– Yezzan vizéért mindig Dajka j?n, négy emberrel és egy ?szvér vontatta szekérrel – Halk csobbanással beledobta a v?dr?t a kútba, hagyta megtelni, majd felhúzta. Leégett, hámló karján egy csepp zsír sem volt, csak izom.
– Az ?szvér kimúlt – felelte Tyrion –, akárcsak szegény Dajka. és most maga Yezzan is felült a fakó kancára, hat katonájával együtt. Kaphatok két tele v?dr?t?
– Ahogy akarod. – Ezzel véget is ért a csevegés. Csak nem patadobogást hallasz? A katonákról szóló hazugság hatására a féllábú sokkal gyorsabban mozgott.
Elindultak visszafelé, a t?rpék két-két teli v?dr?t cipeltek, Ser Jorah pedig négyet, mindkét kezében kett?t Bek?sz?nt?tt a forróság, a leveg? s?r? volt és nyirkos, akár a nedves gyapjú, és a v?dr?k minden lépéssel egyre nehezebbé váltak. Hosszú út r?vid lábakon. A víz folyamatosan l?ty?g?tt kifelé a v?dréb?l, ráloccsant a lábára, mik?zben a csengetty?k menetdalt csilingeltek Ha tudtam volna, hogy ide jutok, apám, talán életben hagylak. Fél mérf?ldre keletre füstoszlop emelkedett a magasba egy ég? sátorból. Az elmúlt éjszaka halottait égetik.
– Erre – intett jobbra a fejével Tyrion.
Krajcár zavartan nézett rá.
– Nem arra megyünk.
– Nem k?telez? belélegeznünk ezt a füst?t. Tele van ártalmas kipárolgásokkal. – Ez nem volt hazugság. Nem teljesen.
Krajcár hamarosan már lihegett támolygott a v?dr?k súlyától.
– Pihennem kell!
– Ahogy akarod. – Tyrion letette a v?dreit, ? is hálás volt a pihen?ért. Mindkét lába beg?rcs?lt, ezért keresett egy sziklát ahová leülhet, és meggyúrhatja a combját.
– Megmasszírozhatom neked – ajánlotta fel a lány.
– én jobban tudom, hol vannak a csomók. – Bármennyire is kedvelte a lányt, még mindig kényelmetlenül érezte magát, amikor hozzáért. Ser Jorahra nézett. – Még néhány verés, és még nálam is csúfabb leszel, Mormont. Maradt benned küzdeni akarás?
A nagy test? lovag felnézett fekete szemével, és úgy bámult rá, mint egy féregre.
– Annyi maradt, hogy elt?rjem a nyakadat ?rd?gfíóka.
– Helyes. – Tyrion felkapta a v?dreit. – Akkor indulás, erre!
Krajcár ?sszevonta a szem?ld?két.
– Nem, balra kell mennünk! – mutatta. – Ott a Satrafa!
– Ott pedig a Komisz N?vér – intett Tyrion a másik irányba. – Bízz bennem, az én utam r?videbb. – Csilingelve elindult. Tudta, hogy Krajcár k?vetni fogja.
Néha irigyelte a lányt naiv, kedves kis álmai miatt. Sansa Starkra emlékeztette, a gyermek hitvesre, akit elvett, azután elveszített. Mindazon borzalmak ellenére, amin Krajcár átment, még mindig maradt benne bizalom. Okosabb is lehetne, hiszen id?sebb Sansánál. Ráadásul t?rpe. úgy viselkedik, mintha elfeledkezett volna róla, mintha nemesi származású lenne, és szép, nem pedig egy bizarr állatkert rabszolgája. Tyrion éjszakánként gyakran hallotta imádkozni. Elvesztegetett szavak. Ha figyelnek is rá odafent, gonosz istenek azok, akik szórakozásból kínoznak minket. Ki más teremtene ilyen világot, tele rabszolgasággal, vérrel és fájdalommal? Ki más irányítaná a sorsunkat? Legszívesebben felpofozta, megrázta volna, ráüv?lt, hogy felébressze álmodozásából. Senki nem fog megmenteni minket! – akarta az arcába kiabálni. A legrosszabb még csak ezután j?n! Valamiért mégsem tette meg soha. Ahelyett, hogy lekevert volna neki egy kiadós pofont, hogy eloszlassa a felh?ket a szeme el?l, inkább megszorította a vállát, vagy át?lelte. Minden érintés hazugság. Olyan sok hamis pénzt adtam már neki, hogy félig-meddig azt hiszi, meggazdagodott.
Még a Daznak Vermével kapcsolatos igazságot sem árulta el neki.
Oroszlánok. Oroszlánokat akartak ránk engedni. Milyen ironikus! Talán maradt volna ideje egy r?vid, keser? kacajra, miel?tt darabokra tépik.