Tyrion elgondolkodott, mit is tud Volantisról, a leg?regebb és legbüszkébb Szabad Városról. Valami itt b?zl?tt, ezt még fél orral is megérezte.
– Azt beszélik, Volantisban minden szabad emberre ?t rabszolga jut. Miért segítenének a triarkák egy királyn?nek, aki felszámolja a rabszolga-kereskedelmet? – Illyrióra szegezte az ujját. – és ha már itt tartunk, te miért teszed? Pentos t?rvényei tiltják a rabszolgatartást, mégis rajta tartod az ujjad, vagy talán az egész kezed a kereskedelem ver?erén. Ugyanakkor együttm?k?dsz a sárkánykirályn?vel, és nem ellene dolgozol. Miért? Mit remélsz Daenerys királyn?t?l?
– Már megint itt tartunk? Kitartó kis ember vagy. – Illyrio nevetve csapott a hasára. – Rendben, legyen, ahogy akarod. A Kolduskirály megígérte, hogy én leszek a kincstárnoka, és valódi nagyurat csinál bel?lem. Ha megszerezte volna az aranykoronát, választhattam volna a kastélyok k?zül... akár még Casterly-hegyet is, ha arra támad gusztusom.
Tyrion horkantására visszaj?tt a bor az orrát helyettesít? csonkon.
– Apám ezt ?r?mmel hallotta volna.
– Apádnak nem kellett volna aggódnia. Miért kellene nekem egy szikla? A villám elég nagy minden igényemnek, és sokkal kényelmesebb, mint a ti huzatos westerosi váraitok. Viszont a kincstárnoki poszt... – A tanácsnok meghámozott egy újabb tojást – Szeretem a pénzt. Van annál édesebb hang, mint az arany csilingelése a másik aranyon?
Egy n?vér sikolyai.
– Biztos vagy benne, hogy Daenerys betartja a bátyja ígéretét?
– Vagy betartja, vagy nem. – Illyrio leharapta a tojás felét. – Mondtam neked, apró barátom, nem minden a haszonszerzésr?l szól. Higgy, amit akarsz, de még a magamfajta k?vér, vén bolondoknak is vannak barátai, és vannak ?szinte érzések, amiket viszonozni szeretne.
Hazudsz, gondolta Tyrion. Van ebben az egész kalandban valami ami sokkal jobban megéri neked, mint a pénz és a várkastélyok.
– Olyan kevés emberrel találkozni manapság, aki t?bbre értékeli a barátságot a pénznél.
– Mennyire igaz! – bólogatott a k?vér ember, észre sem véve a szavakban rejl? iróniát.
– Hogy barátkoztál ?ssze a Pókkal?
– Együtt n?ttünk fel... két z?ldfül? k?ly?k Pentosban. – Varys Myrb?l j?tt
– Valóban. Nem sokkal az érkezése után találkoztam vele, egy lépéssel a rabszolga-keresked?k el?tt. Nappal a csatornákban aludt, éjjel pedig a tet?k?n osont, akár egy macska. én is hasonlóan szegény voltam, egy koszos selyembe ?lt?z?tt bravo, aki a pengéjéb?l élt. Talán láttad azt a szobrot a medencémben. Pytho Malanon faragta tizenhat éves koromban. Szépséges alkotás, bár most már csak sírok, amikor ránézek.
– A kor mindannyiunkra rányomja bélyegét. én például még mindig gyászolom az orromat. Varysnál maradva...
– Myrben ? volt a tolvajok hercege, amíg egy rivális tolvaj be nem súgta. Pentosban az akcentusa megbélyegezte, és miután kiderült, hogy eunuch, állandóan gúnyolták és bántalmazták. Hogy miért rám esett a választása, amikor kellett valaki, aki megvédje, nem tudom, de megegyezésre jutottunk. Varys kiszemelte magának a jelentéktelenebb tolvajokat, és elkezdte fosztogatni ?ket. én védelmet ajánlottam az áldozatainak, és azt ígértem, bizonyos ?sszegért visszaszerzem a javaikat. Nemsokára már mindenki, aki kárt szenvedett, hozzám fordult, míg a város tolvajai és zsebmetsz?i Varyst keresték... az egyik fele azért, hogy elvágja a torkát, a másik, hogy eladja neki a zsákmányát. Mindketten egyre gazdagabbak és gazdagabbak lettünk, és Varys elkezdte betanítani az egérkéit.
– Királyvárban madárkákat tartott.
– Akkor még egérkéknek hívtuk ?ket. Az id?sebb tolvajok ostobák voltak, csak addig tudtak gondolkodni, hogy az éjszakai zsákmányt borra váltsák. Varys ezért inkább az árva fiúk és a fiatal lányok k?zül válogatott. A legkisebbeket választotta ki, a gyorsakat és csendeseket, megtanította ?ket falat mászni és kéményekben leereszkedni, de még olvasni is. Az aranyat és a drágak?veket meghagytuk az átlagos tolvajoknak. A mi egérkéink leveleket, lajstromokat, táblázatokat loptak... majd kés?bb csak elolvasták ?ket, és visszatették a helyükre. A titkok t?bbet érnek minden ezüstnél vagy zafírnál, vallotta Varys. és valóban. Olyan hírnévre tettem szert, hogy Pentos hercegének egyik unokatestvére engedte, hogy elvegyem sz?z leányát, mik?zben egy bizonyos eunuch képességeir?l szóló mesék átkeltek a Keskeny-tengeren, és eljutottak a király fülébe. Egy nagyon gondterhelt királyéba, aki nem bízott meg sem a fiában, sem a feleségében, sem a Segít?jében, gyermekkori barátjában, aki egyre arrogánsabbá és büszkébbé vált. Azt hiszem, a t?rténet folytatását már te is ismered, nem igaz?
– Nagyjából – bólintott Tyrion. – Látom, te nem csak egyszer? sajtkeresked? vagy.