Megajándékozták egy k?pennyel is, az akolitusok lágy, vastag, fekete-fehér k?penyével.
– Amikor itt vagy, ezt viseld – mondta a pap –, de nem árt tudnod, hogy mostanában nem nagyon lesz rá szükséged. Holnap reggel Izembaróba utazol, hogy megkezdd els? tanoncid?szakodat. Vigyél magaddal bármilyen ruhát a pincéb?l, amit megfelel?nek találsz. A városi ?rség egy csúf kislányt keres, aki a Bíbor Kik?t?ben szokott el?fordulni, ezért nem árt ha új arcot is veszel. – Megfogta a lány állát jobbra-balra fordította a fejét, végül bólintott – Ezúttal valami csinosabbat. Ugyanolyan csinosat mint a sajátod. Ki vagy te, gyermek?
– Senki – felelte.
Cersei
Fogságának utolsó éjszakáján a királyn? nem tudott aludni. Amikor lehunyta a szemét, fejét megt?lt?tték a másnappal kapcsolatos képek és képzelgések. Lesznek k?rül?ttem ?r?k, gondolta. Nem engedik, hogy bárki is hozzám érjen. A f?septon erre ígéretet tett.
Ennek ellenére félt. Azon a napon, amikor Myrcella elhajózott Dorne-ba, a kenyérlázadás napján aranyk?penyesek posztoltak végig az úton, de a t?meg átt?rt rajtuk. Darabokra tépték az ?reg, k?vér f?septont, és vagy félszázszor meger?szakolták Lollys Stokewortht. és ha az a sápadt, félesz? teremtés fel?lt?zve is ezt váltotta ki azokból az állatokból, miféle vágyat kelthet bennük egy királyn??
Cersei nyugtalanul járkált cellájában, akár azok a ketrecbe zárt oroszlánok, amelyek Casterly-hegy gyomrában éltek még lány korában – egyfajta ?r?kség nagyapja idejéb?l. Jaimevel mindig hergelték egymást, hogy másszanak be a ketrecbe, és egy alkalommal ?sszeszedte a bátorságát, és a rácsok k?z?tt benyúlva megsimogatta az egyik hatalmas, homokszín? bestiát. Kettejük k?zül mindig is ? volt a bátrabb. Az oroszlán odafordította a fejét, és ránézett nagy, aranyszín szemével, aztán megnyalta Cersei ujját. érdes volt a nyelve, akár a ráspoly, de a lány még akkor sem húzta vissza a kezét, csak amikor Jaime megragadta a vállát, és elrángatta ?t a ketrec mell?l.
– Most te j?ssz – mondta Cersei utána. – Nem mered meghúzni a s?rényét! – Soha nem merte. Nekem kellett volna kardot k?tn?m, nem neki.
Mezítláb és reszketve járkált, vállára vékony takarót terített. Ideges volt az el?tte álló nap miatt. Estére véget ér az egész. Egy kis séta, és már otthon is leszek, Tommen mellett, saját lakosztályomban Maegor Er?djében. Nagybátyja azt mondta, ez az egyetlen módja, ha meg akarja menteni magát. Vajon igazat beszélt? Nem bízott Kevanban, nem jobban, mint a f?septonban. Még mindig vissza tudnám utasítani. Ragaszkodhatnék az ártatlanságomhoz, és megkockáztathatnám a tárgyalást.
ám nem hagyhatta, hogy a Hit ítélkezzen felette, ahogy Margaery Tyrell-lel tette. A kis rózsának az megfelel? volt, de Cersei nem sok barátot tudhatott maga m?g?tt a septák és az új f?septon verebei k?zül. Egyedüli reménye a harc általi ítélet lehetett, de ahhoz el?bb kerítenie kellene egy bajnokot.
Ha Jaime nem veszítette volna el a kezét...
Ez az út azonban sehová sem vezet. Jaime kardforgató kezét levágták, és valahol a folyóvidéken ? maga is elt?nt azzal a Brienne nev? n?vel. A királyn?nek új védelmez?t kell találnia, kül?nben a mai megpróbáltatás lesz a legkisebb gondja. Ellenségei árulással vádolták. El kell érnie Tomment, mindegy, milyen áron. ? szeret engem. Nem fogja visszautasítani a saját anyját. Joff makacs volt, és kiszámíthatatlan, de Tommen jó kisfiú, jó kis király. Azt fogja tenni, amit mondanak neki. Ha itt marad, akkor mindennek vége, a V?r?s Toronyba pedig csak úgy térhet vissza, ha végigsétál a városon. A F?veréb hajthatatlan volt, Ser Kevan pedig egyetlen ujját sem mozdította érte.
– Semmi bántódás nem ér ma – biztatta magát Cersei, amikor a hajnal els? fénye beszüremlett az ablakon. – Legfeljebb a büszkeségemen esik csorba. – A szavak saját maga számára is üresen csengtek Jaime még megérkezhet. Elképzelte, ahogy ikertestvére a reggeli k?dben belovagol, aranypáncélján megcsillannak a felkel? nap sugarai. Jaime, ha valaha szerettél...
Amikor megérkeztek érte b?rt?n?rei, Unella, Moelle és Scolera septák vezették a menetet. J?tt velük négy novicia és két csendes n?vér is. A szürke k?penyes csendes n?vérek látványa rémülettel t?lt?tte el a királyn?t. Miért vannak itt? Megfogok halni? A csendes n?véreket általában a halottakhoz hívták.
– A f?septon azt ígérte, nem esik bántódásom!
– Nem is fog. – Unella septa intett a novíciáknak, akik lúgos szappant, egy tekn?ben meleg vizet, ollót és egy hosszú pengét hoztak magukkal. Cersei az acél látványára megborzongott. Meg akarnak borotválni. Még egy kis megaláztatás, egy adag só a sebemre. Nem fogja megadni nekik azt az elégtételt, hogy k?ny?r?gni hallják. Cersei vagyok a Lannister-házból, a Szikla oroszlánja, a Hét Királyság jog szerinti királyn?je, Tywin Lannister édes lánya. A haj pedig visszan?.