– Amíg én nézek ki jobban kett?nk k?zül, boldog vagyok. – Krajcárhoz fordult. – Tiéd az a szekér, én itt kezdem.
– Gyorsabb, ha együtt keresünk. – A lány felemelt egy rozsdás félsisakot, a fejébe nyomta, és halkan felkuncogott. – Félelmetes vagyok?
úgy nézel ki, mint egy komédiáslány, lábossal a fején.
– Az egy félsisak. Olyan kell, ami az egész fejet takarja. – Talált egyet, és kicserélte ?ket.
– Túl nagy. – Krajcár hangja mély visszhangot vert az acél belsejében. – Nem látok ki. – Levette a sisakot és félredobta. – Mi a baj a félsisakkal?
– Az, hogy szabadon hagyja az arcot. – Tyrion megérintette a saját orrát. – Szívesen nézem az orrodat Szeretném, ha megtartanád.
Krajcár szeme elkerekedett.
– Tetszik az orrom?
ó, a Hét, irgalmazzon! Tyrion elfordult, és kutakodni kezdett a szekér hátuljába halmozott régi páncélok k?z?tt.
– Van még olyan részem, ami tetszik? – érdekl?d?tt tovább Krajcár.
Talán azt hitte, játékosnak t?nik a hangja, de sokkal inkább volt szomorú.
– Minden részedet kedvelem – felelte Tyrion abban a reményben, hogy ezzel sikerül lezárnia a témát. – De még jobban kedvelem a sajátjaimat.
– Miért van szükségünk páncélra? Mi csak tettetni szoktuk a harcot
– Tettetésben nagyon jó vagy. – Tyrion szemügyre vett egy lyukakkal teli, szinte már molyrágottnak t?n? páncélinget. Miféle moly eszik láncinget? – A csata túlélésének egyik módja, ha halottnak tetteted magad. A másik a jó páncél – Bár attól tartok, itt abból nem sokat találunk. A Z?ldágnál a Lefford nagyúr szekerér?l ?sszeszedett felemás páncélzatban küzd?tt, csúcsos sisakban, amelyik úgy nézett ki, mintha valaki a fejébe húzott volna egy éjjeliedényt. A kompánia felszerelése még annál is rosszabb volt. Nemcsak régi és elméretezett, de horpadt, repedt, mocskos is. Ez vajon rászáradt vér vagy csak rozsda? Megszagolta, de nem tudta megállapítani.
– Itt egy számszeríj. – Krajcár felemelte a fegyvert
Tyrion odapillantott.
– Nem tudok felhúzókengyelt használni, nem elég hosszú a lábam. Egy kézikaros megoldású jobb lenne. – Bár igazság szerint nem akart számszeríjat. Túl sokáig tartott újrat?lteni. Még ha a latrináknál ólálkodik is arra várva, hogy valamelyik ellenség odamenjen, és lekuporodjon elvégezni a dolgát, nem szerette volna, ha egynél t?bb vessz?t kell kil?nie.
Inkább kézbe vett egy csatacsillagot, kipróbálta, majd letette. Túl nehéz. Megnézett egy csatap?r?lyt (túl hosszú), egy sz?ges buzogányt (szintén túl nehéz) és fél tucat kardot, mire végre talált egy hosszú, háromsz?g alakú pengével rendelkez? t?rt.
– Ez megteszi. – A pengén volt némi rozsda, de ett?l még fenyeget?bbnek látszott. Keresett neki egy fából és b?rb?l készített hüvelyt is.
– Kis embernek kis kard? – tréfálkozott Krajcár.
– Ez egy nagy embernek készült t?rkard. – Tyrion odadobott a lánynak egy régi kardot. – Ezt hívják kardnak. Próbáld ki.
Krajcár elkapta, suhintott vele egyet, a homlokát ráncolta.
– Túl nehéz.
– Az acél nehezebb a fánál. Viszont ha ezzel vágod le valakinek a fejét, nem változik dinnyévé. – Visszakérte a kardot, és alaposan szemügyre vette. – Olcsó acél, és csorba is. Itt, látod? Visszavonom, amit az el?bb mondtam. Ennél jobb penge kell, ha valakinek le akarod vágni a fejét
– én nem akarok fejeket levágni!
– Nem is kell, inkább a térd alá célozz. Lábikra, inak, boka... még az óriások is eld?lnek, ha levágod a lábukat. és ha már a f?ld?n vannak, nem nagyobbak nálad.
Krajcár úgy festett, mint aki mindjárt elsírja magát
– Múlt éjjel azt álmodtam, hogy a bátyám még él. Egy uraság el?tt vívtunk meg Csinos Malacon és Ropogtatón, és az emberek rózsákat dobáltak nekünk. Annyira boldogok voltunk...
Tyrion pofon üt?tte.
Gyenge legyintés volt csupán, apró csuklómozdulat, szinte semmi er?t nem adott bele. Még csak nyomot sem hagyott a lány arcán, de annak így is k?nnyes lett a szeme.
– Ha álmodozni akarsz, menj vissza aludni! – f?rmedt rá Tyrion. – De amikor felébredsz, sz?k?tt rabszolga leszel egy ostromtábor k?zepén! Ropogtató elpusztult, és valószín?leg a malac is. Keress magadnak valami páncélt, és ne t?r?dj vele, hol szorít. A komédiának vége! Harcolj, bújj el vagy szard ?ssze magad, ahogy tetszik, de acélba ?lt?zve tedd!
Krajcár megérintette az ütés nyomát.
– Nem kellett volna elmenekülnünk. Mi nem vagyunk zsoldosok, nem vagyunk harcosok! Nem volt olyan rossz Yezzannál, egyáltalán nem. Dajka néha gonoszkodott, de Yezzan soha. Mi voltunk a kedvencei, az ?... azó...
– Rabszolgái. A szó, amit keresel a rabszolgái.
– Rabszolgái – v?r?s?d?tt el a lány. – Az ? kül?nleges rabszolgái. Mint édes. A kincsei.