Moqorro meghajolt, s?tét szeme megvillant
– úgy legyen.
A vaskapitányt aznap már senki sem látta, de ahogy teltek az órák, a Vasdiadal legénysége vad nevetést hallott a kabinjából, mély, s?tét és ?rült kacajt, és amikor Hosszúvíz Pyke Egyszem? Wulfe-fal megpróbált behatolni hozzá, az ajtót eltorlaszolva találták. Kés?bb éneklést hallottak, kül?n?s, magas hangú, jajongó dalt egy idegen nyelven, amely a mester szerint nemes valyr lehetett. A majmok ekkor hagyták el a hajót, sikoltozva vetették magukat a vízbe.
Elj?tt az alkonyat a tenger tintafeketévé változott, és amikor a hatalmasra duzzadt napkorong mélyv?r?sre festette az eget, Victarion újra felbukkant a fedélzeten. Félmeztelen volt, bal karját k?nyékig vér borította. Legénysége sugdolózva, tanácstalan pillantásokat váltva gy?lt ?ssze, ? pedig felemelte elfeketedett, megégett kezét. Ujjaiból s?tét füst gomolygott, ahogy rámutatott a mesterre.
– Azt ott. Vágjátok el a torkát, dobjátok a vízbe, és egészen Meereenig kedvez? szelet kapunk!
Moqorro ezt is látta a lángjaiban. Akárcsak a némber házasságk?tését, de mit számít? Nem ? lesz az els? asszony, akit Victarion Greyjoy ?zveggyé tesz.
Tyrion
A gyógyító udvarias szavakat mormolva lépett a sátorba, de miután beleszagolt a leveg?be, és vetett egy pillantást Yezzan zo Qaggazra, r?gt?n megváltozott a viselkedése.
– A fakó kanca – mondta édesnek,
Milyen meglep?, gondolta Tyrion. Ki gondolta volna? Mármint azokon kívül, akiknek van orra, még ha csak egy fél is. Yezzan égett a láztól, és ny?sz?r?gve vonaglott saját székletében, amely lassanként vérrel kevert sárra kezdett hasonlítani... a sárga ülep tisztán tartásának feladata pedig Yollóra és Krajcárra hárult. Mesterük még segítséggel sem bírta el a saját súlyát; gyengül? teste minden erejére szükség volt, hogy egyáltalán oldalra tudjon fordulni.
– Az én tudományom itt mit sem ér – k?z?lte a gyógyító. – A nemes Yezzan élete az istenek kezében van. Ha tudjátok, tartsátok h?v?s?n, egyesek szerint az segít és hozzatok neki vizet – Akiket megfert?z?tt a fakó kanca, állandóan szomjaztak, kancsószámra itták a vizet két hasmenéses roham k?z?tt. – Tiszta, friss vizet, amennyit csak meg tud inni
– Vagyis nem folyóvizet – mondta édes.
– Semmi esetre sem! – Azzal távozott.
Nekünk is menekülnünk kellene, gondolta Tyrion. Arany nyak?rves rabszolga volt, az apró csengetty?k minden lépésénél vidáman csilingeltek. Yezzan egyik kül?nleges kincse. Ez a megtiszteltetés nem sokban kül?nb?zik egy halálos ítélett?l. Yezzan zo Qaggaz szerette a k?zelében tartani a kincseit, így amikor megbetegedett, Yollónak, Krajcárnak, édesnek és a t?bbieknek kellett ápolniuk.
Szegény, ?reg Yezzan. A birkafaggyú ura egyáltalán nem volt olyan rossz ember, mint a mesterek általában. Az esti lakomákon Tyrion hamar ráj?tt, hogy Yezzan áll azoknak a yunkai nagyuraknak az élén, akik békés együttélésre t?rekedtek Meereennel. A t?bbiek csak az id?t húzták, várták a volantisi hadsereg megérkezését. Voltak, akik szerették volna azonnal megrohanni a várost, nehogy a volantisiak megfosszák ?ket a dics?ségt?l és a zsákmány javától. Yezzan ebben nem kívánt részt venni, és a meereeni foglyokat sem küldte vissza a városba hajítógépekkel, ahogy Véresszakáll javasolta.
ám két nap alatt rengeteg minden változott. Két nappal ezel?tt Dajka még egészséges volt. Két nappal ezel?tt Yezzan még nem hallotta a fakó kanca patáinak kísérteties dobogását. Két nappal ezel?tt ó-Volantis flottája még két nappal távolabb járt. Most pedig...
– Yezzan meg fog halni? – kérdezte Krajcár azon az ?ó-kérlek-mondd-hogy-nem” hangján.
– Mindannyian meg fogunk.
– úgy értem, a vérfolyásban.
édes kétségbeesetten nézett rájuk.
– Yezzan nem halhat meg! – A hermafrodita megsimogatta gigantikus mesterük homlokát, hátras?p?rte homlokába lógó, izzadt hajtincseit. A yunkai nemes felny?g?tt, és újabb adag barnás folyadék csorgott végig a lábán. ágynem?je mocskos volt, és büd?s, de nem tudták kiszedni alóla.
– Némelyik mester felszabadítja a rabszolgáit, amikor haldoklik – mondta Krajcár.
édes halk, kísérteties kacajt hallatott.
– Csak a kedvenceket. Felszabadítják ?ket a világ szenvedései alól, hogy csatlakozzanak szeretett mestereikhez a sírban, és haláluk után is szolgálják ?ket.
édes biztosan tudja. Az ? torkát vágják át els?ként.
A kecskefiú szólalt meg:
– Az ezüstkirályn?...
–...halott – vágott k?zbe édes. – Felejtsd el ?t! A sárkány átvitte a folyón, megfulladt a dothraki tengerben.
– A f?be nem lehet belefulladni – vitatkozott a kecskefiú.