– Maradj távol a szajháktól – figyelmeztette a t?rpét. – A legt?bben vérbajosak, és túl sokat beszélnek. Nem te vagy az els? sz?k?tt rabszolga, aki csatlakozik a kompániához, de ez nem azt jelenti, hogy világgá kellene kürt?lnünk a jelenlétedet. Nem hagyom, hogy ott bóklássz, ahol megláthatnak. Maradj bent, amennyit csak tudsz, és szarj egy v?d?rbe. A latrináknál túl sok a szem. és soha ne hagyd el a tábort az engedélyem nélkül. Fegyverhordozónak való páncélt adunk rád, mintha Jorah embere lennél, de lesznek, akik átlátnak a szitán. Ha elfoglaltuk Meereent, és továbbindultunk Westerosra, fel?lem aztán aranyban és bíborban is parádézhatsz. Addig azonban...
–...egy k? alatt fogok élni, és meg sem nyikkanok. Szavamat adom. – Lannister-házi Tyrion, írta alá cirkalmasan a k?vetkez? pergament Már csak három maradt, de ezek kül?nb?ztek az el?z?ekt?l. Kett?t nagyon finom pergamenre írtak, és meg is nevezték a tulajdonosát. Ravasz Kasporiónak tízezer aranysárkány járt. Ugyanennyit kapott Kalamáris is, akinek a valódi neve Tybero Istarion volt
– Tybero? – kérdezte Tyrion. – Ez majdnem úgy hangzik, mint a Lannister. Netán valami távoli rokon?
– Talán. én is mindig megfizetem az adósságomat. Ezt várják el egy pénzmestert?l. írd alá!
Aláírta.
Barna Ben irata volt az utolsó, ezt bárányb?r tekercsre k?rm?lték Százezer aranysárkány, ?tventeleknyi termékeny f?ld, egy várkastély és egy nagyúri cím. Nem rossz. Ez a Plumm nem adja olcsón magát. Tyrion megvakarta a forradását, és azon t?prengett, tegyen-e úgy, mintha méltatlankodna. Mikor cs?be húzol valakit elvárható egy-két panaszos sirám. átkozódhatna, rablást emlegethetne, vonakodhatna az aláírással tiltakozhatna. Csakhogy már belefáradt a színjátékba, ezért csak elfintorodott, aláírta, és visszaadta a tekercset Barna Bennek
– A farkad valóban akkora, mint a legendákban említik – mondta. – Tekintsd úgy, hogy jó alaposan megdugtál, Plumm nagyúr.
Barna Ben megfujta a tintát.
– ?r?mmel, ?rd?gfíóka. Most pedig befogadunk magunk k?zé. Kalamáris, hozd a k?nyvet!
A k?nyv egy b?rk?téses, vas forgópánttal ellátott példány volt olyan nagy, hogy akár enni is lehetett volna róla. A nehéz fa el?lap alatt nevek és id?pontok sorakoztak, t?bb mint egy évszázadra visszamen?leg.
– A Második Fiak az egyik legrégebbi zsoldos kompánia – mondta Kalamáris lapozgatás k?zben. – Ez a negyedik k?nyvünk. Itt megvan minden ember neve, aki valaha nálunk szolgált. Mikor csatlakoztak, hol harcoltak, mennyi ideig szolgáltak, hogyan haltak meg... minden itt van benne. Találsz itt híres neveket, még a Hét Királyságból is. Folyami Aegor egy évig volt nálunk, miel?tt elment, hogy megalapítsa az Arany Kompániát. Nálatok Keser?acélnak nevezik. Aerion Targaryen, a Fényes Herceg szintén a Második Fiaknál harcolt, akárcsak Rodrik Stark, a Vándor Farkas. Nem, ne azzal a tintával. Ezt használd. – Kinyitott egy másik üvegcsét.
Tyrion megh?kkent.
– V?r?s tinta?
– A kompánia hagyománya – magyarázta Kalamáris. – Volt id?, amikor mindenki a saját vérével írta fel a nevét, csakhogy a vér átkozottul gyenge min?ség? a tintához képest.
– A Lannisterek imádják a hagyományokat. Kérem a késedet.
Kalamáris felvonta a szem?ld?két, aztán megrántotta a vállát, el?húzta t?rét a hüvelyéb?l, és markolattal el?re átnyújtotta. Még mindig fáj, Félmester, k?sz?n?m neked, gondolta Tyrion, amikor megszúrta a hüvelykujja hegyét. Belenyomott egy k?vér vércseppet a tintába, tollra cserélte a t?rt, és lendületes bet?kkel odaírta Jorah Mormont sokkal szerényebb kézjele alá: Lannister-házi Tyrion, Casterly-hegy ura.
és kész. A t?rpe hátrad?lt a tábori széken.
– Kívántok még valamit t?lem? Nem kell esküt tennem? Meg?ln?m egy csecsem?t? Bekapnom a kapitány farkát?
– Azt kapsz be, amit akarsz. – Kalamáris maga felé fordította a k?nyvet, és finom homokot szórt a tintára. – Legt?bbünk számára az aláírás is megteszi, de nem szeretnék csalódást okozni egy új bajtársnak. Légy üdv?z?lve a Második Fiaknál, Tyrion nagyúr!
Tyrion nagyúr. A t?rpének tetszett a hangzása. A Második Fiak talán nem olyan híresek és makulátlanok, mint az Arany Kompánia, de az évszázadok során arattak néhány fényes diadalt.
– Más nemesek is szolgáltak a kompániában?
– F?ld nélküliek – felelte Ben. – Mint te, ?rd?gfíóka.
Tyrion lesz?kkent a székr?l.
– Az el?z? fivéremmel nem voltam megelégedve, az újakban sokkai nagyobb a bizodalmam. Hol kaphatok fegyvert és páncélt?
– Disznó is kell, amin lovagolhatsz? – kérdezte Kasporio.
– Nem tudtam, hogy a feleséged is itt van – vágott vissza Tyrion. – Nagyon kedves t?led, hogy felajánlod, de inkább választanék egy lovat.
A bravo elv?r?s?d?tt, Kalamáris viszont tele torokból kacagott, és még Barna Ben is kuncogott.
– Kalamáris, vezesd a szekerekhez, válasszon a fegyverek k?zül. A lány is. Tegyetek rá sisakot és valami páncélt, hogy fiúnak lehessen nézni.
– Tyrion nagyúr, k?vess. – A pénzmester félrehajtotta a sátorponyvát, és el?reengedte Tyriont. – Kampós majd odavezet a szekerekhez. Hozd az asszonyodat, és a szakácsok sátránál találkozzatok.
– Nem az asszonyom. Talán neked kéne elvenned. Mostanában csak alszik, vagy haragosan bámul rám.