– Talán meggyulladt a k?penye, azért ugrott a vízbe – találgatott Hosszúvíz Pyke. általános nevetés fogadta szavait Még a majmok is mulattak. Harsányan makogtak odafent, az egyik ledobálta saját ürülékét.
Victarion Greyjoy nem szerette a nevetést. Mindig az a kellemetlen érzése támadt t?le, hogy ? az áldozata valamilyen tréfának, amit nem ért. K?ly?kkorukban Varjúszem? Euron gyakran gúnyolódott rajta, akárcsak Aeron, amikor még nem volt Hínárhajú. Gúnyolódásukat sokszor álcázták dicséretnek, Victarion gyakran fel sem fogta, hogy rajta élcel?dnek, csak amikor meghallotta a nevetést. Aztán j?tt a düh, felgy?lt a torkában, míg a végén már fulladozott t?le. Ugyanígy érzett a majmokkal kapcsolatban is. Mutatványaik soha nem csaltak mosolyt a kapitány arcára, bár a legénység harsányan nevetett és fütty?g?tt.
– Küldjük le a Vízbe Fúlt Istenhez, miel?tt átkot idéz ránk – tanácsolta Szolga Burton.
– Egy hajó elsüllyedt, és csak ? kapaszkodott a roncsokba – mondta Egyszemü Wulfe. – Hol a legénység? Démonokat idézett, hogy elnyeljék ?ket? Mi t?rtént a hajóval?
– Vihar volt. – Moqorro ?sszefonta a karját a melle el?tt. Egyáltalán nem t?nt ijedtnek, bár k?rül?tte mindenki a halálát kívánta. Mintha még a majmok sem kedvelték volna a varázslót, sikoltozva ugráltak egyik k?télr?l a másikra.
Victarion bizonytalan volt A tengerb?l érkezett. Miért vetette volna ki a Vízbe Fúlt Isten, ha nem az volt a célja, hogy rátaláljunk? Euron fivérének is voltak házi varázslói. A Vízbe Fúlt Isten talán azt akarta, hogy nekem is legyen egy.
– Miért mondtad, hogy ez az ember varázsló? – kérdezte a Pockot. – én csak egy toprongyos v?r?s papot látok.
– Magam is így gondoltam, kapitány... de a fickó tud dolgokat. Tudta, hogy a Rabszolga-?b?lbe tartunk, miel?tt bárki mondhatta volna neki, és azt is, hogy itt leszel, a sziget mellett – A kis ember tétovázott. – Kapitány, azt mondta... azt mondta, egészen biztosan meghalsz, ha nem hozzuk ?t ide.
– Hogy én meghalok? – horkantotta Victarion. Vágjátok el a torkát, és dobjátok a vízbe, akarta mondani, ám a sérült kezében lüktet? fájdalom hirtelen felfutott a karjában, majdnem a k?ny?kéig, és a szavak epévé változtak a nyelvén. Megtántorodott, és el kellett kapnia a korlátot nehogy felbukjon.
– A varázsló megátkozta a kapitányt! – mondta egy hang.
Mások is átvették a kiáltást.
– Vágjuk el a torkát!
– ?ljük meg, miel?tt ránk hívja a démonait!
Hosszúvíz Pyke húzta el? els?ként a t?rét.
– NEM! – b?mb?lte Victarion. – Vissza, mindenki! Pyke, tedd el a pengéd! Pocok, vissza a hajódra! Burton, vidd a varázslót a kabinomba! A t?bbiek vissza a dolgukhoz! – Egy fél szívverésnyi ideig azt hitte, nem fognak engedelmeskedni. Egymás k?zt mormogva álltak, néhányan késsel a kezükben, mindenki a t?bbieket nézte, várták, hogyan d?ntenek a bajtársaik. K?rül?ttük záporozott a majomszar, toccs, toccs, toccs. Senki nem mozdult, amíg Victarion meg nem ragadta a varázsló karját, és maga után vonszolta a foglyot.
Amikor kinyitotta az ajtót, a s?tét b?r? asszony némán és mosolyogva fordult oda... ám amikor meglátta a v?r?s papot az oldalán, ajka hátrahúzódott a fogairól, és düh?sen sziszegett, akár egy kígyó. Victarion visszakézb?l pofon legyintette, és a n? elterült a padlón.
– Csend legyen, asszony! Hozz bort, mindkett?nknek! – A fekete emberre nézett. – A Pocok igazat beszélt? Láttad a halálomat?
– Azt, és még t?bbet is.
– Hol? Mikor? Csatában halok meg? – ép keze ?k?lbe szorult – Ha hazudsz, széthasítom a fejed, mint egy dinnyét, és a majmok fognak lakmározni az agyvel?db?l!
– A halálod már most is velünk van, nagyuram. Add ide a kezed.
– A kezem? Mit tudsz te a kezemr?l?
– Láttalak az éjszakai t?zben, Victarion Greyjoy. Elt?kélten és bátran sétáltál át a lángokon, csatabárdodról vér cs?p?g?tt, észre sem vetted a csápokat, melyek rátekeredtek a nyakadra, a csuklódra és a bokádra, a fekete k?teleket, amelyek táncoltattak.
– Táncoltattak? – horkantotta Victarion. – A tüzed hazudott. én nem táncolok, és nem vagyok senki bábja. – Lehúzta a keszty?jét, és a pap orra elé tolta sebesült kezét. – Tessék. Ezt akartad látni? – A friss k?tést máris vér és genny szennyezte. – A fickónak, aki ezt tette, rózsa volt a pajzsán. Megkarcolta a kezem egy t?vis.
– Még a legapróbb seb is halálos lehet, kapitány uram, de ha engeded, én meg tudom gyógyítani. Szükségem van egy pengére. Ezüst volna a legjobb, de a vas is megteszi. és kell egy parázstartó is, tüzet akarok gyújtani. Fájdalmat fogsz érezni, olyan sz?rny? fájdalmat, melyhez hasonlóval még soha nem találkoztál. ám mire végzünk, a kezed meggyógyul.
Ezek a varázslók mind ugyanolyanok. Az egér is a fájdalomra figyelmeztetett.
– A vas szül?tte vagyok, csuhás! Nevetek a fájdalmon. Megkapod, amit kérsz... de ha kudarcot vallasz, és a kezem nem gyógyul meg, magam vágom el a torkod, és vetlek a tengerbe!