– Te lovagoltál a disznókon.
A hírnevünk megel?z minket. Tyrion színpadiasan meghajolt és inkább nem mutatott rá, hogy az egyik disznó valójában kutya.
– A malacom igazából a húgom, az orrunk is majdnem ugyanolyan, látod? Egy mágus elvarázsolta, de ha adsz neki egy nagy, nedves csókot gy?ny?r? n?vé változik. A baj az, hogy ha jobban megismerted, újra meg kell csókolnod, hogy visszaváltozzon disznóvá.
Nevetés csattant fel k?rül?ttük, még az ?reg is csatlakozott az általános jókedvhez.
– Tehát láttátok – szólalt meg a m?g?ttük álló v?r?s hajú k?ly?k. – Láttátok a királyn?t. Valóban olyan gy?ny?r?, mint mondják?
Láttam egy tokarba g?ngy?lt, ezüsthajú, karcsú lányt, felelhette volna. Az arca el volt fátyolozva, és nem jutottam elég k?zel hozzá hogy jobban szemügyre vehessem. éppen egy disznón lovagoltam. Daenerys Targaryen a tulajdonos páholyában ült ghisi királya oldalán, de Tyrion tekintete inkább a m?g?tte álló, fehérbe és aranyba ?lt?z?tt lovagra tapadt. Bár az arcvonásait nem látta, Tyrion bárhol felismerte volna Barristan Selmyt. lllyriónak legalább ebben igaza volt, emlékezett vissza. Vajon ? is felismert engem? és ha igen, mit tesz?
Akkor és ott kis híján felfedte magát, de valami meggátolta – óvatosság, gyávaság, ?szt?n, legyen akármi a neve. Nem tudta volna elképzelni, hogy Bátor Barristan ne ellenségesen fogadja ?t. Selmy soha nem helyeselte Jaime jelenlétét az ? drágalátos Királyi Test?rségében. Az ?reg lovag a lázadás el?tt túl fiatalnak és tapasztalatlannak vélte hozzá, utána pedig állítólag azt mondta, a Király?l?nek feketére kellene cserélnie a fehér k?penyt. Saját b?nei még annál is borzalmasabbak voltak. Jaime egy ?rültet ?lt meg, Tyrion viszont számszeríj vessz?t eresztett saját atyja ágyékába, egy olyan emberébe, akit Ser Barristan éveken keresztül ismert és szolgált. Ennek ellenére talán megpróbálkozott volna vele, ám Krajcár éppen akkor találta telibe a pajzsát, és a pillanat elszállt, sosem tért vissza.
– A királyn? figyelte az el?adásunkat – magyarázta Krajcár a t?bbi rabszolgának a sorban –, de mi csak ennyit láttunk bel?le.
– A sárkányt biztosan láttátok – mondta az ?reg.
Bárcsak láttuk volna! Az istenek azonban még ezt a kegyet sem adták meg neki. Mik?zben Daenerys Targaryen szárnyra kapott, Dajka éppen vasat csatolt a bokájukra, nehogy a visszaúton megpróbáljanak elsz?kni. Ha a felügyel? eltávozik, miután beküldte ?ket a vágóhídra, vagy elmenekül a t?bbi rabszolgatartóval, amikor a sárkány leereszkedett az égb?l, a két t?rpe k?nnyen elsétálhatott volna. Vagy inkább futhattunk volna vidám csilingeléssel.
– Volt ott sárkány? – kérdezte Tyrion a vállát vonogatva. – én csak annyit tudok, hogy nem találtak halott királyn?t.
Az ?regembert nem gy?zte meg.
– T?bb száz holttestet találtak. Bevonszolták ?ket a verembe, és elégették mindet, bár a fele már egyébként is ropogós volt. Lehet, hogy megégetten, véresen és ?sszet?rve nem ismerték meg. Vagy igen, de elhallgatták, hogy elhallgattassanak titeket, rabszolgákat.
– Minket, rabszolgákat? – kérdezte a barna n?. – Te is nyak?rvet viselsz.
– Ghazdor nyak?rvét – kérkedett az ?reg. – Ismerem ?t születése óta, szinte mintha a testvérem lenne. Ti, astapori és yunkai rabszolgák állandóan a szabadság miatt panaszkodtok, de én akkor sem adnám oda a nyak?rvet a sárkánykirályn?nek, ha leszopná érte a farkamat. Sokkal jobb, ha az embernek megfelel? mestere van.
Tyrion nem vitatkozott vele. A nyak?rvben az volt a legalattomosabb, hogy nagyon k?nnyen hozzá lehetett szokni. úgy t?nt, a legt?bb rabszolga élete nem sokban kül?nb?z?tt Casterly-hegy szolgálóiétól. Igaz, némelyik rabszolgatartó és felügyel? brutális és gonosz ember volt, de ugyanezt el lehetett mondani egyes westerosi urakról is, illetve f?intéz?ikr?l és tiszttartóikról. A yunkaik t?bbnyire tisztességesen bántak rabszolgáikkal, amíg tették a dolgukat, és nem okoztak bajt... és ez az ?regember a rozsdás nyak?rvvel, aki elk?telezett h?séggel viseltetett mestere, a Rezg?arcú Nagyúr iránt, egyáltalán nem számított ritkaságnak.
– Nagylelk? Ghazdor? – kérdezte ártatlanul Tyrion. – Mesterünk, Yezzan gyakran emlegeti az eszét. – Yezzan egészen pontosan azt szokta mondani: a seggem bal felében is t?bb ész van, mint Ghazdor és a testvérei fejében ?sszesen. úgy vélte, nem volna b?lcs dolog szó szerint idézni a mondatot
Dél is elmúlt mire sorra kerültek a kútnál, ahol egy cingár, féllábú rabszolga húzta a vizet. Gyanakodva nézte ?ket