Barna Ben kuncogott.
– ó, persze, hogy megosztozunk, de nem egyenl?en. A Második Fiak kompániája voltaképpen olyan, mint egy család...
–...és minden családban vannak fekete bárányok. – Tyrion aláírt még egy papírt. A pergamen halkan ropogott, ahogy továbbította a pénzmesternek. – Casterly-hegy gyomrában rengeteg cella van, ahol nemes atyám ezeket a rokonokat tartotta. – Belemártotta a tollat a tintába. Lannister-házi Tyrion, írta alá a papírt, melyben ígéretet tett rá, hogy átadójának száz aranysárkányt fizet. Minden tollvonással egyre szegényebb leszek... vagyis lennék, ha nem volnék már eleve koldus. Egy nap még meg fogja bánni ezeket az aláírásokat. De az nem a mai nap lesz. Ráfújt a nedves tintára, továbbadta a pergament, és aláírta az alatta lév?t. Majd újra, és újra, és újra. – Meg kell mondanom, ?szintén bánt ez a dolog – mondta két aláírás k?z?tt – Westeroson egy Lannister szava az arannyal egyenérték?.
Kalamáris megvonta a vállát.
– Ez itt nem Westeros. A Keskeny-tenger innens? partján papírra vetik az ígéreteket. – Finom homokot szórt az aláírásokra, hogy felitassa a tintát, majd lerázta és félretette a papírokat. – A szélbe írt adósságok hajlamosak... hogy is mondjam, feledésbe merülni.
– De nem a miénk. – Tyrion aláírt még egy papírt. és még egyet. Kezdte megtalálni a ritmust. – Egy Lannister mindig megfizeti az adósságát.
– Lehet, de egy zsoldos szava semmit sem ér – kuncogott Plumm.
A tiéd biztosan nem, gondolta Tyrion, és ezért hálát adok az isteneknek.
– Ez igaz, de nem leszek zsoldos, amíg alá nem írom a k?nyveteket.
– Arra is sor kerül – ígérte Barna Ben. – Amint ezzel végeztél.
– Olyan gyorsan táncolok, ahogy csak tudok. – Legszívesebben elnevette volna magát, de nem akarta t?nkretenni a játékot. Plumm láthatóan nagyon élvezte, és Tyrionnak esze ágában sem volt elrontani az ?r?mét. Hadd higgye, hogy sikerült fólém kerekednie, és jól seggbedugott, mik?zben én pergamensárkányokkal vásároltam acélpengéket. Ha valaha visszajut Westerosra, hogy birtokba vegye ?r?kségét, Casterly-hegy minden aranya a rendelkezésére fog állni, hogy eleget tegyen ígéreteinek. Ha nem... nos, akkor meghal, és új testvérei kit?r?lhetik a seggüket ezekkel a papírokkal. Néhányan talán elvet?dnek Királyvárba abban a reményben, hogy rávehetik az ? kedves n?vérét, legyen jó hozzájuk. Bárcsak csótány lehetnék valamelyik zugban, amikor ez megt?rténik!
A paksaméta felét?l megváltozott az írás a pergameneken. A száz arany csak az ?rmesterek papírjain szerepelt, az alattuk lév?k?n hirtelen megn?tt az ?sszeg. Tyrion most ezer aranyat ígért a papír átadójának. Nevetve csóválta a fejét, és aláírta. és újra. és újra.
– és mi lesz a dolgom a kompániában? – kérdezte.
– Ahhoz is túl csúf vagy, hogy Bokkoko szolgálója legyél – felelte Kasporio –, de talán csali célpontként jó leszel az íjászok elé.
– Nem is hinnéd, milyen jó. – Tyrion nem volt hajlandó lépre menni. – Egy kis ember nagy pajzzsal az ?rületbe kergetheti az íjászokat. Ezt egyszer egy nálad b?lcsebb embert?l hallottam.
– Kalamárissal fogsz dolgozni – mondta Barna Ben Plumm.
– Kalamárisnak fogsz dolgozni – javította ki parancsnokát a pénzmester. – Listak?nyveket vezetsz, pénzt számolsz, szerz?déseket és leveleket írsz.
– ?r?mmel. Szeretem a k?nyveket.
– Mi másra lennél alkalmas? – horkantotta Kasporio. – Nézz magadra, harcolni nem tudsz.
– Egyszer megbíztak Casterly-hegy csatornáinak felügyeletével – mondta Tyrion szelíden. – Némelyik már évek óta el volt dugulva, de hamarosan megint vígan m?k?dtek. – újra belemártotta a tintába a tollat. Még tucatnyi papír, és készen lesz. – Talán felügyelhetném a táborkísér?ket. Elvégre nem hagyhatjuk, hogy az embereink is elduguljanak, nem igaz?
Ez a tréfa nem tetszett Barna Bennek.