– Biztosan megvédik ?felségét minden fenyegetést?l. – Ser Barristan hangja nem árulkodott valódi érzéseir?l; megtanulta leplezni ?ket évekkel ezel?tt, még Királyvárban.
– ?hatalmasságát – mondta nyomatékosan Reznak mo Reznak. – Egyéb feladataid változatlanok maradnak, ser. Amennyiben a béke nem tartana ki, ?fényessége azt kívánja, továbbra is te vezesd hader?it a város ellenségei ellen.
Legalább ennyi esze van. Csontt?r? Belaquo és óriás Goghor jó szolgálatot tesznek él? pajzsként, de a gondolat, hogy bármelyikük sereget vezessen harcba olyan képtelen volt, hogy az id?s lovag kis híján elmosolyodott.
– állok ?felsége rendelkezésére.
– Nem ?felsége! – tiltakozott az udvarnagy. – Az westerosi elnevezés. ?fényessége, ?hatalmassága, ?kegyelmessége.
Az ?beképzeltsége sokkal jobban illene rá.
– Ahogy akarod.
Reznak megnyalta az ajkát.
– Akkor végeztünk is. – Behízelg? mosolya ezúttal azt jelezte, hogy a lovag távozhat.
Ser Barristan sarkon fordult, és ?r?mmel hagyta maga m?g?tt az udvarnagy parfümjének b?zét Egy férfinak izzadságszaga legyen, ne virágillata.
A meereeni Nagy Piramis nyolcszáz láb magas volt az alapjától a csúcsáig. Az udvarnagy lakosztályát a második szinten rendezték be. A saját és a királyn? lakrésze a legfels? szintet foglalta el. Hosszú mászás egy magam korabeli embernek, gondolta Ser Barristan, ahogy elindult felfelé. A királyn? ügyeiben járva naponta ?t-hat alkalommal is megtette ezt az utat ahogy arról sajgó térde és dereka is tanúskodott. Elj?n a nap, amikor már nem vágok neki a lépcs?nek, mégpedig attól tartok, sokkal hamarabb, mint szeretném. ám el?tte még meg akart bizonyosodni róla, hogy a fiai k?zül legalább néhányan készen állnak, és elfoglalhatják a helyüket a királyn? oldalán. Ha méltók lesznek rá, magam üt?m lovaggá ?ket, és adom át nekik a lovukat meg az aranysarkantyúkat.
A királyi lakosztály nyugodt volt és csendes. Hizdahr nem j?tt fel ide, inkább a Nagy Piramis szívében rendezte be rezidenciáját, ahol minden oldalról vastag téglafalak vették k?rül. Mezzara, Miklaz, Qezza és a királyn? t?bbi ifjú szolgálója – igazából túsza, de Selmy és a királyn? annyira megkedvelték ?ket, hogy képtelenek voltak így gondolni rájuk – a királlyal együtt távoztak, míg Irri és Jhiqui a dothrakikkal tartottak. Egyedül Missandei maradt itt, magányos kis kísértetként bolyongott a királyn? lakosztályában, a piramis tetején.
Ser Barristan kisétált a teraszra. Az égbolt Meereen f?l?tt hullaszínt ?lt?tt, tompa volt, fehér és nyomasztó, láthatártól láthatárig ?sszefügg? felh?takaró borította. A nap is a felh?k m?gé bújt. Láthatatlanul fog lenyugodni, ahogy láthatatlanul is kelt fel reggel. Az éjszaka forró lesz, párás és fullasztó, friss leveg? nélkül. Három napja borult volt az id?, de egyetlen csepp sem esett. Pedig megk?nnyebbülést hozna. Segítene tisztára mosni a várost.
A teraszról négy kisebb piramist látott, a város nyugati falát és a yunkai tábort a Rabszolga-?b?l partján, ahonnan vastag füstoszlop emelkedett az égre, mint valami hatalmas kígyó. A yunkaik égetik a halottaikat. A fakó kanca a táborukban vágtat. A kór a királyn? minden intézkedése ellenére egyre jobban elterjedt, a falakon belül és kívül egyaránt. Hizdahr király engedélyezte, hogy a küzd?vermek nyitva maradjanak, de a k?z?nség megfogyatkozott. A jelentések szer?it a lakosok még a Kegyek Templomát sem látogatják.
A rabszolgatartók majd megtalálják a módját, hogy ezért is Daeneryst hibáztassák, gondolta keser?en Ser Barristan. Szinte hallotta ?ket sugdolózni – a Hatalmas Mesterek, a Hárpia Fiai, a yunkaik, mind azt fogják bizonygatni, hogy a királyn? halott. A fél város ezt hitte, bár még nem volt bátorságuk hangosan kimondani. De nemsokára lesz.
Ser Barristan nagyon fáradtnak, nagyon ?regnek érezte magát. Hová t?nt az a sok év? Mostanában amikor letérdelt, hogy igyon egyet egy nyugodt viz? tóból, idegen arcot látott visszanézni a víztük?rb?l. Mikor jelentek meg azok a szarkalábak világos, kék szeme k?r?i? Mikor fordult a haja napfényes sz?kéb?l ?szbe? évekkel ezel?tt, vénember. évtizedekkel