Illyrio oldalra billentette a fejét.
– Kedves t?led, hogy ezt mondod, apró barátom. én pedig látom, hogy valóban olyan gyors az észjárásod, mint ahogy Varys állította. – Elmosolyodott, kivillantva t?redezett, sárga fogait, és újabb kancsó myri t?zborért kiáltott.
Amikor a tanácsos k?ny?ke mellett a boroskancsóval elbóbiskolt, Tyrion el?retolta magát a párnán, hogy kiszabaduljon süpped?s b?rt?néb?l, és t?lts?n magának egy kupával. Felhajtotta, ásított egy nagyot, és újrat?lt?tte a kupáját. Ha elég t?zbort iszom, talán sárkányokkal fogok álmodni, gondolta.
Amikor még magányos gyermek volt Casterly-hegy mélyén, képzeletében gyakran lovagolt sárkányokon az éjszakában, elveszett Targaryen hercegként vagy valyriai sárkányúrként suhant el a mez?k és hegyek f?l?tt. Egyszer, amikor a nagybátyjai megkérdezték, milyen ajándékot szeretne a névnapjára, sárkányért k?ny?rg?tt nekik.
– Nem kell nagy! Elég egy kicsi is, mint amilyen én vagyok!
Gerion nagybátyja szerint ez volt a legmulatságosabb dolog, amit valaha hallott, de Tygett nagybátyja azt mondta:
– Az utolsó sárkány egy évszázada meghalt, k?ly?k.
Ez annyira igazságtalanul hangzott, hogy a fiú aznap éjjel álomba sírta magát.
ám ha hihetett a sajt urának, akkor az ?rült Király lánya kikeltett három él? sárkányt. Kett?vel t?bbet, mint amennyire bármelyik Targaryennek szüksége lehet. Szinte már sajnálta, hogy meg?lte az apját. Szerette volna az arcát látni, amikor megtudja, hogy egy Targaryen királyn? Westeros felé tart három sárkánnyal, egy cselsz?v? eunuch és egy fél Casterly-hegy méret? sajtkeresked? támogatásával.
A t?rpe annyira teleette magát, hogy ki kellett oldania az ?vét, és nadrágjának legfels? zsinórját. A vendéglátójától kapott gyerekruhában úgy érezte magát, mint tíz font kolbász egy ?tfontos bélben. Ha mindennap ennyit eszünk, akkora leszek, mint Illyrio, mire találkozom a sárkánykirályn?vel. K?zben odakint beesteledett, a gyaloghintóban teljes s?tét lett. Tyrion hallgatta Illyrio horkolását, a b?rszíjak nyikorgását, a patkók kényelmes kopogását a kemény valyriai úton, de a szíve csak a b?rszárnyak suhogását hallotta.
Amikor felébredt, már hajnalodott. A lovak kitartóan baktattak el?re, a hintó nyikorgott és billegett k?z?ttük. Tyrion hüvelyknyire elhúzta a függ?nyt, hogy kinézzen, de nem nagyon volt látnivaló az okkersárga mez?k?n, a csupasz, barna szilfákon és magán a széles, k?vezett úton kívül, amely nyílegyenesen tartott a horizont felé. Olvasott már a valyriai utakról, de eddig még soha nem látta ?ket. A Birtok befolyása elért egészen Sárkányk?ig, de Westeros kontinensére már nem terjedt ki. Kül?n?s. Sárkányk? nem t?bb mint egy szikla. A gazdagságaitól nyugatra fekszik, de voltak sárkányaik. Biztosan tudták, mi van arrafelé.
Túl sokat ivott múlt éjjel. Lüktetett a feje, és még a hintó enyhe imbolygásától is epe gy?lt a torkába. Bár egyetlen szóval sem panaszkodott, kényelmetlensége nyilvánvaló volt Illyrio Mopatis számára.
– Gyere, igyál velem – invitálta a k?vér ember. – Mint mondják, a sárkánytüzet pikkellyel kell kezelni. – Mindkettejüknek t?lt?tt egy szederborral teli kancsóból, az ital olyan édes volt, hogy azonnal odavonzotta a legyeket. Tyrion egy legyintéssel elhessegette ?ket, és hosszan ivott. Olyan émelyít? volt az íze, hogy csak nagy nehézségek árán tudta lent tartani. A második kupa már sokkal k?nnyebben csúszott. étvágya azonban még így sem volt, és amikor Illyrio odakínált neki egy tál krémbe forgatott szedret, visszautasította.
– A királyn?r?l álmodtam – mondta. – Térden álltam el?tte, h?séget fogadtam, de ?sszetévesztett a bátyámmal, Jaimevel, és megetetett a sárkányaival.
– Reméljük, hogy ez az álom nem bizonyul látnokinak. Ravasz egy ?rd?gfióka vagy, ahogy Varys is mondta, és Daenerysnek szüksége van ravasz emberekre maga k?rül. Ser Barristan bátor és igaz lovag, de nem hiszem, hogy valaha is ravasznak nevezték volna.
– A lovagok csak egyfajta problémamegoldást ismernek: megragadják a lándzsájukat, és rohamoznak. Egy t?rpe egészen másképp néz a világra. és mi van veled? Te magad is ravasz ember vagy.
– Hízelegsz – legyintett Illyrio. – Az viszont biztos, hogy nem utazásra születtem, ezért küldelek magam helyett Daeneryshez. Nagy szívességet tettél ?felségének, amikor meg?lted az apádat, és remélem, hogy nem ez volt az utolsó. Daenerys nem olyan ostoba, mint a bátyja volt. Jó hasznodat veszi majd.