A F?veréb azonban még nem végzett vele.
– Ezek mindennapi b?n?k – mondta. – Az ?zvegyek erk?lcstelensége k?zismert, és a szíve mélyén minden asszony ledér, szépségüket és ravaszságukat használják fel a férfiember elcsábítására. Nincs ebben semmi b?n?s, amennyiben nem voltál h?tlen a hitvesi ágyhoz még Robert király életében.
– Soha! – suttogta remeg? hangon. – Soha, esküsz?m!
A férfi ügyet sem vetett rá.
– Felséged ellen más vádak is vannak, sokkal súlyosabbak, mint holmi paráználkodás. Elismerted, hogy Ser Osney Kettleblack a szeret?d volt, Ser Osney pedig azt állítja, a te parancsodra végzett el?d?mmel. Azt is mondta, hamisan tanúskodott Margaery királyné és unokatestvérei ellen, amikor házasságt?réssel, erk?lcstelenséggel és felségárulással vádolta ?ket a te utasításodra.
– Nem, ez nem igaz! Szeretem Margaeryt, mintha a lányom volna! Ami pedig a másik dolgot illeti... valóban panaszkodtam a f?septonra, ezt elismerem. Tyrion embere volt, gyenge és megvesztegethet?, szennyes folt szent hitünk?n. Szentséges uram ezt ugyanolyan jól tudja, mint én. Talán Osney úgy gondolta, ?rülnék a halálának, és ez esetben részben valóban engem terhel a felel?sség... de hogy gyilkosság? Nem, abban ártatlan vagyok. Vigyél a szentélybe, hajlandó vagyok az Atya igazságszolgáltatása elé állni, és akár meg is esküdni rá!
– Annak is elj?n az ideje – mondta a f?septon. – Azzal is vádolnak, hogy ?sszeesküvést sz?ttél nemes férjurad, a mi szeretett Robert királyunk ellen, aki els? volt ezen a néven.
Lancel gondolta Cersei.
– Robertet egy vadkan ?lte meg. Most már azt mondják, b?rváltó vagyok? Varg? Netán els?szül?tt fiam, Joffrey meg?lésével is vádolnak?
– Nem, csak a férjedével. Tagadod?
– Igen, tagadom! Tagadom istenek és emberek el?tt!
A pap bólintott.
– Végül, és ez a legrosszabb mind k?zül, egyesek azt állítják, gyermekeid nem Robert királytól vannak, hanem egy vérfert?zó és házasságt?r? kapcsolatból.
– Ezt Stannis állítja – vágta rá Cersei. – Hazugság, hazugság, alávaló hazugság! Stannis magának akarja a Vastrónt, de bátyja gyermekei az útjában állnak, ezért azt kell mondania, hogy nem t?le valók. Az a szégyenletes levél... egyetlen igaz szó sincs benne! Tagadom!
A f?septon mindkét tenyerét az asztalra helyezte, és felállt.
– Lehet. Stannis nagyúr elfordult a Hét igazságától, hogy egy v?r?s démont szolgáljon, és hamis hitének nincs helye a Hét Királyságban.
Ez szinte már megnyugtató volt. Cersei bólintott.
– Ennek ellenére ezek sz?rny?séges vádak – folytatta ?szentsége –, és a birodalomnak meg kell tudnia az igazságot. Ha igaz, amit felséged mondott, nem kétséges, hogy egy tárgyalás bizonyítani fogja ártatlanságodat
Tehát mégis tárgyalás lesz.
– Megvallottam...
–...bizonyos b?n?ket igen. Másokat tagadtál. A tárgyalás majd elválasztja a hazugságot az igazságtól. Kérni fogom a Hetet, hogy bocsássa meg bevallott b?neidet, és imádkozom azért is, hogy ártatlannak találjanak a t?bbi vádban.
Cersei lassan felállt.
– Meghajlok szentséges uram b?lcsessége el?tt, de ha k?ny?r?ghetek az Anya irgalmának még egy cseppjéért, én... nagyon régen nem láttam a fiamat, kérem...
Az ?regember szeme olyan volt, mint két apró kovak?.
– Nem lenne helyénvaló a király k?zelébe engedni téged, amíg meg nem tisztultál minden b?n?s szennyt?l. Azonban megtetted az els? lépést a tisztaság felé vezet? úton, ezért engedélyezek számodra más látogatókat. Mindennap egyet.
A királyn? újra sírva fakadt, de a k?nnyek ezúttal igaziak voltak.
– Annyira jóságos vagy! K?sz?n?m!
– Az Anya a k?ny?rületes, k?sz?nd meg neki.
Moelle és Scolera már vártak rá, hogy visszakísérjék toronycellájába. Unella m?g?tte lépdelt.
– Mindannyian imádkoztunk felségedért – árulta el Moelle septa a lépcs?n.
– Igen – tette hozzá Scolera septa –, és most bizonyára te is k?nnyebbnek érzed magad, tisztának és ártatlannak, akár egy sz?z a házassága reggelén.
A házasságom reggelén Jaimevel dugtam, emlékezett vissza a királyn?.
– Igen – felelte –, mintha újjászülettem volna, vagy mintha felszakadt volna egy meggy?lt seb, és végre elkezd?dne a gyógyulás. Szinte repülni tudnék! – Elképzelte, milyen jó érzés volna Scolera septa arcába k?ny?k?lni, és lel?kni a csigalépcs?n. Ha az istenek kegyesek, a ráncos, vén picsa magával rántaná Unellát is.
– Jó látni, hogy újra mosolyogsz – jegyezte meg Scolera.
– ?szentsége azt mondta, fogadhatok látogatókat.
– Valóban – bólintott Unella. – Ha felséged megmondja, hogy kit szeretne látni, üzenünk neki.