és pihenni sem hagyták. éjszaka vagy nappal, amikor a királyn? lehunyta a szemét, hogy aludjon, azonnal megjelent az egyik ?re, hogy felszólítsa, vallja be b?neit. Házasságt?réssel, fajtalankodással,
felségárulással, még gyilkossággal is vádolták, mert Osney Kettleblack bevallotta, hogy az ? parancsára fojtotta meg az el?z? f?septont
– Azért j?ttem, hogy meghallgassam a vallomásodat a gyilkosságokról és a paráználkodásokról – mormolta Unella septa, amikor ? ébresztette.
Moelle septa azt állította, a b?nei miatt nem tud aludni.
– Csak az ártatlanok ismerik a zavartalan alvás békéjét. Valld be b?neidet, és úgy fogsz aludni, akár egy újszül?tt gyermek
ébredés, alvás, majd újra ébredés; minden éjszakáját kínzói durva kezei t?rdelték darabokra, és minden éjszaka egyre hidegebb és mostohább volt, mint az el?z?. A bagoly órája, a farkas órája, a fülemüle órája, napkelte és napnyugta, alkonyat és pirkadat, vég nélküli sorban vonultak el el?tte. Hány óra lehet? Milyen nap van? Hol tartják fogva egyáltalán? álom ez, vagy már felébredt? Az apró álomt?redékek, melyeket engedélyeztek neki, éles pengékké változtak, a józan eszét szabdalták darabokra. Napról napra egyre tompábbá vált, kimerült és belázasodott. Már nem tudta, mennyi ideje tartják fogva a cellában, Baelor Nagytemplomának egyik tornyában a hét k?zül. Itt fogok meg?regedni és meghalni, gondolta elkeseredetten.
Ezt nem engedheti meg. A fiának szüksége van rá. A birodalomnak szüksége van rá. Ki kell szabadítania magát, akármilyen kockázattal is járjon. Világa lesz?kült a hatszor hat láb terület? cellára, egy éjjeliedényre, valamint egy leheletvékony, barna gyapjútakaróra, amit?l viszketett a b?re, de még mindig Tywin nagyúr lánya volt, a Szikla gyermeke.
Az alvástól kimerülten, a toronycellába minden éjjel belopódzó hidegt?l reszketve, lázasan és éhesen Cersei Lannister végül úgy d?nt?tt, gyónnia kell.
Aznap este, amikor Unella septa elj?tt, hogy felverje álmából, már térden állva találta a királyn?t.
– Vétkeztem – mondta Cersei. Nyelve megduzzadt a szájában, ajka kiszáradt és megrepedezett. – Súlyos b?n?ket k?vettem el, most már látom. Hogy lehettem ennyire vak ilyen hosszú ideig? Magasra emelt lámpásával elj?tt hozzám a Vénasszony, és szent fényénél megláttam az utat, amelyet k?vetnem kell. Szeretnék újra tiszta lenni, nem akarok mást, csak feloldozást. Kérlek, jó septa, k?ny?rg?m, vigyél a f?septonhoz, hogy meggyónhassam neki b?neimet és paráznaságomat!
– Megmondom neki, felség – bólintott Unella septa. – ?szentsége ?rülni fog. Halhatatlan lelkünket csak beismerés és megbánás útján lehet megmenteni.
és a hosszú éjszaka hátralév? részében már hagyták aludni. Soksok óra áldott alvás. A bagoly, a farkas és a fülemüle ez egyszer észrevétlenül és számolatlanul repült el, mik?zben Cersei álmában Jaime volt a férje, és a fiuk még élt.
Másnap reggel a királyn? mintha újjászületett volna, majdnem a réginek érezte magát Amikor fogvatartói elj?ttek érte, b?nbánó hangon k?z?lte velük, mennyire szeretné meggyónni b?neit és bocsánatot nyerni mindazért amit tett
– Ezt megk?nnyebbüléssel halljuk – mondta Moelle septa.
– Nagy súlytól szabadul meg a lelked – tette hozzá Scolera septa. – Utána sokkal jobban fogod érezni magad, felség.
Felség. Ez az egyszer? szó bizakodással t?lt?tte el. Hosszú raboskodása alatt b?rt?n?rei még ezt az egyszer? udvariassági gesztust sem adták meg neki.
– ?szentsége már vár – mondta Unella septa.
Cersei engedelmesen és alázatosan hajtotta le a fejét.
– Megfür?dhetnék el?bb? Nem vagyok olyan állapotban, hogy megjelenjek el?tte.
– Majd kés?bb megfürdesz, ha ?szentsége engedélyezi – felelte Unella septa. – Most inkább halhatatlan lelked tisztasága, ne a hús múló ?r?mei miatt aggódj.
A septák levezették a toronylépcs?n – Unella ment el?tte, a másik kett? m?g?tte, mintha attól tartanának, hogy megpróbál elsz?kni.
– Hosszú ideje nem j?tt látogatóm – mormolta halkan Cersei ereszkedés k?zben. – A király jól van? Mint a gyermekéért aggódó anya kérdem.
– ?felsége jó egészségnek ?rvend – felelte Scolera septa –, és megfelel? védelmet élvez éjjel és nappal. A királyn? folyamatosan ott van mellette.
én vagyok a királyn?! Nagyot nyelt és mosolyogva mondta:
– Ezt jó tudni Tommen annyira szereti ?t. Sosem hittem azt a sok sz?rny?séget, amit mondtak róla. – Tehát Margaery Tyrellnek valahogy sikerült kibújnia a paráználkodás, házasságt?rés és felségárulás vádja alól? – Volt tárgyalás?
– Nemsokára – válaszolta Scolera septa –, de a testvére...
– Csend! – csattant fel Unella, és a válla f?l?tt metsz? pillantást vetett Scolerára. – Túl sokat beszélsz, te ostoba vénasszony! Nem a mi dolgunk, hogy ilyesmir?l csevegjünk!
Scolera lehajtotta a fejét.
– Kérlek, bocsáss meg.