A vadember visszakezes ütését?l a f?ldre esett, és felrepedt az ajka.
– Ez Yezzan nyak?rve, nem a tiéd.
Tyrion let?r?lte a vért felhasadt ajkáról. Amikor megpróbált felállni, az egyik lába kicsúszott alóla, és visszazuhant a térdére. Csak Krajcár segítségével tudott újra talpra kecmeregni.
– édes azt mondta, a mesternek vízre van szüksége! – próbálkozott újra legpanaszosabb hangján.
– édes dugja meg magát, arra legalább jó. Mi nem fogadunk el parancsot attól a sz?rnyszül?tt?l.
Nem, gondolta Tyrion. Még a rabszolgák k?z?tt is vannak urak és jobbágyok, ezt hamar megtanulta. A hermafrodita már régóta uruk kedvenc, dédelgetett játékszere volt, és a nemes Yezzan t?bbi rabszolgája ezért gy?l?lte.
A katonák hozzászoktak, hogy a mesterükt?l és a felügyel?t?l kapják a parancsokat, Csakhogy Dajka meghalt, Yezzan pedig túlságosan beteg ahhoz, hogy kinevezze az utódját. Ami a három unoka?cs?t illeti, azoknak a bátor szabad embereknek hirtelen sürg?s dolguk akadt valahol máshol, amint meghallották a fakó kanca patáinak dobogását
– A v-víz! – siránkozott tovább Tyrion. – A gyógyító azt mondta, nem lehet folyóvíz. Tiszta, friss víz kell neki!
Sebhelyes felmordult.
– Akkor hozzatok neki ti! De gyorsan!
– Mi? – Tyrion kétségbeesetten nézett ?ssze Krajcárral. – A víz nehéz, és mi nem vagyunk olyan er?sek, mint ti! El... elvihetjük a kocsit az ?szvérrel?
– Használjátok a lábatokat.
– Legalább tucatszor kell fordulnunk!
– Forduljatok százat, mit érdekel engem!
– Csak mi ketten... nem tudjuk elhozni a vizet, amire a mesternek szüksége van.
– Vigyétek a medvéteket – javasolta Sebhelyes. – A vízhordáson kívül úgysem jó másra.
Tyrion hátralépett.
– Ahogy parancsolod, mester.
Sebhelyes elvigyorodott. Mester. ó, mennyire tetszik neki,
– Morgo, hozd a kulcsokat! Megt?ltitek a v?dr?ket, és már j?tt?k is vissza, t?rpe! Tudod, mi t?rténik a rabszolgákkal, akik sz?kni próbálnak.
– Hozd a v?dr?ket – mondta Tyrion Krajcárnak, ? maga pedig k?vette a Morgo nev? katonát, hogy kihozzák Ser Jorah Mormontot a ketrecéb?l.
A lovag nem alkalmazkodott jól a fogsághoz. Amikor szóltak neki, hogy játssza el a medvét, és rabolja el a szép szüzet, búskomorságba süllyedt, és nem volt hajlandó együttm?k?dni. Az el?adás alatt is csak lélektelenül lépkedett. Nem próbált megsz?kni, nem támadt rá fogvatartóira, de gyakran figyelmen kívül hagyta parancsaikat, vagy halk káromkodással felelt nekik. Dajkát ez egyáltalán nem szórakoztatta, és elégedetlenségét azzal fejezte ki, hogy vasketrecbe zárta a férfit, és minden este, amikor a nap belesüllyedt a Rabszolga-?b?l vizébe, alapos verésben részesítette. A lovag némán t?rte az ütleget, csak a verést végz? rabszolgák átkozódása hallatszott, valamint a Ser Jorah meggy?t?rt, elszínez?d?tt testére zuhogó botok tompa puffanásai.
Ez az ember csak egy üres héj, gondolta Tyrion, amikor látta az els? verést. Tartanom kellett volna a számat, és hagyni, hogy Zahrina vegye meg. Ennél talán még ott is jobb sora lett volna.
Mormont g?rnyedten, hunyorogva lépett ki ketrecéb?l. Mindkét szeme elfeketedett és bedagadt, hátára rászáradt a vér. Arcát zúzódások borították, alig maradt rajta valami emberi. Egy mocskos, sárga ágyékk?t?t?l eltekintve teljesen meztelen volt
– Segítesz nekik vizet hozni! – parancsolt rá Morgo.
Ser Jorah egyetlen válasza egy komor pillantás volt. Van, akinek inkább szabadon kellene meghalnia, mint hogy rabszolgaként éljen. Tyrion nem osztotta ezt a véleményt, de ha Mormont meg?li Morgót, a t?bbi rabszolga nem fog kül?nbséget tenni.
– Gyere velem – mondta, miel?tt a lovag valami bátor és ostoba tettre ragadtatta volna magát. Elindult és remélte, hogy Mormont k?veti.
Az istenek ez egyszer kegyesek voltak. Mormont k?vette.
Krajcár cipelt két v?dr?t Tyrion is kett?t Ser Jorah pedig négyet – mindkét kezében kett?t-kett?t. A legk?zelebbi kút a Satrafától délnyugatra volt, ezért arra indultak, nyak?rveik csengetty?i vidáman csilingeltek minden lépésnél. Senki nem t?r?d?tt a mesterüknek vizet hordó rabszolgákkal. A nyak?rv bizonyos el?ny?kkel is járt f?ként az aranyozott Yezzan zo Qaggaz nevével megjel?lt nyak?rv. Az apró cseng?k mindenki tudomására hozták, hogy visel?jük nagy értéket képvisel. Egy rabszolga mindig csak annyira lehetett fontos, mint a mestere; Yezzan volt a Sárga Város leggazdagabb embere, és akkor is hatszáz embert hozott a háborúba, ha egy hatalmas, sárga meztelen csigára hasonlított, a szaga pedig az állott húgyéra emlékeztetett. A nyak?rv lehet?vé tette számukra, hogy a táboron belül oda menjenek, ahová akarnak.