Sárkányok tánca

– Nem kell vonszolnod, ser! – Sántikálva ment tovább, véres lábnyomokat hagyva maga után a k?v?n.

 

Vérezve, libab?r?sen, bicegve gázolt a sárban és az ürülékben, k?rülvette a hangzavar.

 

– Az asszonyomnak szebb a melle, mint ezé itt! – kiáltotta egy férfi.

 

Egy fuvaros káromkodott, mert a Szegény Bajtársak leparancsolták a szekerét az útról

 

– Szégyen, szégyen, szégyen a b?n?sre! – kántálták a septák.

 

– Ezt nézzétek! – szólt le egy szajha az egyik bordély ablakából, és fellebbentette a szoknyáját. – Feleannyi farok sem járt benne, mint az ?vében!

 

A harangok kongtak, kongtak, kongtak.

 

– Ez nem lehet a királyn?! – mondta egy fiú. – Legalább úgy lóg a melle, mint az anyámé!

 

Ez a vezeklésem, mondta magában Cersei. Súlyosan vétkeztem, és most b?nh?d?m. Nemsokára vége, nemsokára magam m?g?tt hagyom, aztán elfelejtem az egészet.

 

A királyn? elkezdett ismer?s arcokat látni. Egy kopasz, dús oldalszakállas férfi apja homlokráncolásával nézett le rá egy ablakból, és egy pillanatra annyira emlékeztette Tywin nagyúrra, hogy kis híján elbodott. Egy kút t?vében fiatal lány ült, és Melara Hetherspoon vádló tekintetével bámulta. Látta Ned Starkot, és mellette a kis Sansát aranybarna hajával, valamint egy bozontos, szürke kutyát, amelyik talán a farkasa lehetett. A t?megben furakodó gyermekek Tyrionná váltak, ugyanolyan gúnyosan nézték, mint Joffrey-t a halálakor. és ott volt Joff is, a fia, els?szül?tt gyermeke, a gy?ny?r? kisfiú aranyfürt?kkel és kedves mosollyal, szépséges ajkával...

 

Ekkor esett el másodszor.

 

Remegett, akár a nyárfalevél, amikor ismét talpra állították.

 

– Kérlek! – rebegte. – Az Anya k?ny?rülj?n! Mindent bevallottam!

 

– Valóban – bólintott Moelle septa. – és most vezekelsz.

 

– Már nincs sok hátra – mondta Unella septa. – Látod? – El?remutatott. – Csak fel kell menni a hegyre.

 

Csak fel a hegyre. Ennyi az egész. és valóban. Már Aegon Hegyének t?vében jártak, a vár ott magasodott felettük.

 

– Szajha! – sikoltotta valaki.

 

– Testvérrel baszó! – tette hozzá egy másik hang. – Sz?rnyszül?tt!

 

– Ezt nem akarod bekapni, felség? – Egy hentesk?tényes férfi széles vigyorral húzta el? a nadrágjából nemi szervét. Nem számított Már majdnem otthon volt

 

Cersei nekivágott a kaptatónak.

 

Ha lehet, a kiabálások és gúnyolódások itt még durvábbak voltak. Sétája során nem kellett áthaladnia Bolhavégen, így a kerület lakosai megszállták Aegon Hegyének oldalát hogy részesüljenek a látványosságból. A Szegény Bajtársak pajzsai és dárdái m?gül rábámuló gúnyos arcok torznak, vadállatinak, ijeszt?nek t?ntek. Mindenhol malacok és meztelen gyermekek szaladgáltak, nyomorék koldusok és zsoldosok mozogtak a t?megben. Látott embereket, akik hegyesre csiszolták a fogaikat, ?regasszonyokat emberfej méret? golyvával, egy szajhát, aki csíkos kígyót tekert a vállára és mellére, és egy férfit, akinek az arcát nyílt, szürke nedvet ereszt? fekélyek borították. Vigyorogtak, az ajkukat nyalogatták és huhogtak, ahogy a mászástól zihálva elbicegett el?ttük. Néhányan illetlen ajánlatokat kiabáltak felé, mások sértegették. A szavak, akár a szél, a szavak nem árthatnak. Szép vagyok, a legszebb asszony Westeroson, Jaime is ezt mondta, és Jaime soha nem hazudna nekem. Robert sosem szeretett, de még ? is látta, milyen gy?ny?r? vagyok, és kívánt.

 

Most azonban nem érezte magát gy?ny?r?nek, sokkal inkább ?regnek, mocskosnak, csúfnak. A hasán a gyermekszülések k?vetkeztében keletkezett csíkok húzódtak, és a keblei is sokkal jobban lógtak, mint fiatalabb korában – f?z? nélkül a mellkasára lapultak Nem kellene ezt tennem. A királyn?jük voltam, de most látják, látják, látják. Soha nem lett volna szabad hagynom, hogy lássák. Ruhában és koronával ? volt a királyn?. Meztelenül, véresen, sántikálva csak egy asszony, nem sokban kül?nb?zik ezeknek az embereknek a feleségét?l, inkább hasonlít az anyjukra, mint csinos, sz?z kislányaikra. Mit tettem?

 

Valami belement a szemébe, csípte, elhomályosította a látását. Nem tudott sírni, nem sírhat, a férgek nem láthatják, hogy sír. Kézfejével megd?rzs?lte a szemét. Hideg fuvallat támadt, megborzongott.

 

és hirtelen ott termett el?tte a vénasszony, ott állt a t?megben lógó mellével és bibircsókos, z?ldes b?rével. Ott gúnyolódott rajta a t?bbiekkel együtt, váladékos, sárga szeméb?l rosszindulat süt?tt.

 

George R. R. Martin's books