Hétszáz lábbal feljebb az ?rszemek meghallották, és szájukhoz emelték harci kürtjüket. A búgás végigvisszhangzott a Falon, és bet?lt?tte a kinti erd?t. Ahuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu. Egyetlen, hosszú kürtszó. T?bb ezer éven át ez a hang hazatér? felderít?ket jelzett Ma a szabad népet hívta új otthonába.
A hosszú alagút mindkét oldalán kinyitották a rácsokat, a vasreteszeket félrehúzták. A hajnali fény rózsaszínben, aranyban és bíborban tükr?z?d?tt vissza a jégr?l. Bánatos Edd nem tévedett, a Fal nemsokára k?nnyezni fog. Adják az istenek, hogy senki ne csatlakozzon hozzá!
Selyem vezette át ?ket a jégfal alatt, vaslámpással világította nekik az utat az alagút félhomályában, ?t Jon k?vette a lovát vezetve, majd a test?rei, végül pedig Bowen Marsh tucatnyi intéz?vel, akik mind más feladatot kaptak. Odafent Királyerdei Ulmeré volt a Fal. A Fekete Vár két tucat legjobb íjásza állt mellette, készen rá, hogy bármilyen lenti problémára nyílzáporral reagáljanak.
A Faltól északra óriásvész Tormund várakozott apró test? lován, amely túl kicsinek t?nt ahhoz, hogy elbírja a férfi súlyát. Vele volt két megmaradt fia, a magas Toregg és az ifjú Dryn, továbbá három tucat harcos.
– Har! – kiáltotta Tormund. – Test?rség? Hol itt a bizalom, varjú?
– Még így is t?bb embert hoztál, mint én.
– Valóban. Gyere ide mellém, k?ly?k! Azt akarom, hogy a népem lásson. T?bb ezren még soha nem láttak parancsnokot, feln?tt férfiak, akiknek gyerekkorukban azt mesélték, hogy ha nem viselkednek jól, elviszik ?ket a varjak. Látniuk kell téged, a hosszú arcú k?lyk?t a régi, fekete k?penyben. Meg kell tanulniuk, hogy az éjjeli ?rségt?l nincs miért félni.
Jobban szeretném, ha ezt inkább soha nem tanulnák meg. Jon lefejtette a keszty?t megégett kezér?l, két ujját a szájába helyezte, és éleset füttyentett. Szellem már rohant is felé a kaputól. Tormund lova felágaskodott, a szabad nép vezet?je kis híján leesett a nyeregb?l.
– Nincs miért félni? – kérdezte Jon. – Szellem, feküdj!
– Feketeszív? fattyú vagy, Varjú nagyúr. – Tormund felemelte a kürtjét, és belefújt. A hang mennyd?rgésként ver?d?tt vissza a jégr?l, és az els? vadak elindultak a kapu felé.
Jon pirkadattól alkonyatig felügyelte az emberek áramlását.
El?sz?r a foglyok mentek – száz válogatott, nyolc és tizenhat év k?z?tti fiú.
– A vérdíjad, Varjú nagyúr – morogta Tormund. – Remélem, szegény anyjuk sírása nem fog kísérteni éjszakánként.
Némelyik fiút a szüleik vezették a kapuhoz, másokat id?sebb rokonaik. A legt?bben azonban egyedül mentek. A tizennégy-tizen?t éves fiúk szinte már feln?ttek voltak, és nem akarták, hogy egy asszony szoknyája mellett lássák ?ket reszketni.
Két intéz? megszámolta ?ket, mindegyikük nevét felírták egy hosszú bárányb?r tekercsre. Egy harmadik begy?jt?tte értékeiket, és arról is jegyzéket készített. A fiúk olyan helyre mennek, ahol még sosem jártak, és egy olyan rendet fognak szolgálni, amely t?bb ezer évig népük ellensége volt, Jon mégsem látott egyetlen k?nnyet sem, és senki nem sírt az anyja után. A tél népe, emlékeztette magát. Ahonnan ?k j?nnek, ott a k?nny ráfagy az arcra. Egyikük sem torpant meg vagy próbált visszafordulni, amikor be kellett lépniük a félhomályos alagútba.
Szinte mindegyikük nagyon sovány volt némelyik már-már betegesen, pálcikavékonyságú lábszárukkal és karjukkal botorkáltak a hóban. Jon számított rá, hogy mindegyik ilyen állapotban lesz, de ezenkívül nem sok hasonlóság akadt k?ztük; voltak k?ztük mindenféle formájúak, méret?ek és b?rszín?ek. Látott magasakat és alacsonyakat, barna és fekete hajúakat, mézsz?kéket, szalmasz?kéket és
v?r?s?ket, akiket megcsókolt a t?z, mint Ygritte-et. Látott forradásos arcúakat, sántikálva járókat, himl?helyeseket. Az id?sebbek k?zül néhánynak már pelyhedzett az álla, vagy apró bajuszkezdemény n?tt az orra alatt de volt k?ztük egy olyan is, amelyik Tormundéhoz mérhet? szakállat viselt. Néhányan finom, puha b?r?kbe ?lt?ztek, mások keményített b?rruhába és kül?nféle páncélokba, a legt?bben azonban farkasprémet, fókab?rt vagy csupán rongyokat viseltek. Egyikük meztelen volt. Sokan fegyvert is hoztak magukkal: kihegyezett dárdákat, k?fej? p?r?ly?ket, csontból, k?b?l vagy sárkányüvegb?l készült t?r?ket, sz?ges husángokat és még egy-egy ?reg, rozsdás kard is el?került. A szarulábú fiúk csupasz lábbal is gondtalanul sétáltak a hóban, mások medvemancsot viseltek, és a buckák tetején jártak Hat fiú lovon érkezett, kett? ?szvéren. Egy testvérpár kecskét hozott magával. A legnagyobb fogoly hat és fél láb magas, gyermekarcú óriás volt a legkisebb egy csenevész fiúcska, aki kilencévesnek mondta magát, de nem t?nt id?sebbnek hatnál.