s bevallotta vétkeit, és megbocsátásért, feloldozásért esdekelt. ?szentsége megparancsolta neki, hogy vezeklésképpen feledkezzen meg büszkeségér?l és fondorlatairól, és úgy jelenjen meg a város igaz emberei el?tt, ahogy az istenek megteremtették
Scolera septa fejezte be a szózatot.
– A b?n?s most elétek járul alázatos szívvel, titkok és rejtélyek nélkül, istenek és emberek szeme el?tt mezítelenül, hogy lefolytassa vezekl? sétáját!