Sárkányok tánca

Amíg Yezzan él.

 

A k?zeli mez?n a Láncos Nagyurak rabszolgaharcosai gyakorlatoztak. A katonákat ?sszek?t? lánc cs?rgése éles fémzenét szolgáltatott, ahogy egyszerre lépve, hosszú dárdáikkal alakzatba rendez?dve meneteltek a homokban. Máshol a rabszolgák k?-és homokrámpákat építettek a skorpiók és k?hajitók alá, hogy megvédhessék a tábort, amennyiben a fekete sárkány visszatérne. A t?rpe mosolyogva figyelte, ahogy az emberek izzadva és káromkodva tolják fel az emelked?re az ostromgépeket. A számszeríjakat is el?készítették Szinte minden második embernél volt egy, csíp?jük?n teli tegezek lógtak.

 

Ha megkérdik, Tyrion elmondhatta volna nekik, hogy ne fárasszák magukat. Hacsak a skorpiók hosszú vasl?vedékeinek valamelyike el nem találja a sárkány szemét, ezek a játékszerek nem fogják f?ldre kényszeríteni a királyn? háziállatát. A sárkányokat nem olyan k?nny? meg?lni. Ha ezekkel megcsiklandozzátok, csak feldühítitek.

 

A sárkányoknak a szemük a legsebezhet?bb pontja. A szem, és m?g?tte az agy. Nem a has, mint ahogy sok mesében állítják. A pikkelyek ott ugyanolyan vastagok, mint a hátukon és az oldalukon. A torkukat támadni hasonlóan ?rült ?tlet lett volna. A reménybeli sárkány?l?k ezzel az er?vel megpróbálhatnák dárdad?fésekkel elfojtani a tüzet. ?A sárkányok szájából a halál csak kifelé j?n – írta Barth septon a Megh?kkent? t?rténetben –, befelé nem azon az úton megy.”

 

Valamivel távolabb két gyakorlatozó új-ghisi légió pajzsfala nézett szembe egymással, a lósz?r sisakdíszes vas fejfed?t visel? ?rmesterek érthetetlen nyelvük?n parancsokat üv?lt?ztek. A ghisiek els? pillantásra sokkal komolyabb hader?nek t?ntek, mint a yunkai rabszolgakatonák, de Tyrionnak maradtak kételyei. A légionáriusokat ugyanúgy fegyverezték fel és képezték ki, mint a Makulátlanokat... viszont az eunuchok nem ismertek más életet, míg a ghisiek szabad polgárok voltak, akik csupán három évig szolgáltak.

 

A kútnál negyedmérf?ldes sor állt.

 

Meereent?l egynapos járóf?ld?n belül csupán maroknyi kutat lehetett találni, ezért mindegyiknél sokáig kellett várni. A yunkai hadsereg nagy része a Skahazadhanról hozta a vizet, ami Tyrion szerint már a gyógyító figyelmeztetése el?tt is nagyon rossz ?tlet volt. Az okosabbak a latrinák f?lé jártak vízért, de még így is a város alatti részr?l kellett hordaniuk.

 

A tény, hogy a város k?zelében egyáltalán maradtak iható viz? kutak, azt bizonyította, hogy Daenerys Targaryen járatlan az ostromtaktikában. Meg kellett volna mérgeznie minden kutat, és akkor az ?sszes yunkai kénytelen lenne a folyóból inni. Kíváncsi vagyok, mennyi ideig tartott volna az ostrom. Nem kétséges, nemes atyja pontosan ezt tette volna.

 

Minden alkalommal, amikor el?relépett egyet, megszólaltak a nyakán lógó csengetty?k. Micsoda vidám hang. Ha meghallom, legszívesebben kivájnám valakinek a szemét egy kanállal. Mostanra Griff, Kacsa és Félmester Haldon már Westeroson járhatnak ifjú hercegükkel. Ott kellene lennem velük... de nem, nekem egy szajha kellett. A rokongyilkosság nem voltelég, pinára és borra volt szükségem, hogy pontot tegyek bukásom végére. és most itt vagyok, a világ rosszabbik felén, rabszolganyak?rvvel a nyakamon, és aranycsengetty?k hirdetik j?tt?met. Ha a megfelel? módon táncolok, talán elcsilingelhetem a ?Castamere-i es?k”-et.

 

Az új hírek és pletykák megismerésére nem létezett megfelel?bb hely, mint a kút k?rnyéke.

 

– Láttam, amit láttam! – mondta egy rozsdás nyak?rvet visel? ?reg rabszolga, mik?zben Tyrion és Krajcár el?rébb araszoltak a sorban. – Láttam, hogy a sárkány karokat és lábakat tép le, embereket szakít ketté, csonttá és hamuvá égeti ?ket. Az emberek menekültek, próbáltak kijutni a veremb?l, én viszont a látnivaló miatt mentem oda, és Ghis ?sszes isteneire, meg is kaptam! Odafent ültem a bíbor sorban, úgy gondoltam, a sárkány ott nem bánthat.

 

– A királyn? felmászott a sárkány hátára, és elrepült – szólt k?zbe egy magas, barna hajú asszony.

 

– Megpróbált – felelte az ?regember –, de nem tudott megkapaszkodni. A számszeríjak megsebezték a sárkányt, és egy vessz? a királyn? testébe fúródott, pontosan a szép, rózsaszín melle k?zé. Akkor esett le a hátáról. A szennyvízcsatornában halt meg, még egy szekér is áthajtott rajta. Tudok egy lányról, aki ismer valakit, aki látta meghalni.

 

Ebben a társaságban hallgatni volt a legb?lcsebb, de Tyrion nem bírt magával.

 

– Nem találták meg a holttestet – jegyezte meg.

 

Az ?regember ?sszevonta a szem?ld?két

 

– Mit tudsz te err?l?

 

– Ott voltak – felelte a barna hajú n?. – Ezek a t?rpék, akik párbajoztak a királyn? el?tt.

 

Az ?reg úgy sandított le rájuk, mintha most látná el?sz?r Tyriont és Krajcárt

 

George R. R. Martin's books