– Egy macska? – kérdezte Ser Barristan, amint meglátta a maszkot a csuklya alatt.
Amikor még a Tarfej? vezette a Bronz Bestiákat, el?szeretettel hordta a fenyeget?, erélyes kígyó maszkot.
– A macskák mindenhová bejutnak – felelte Skahaz mo Kandaq ismer?s hangja. – Soha senki nem nézi meg ?ket.
– Ha Hizdahr megtudja, hogy itt vagy...
– Ki mondaná el neki? Marghaz? ? csak annyit tud, amennyit én engedélyezek neki. A Bestiák még mindig az enyémek, ne feledd. – A Tarfej? hangját eltompította a maszk, de Selmy így is hallotta benne a düh?t – Nálam van a méregkever?.
– Ki az?
– Hizdahr süteménykészít?je, a neve semmit nem mondana neked. Csak egy báb. A Hárpia Fiai elrabolták a lányát, és megígérték neki, hogy sértetlenül visszakapja, amint a királyn? halott. Daeneryst Belwas és a sárkány mentették meg. A lányt senki. éjszaka juttatták vissza az apjának, kilenc darabban. Annyi éves volt
– Miért? – Selmyt kételyek gy?t?rték. – A Hárpia Fiai abbahagyták a gyilkosságokat Hizdahr békéje...
–...csak egy színjáték. Persze el?sz?r még nem volt az. A yunkaik féltek a királyn?nkt?l, a Makulátlanjaitól, a sárkányaitól. Ezen a f?ld?n korábban is jártak már sárkányok. Yurkhaz zo Yunzak sokat olvasott róluk, akárcsak Hizdahr. Miért ne k?t?ttek volna békét? Látták, hogy Daenerys is azt akarja, mindennél jobban. Elvégre el is mehetett volna Astaporba. – Skahaz k?zelebb lépett. – Ez volt azel?tt, de a verem mindent megváltoztatott. Daenerys elt?nt, Yurkhaz halott. Egy ?reg oroszlán helyét egy falkányi sakál foglalta el. Véresszakáll... ? nem szereti a békét. és van más, rosszabb hír is. Volantis elindította ellenünk a flottáját
– Volantis. – Selmy kardforgató keze bizsergett. Yunkai városával k?t?ttünk békét, nem Volantisszal. – Biztos vagy benne?
– Biztos. A B?lcs Mesterek tudják, és a barátaik is. A Hárpia, Reznak, Hizdahr. A királyunk ki fogja nyitni a kapukat a volantisiak-nak, amikor megérkeznek. Daenerys felszabadítottjait újra rabszolgasorba vetik, és még olyanok lábára is lánc kerül, akik soha nem voltak rabszolgák. Lehet, hogy te is egy küzd?veremben végzed, vénember. Khrazz fog lakmározni a szívedb?l.
Ser Barristan feje lüktetett
– értesíteni kell Daeneryst!
– El?sz?r találd meg. – Skahaz megragadta a lovag alkarját ujjai vasbilincsként zárultak ?ssze rajta. – Nem várhatunk rá! Beszéltem a Szabad Testvérekkel, az Anya Embereivel, a Bátor Pajzsokkal. Nem bíznak Loraqban. Meg kell t?rnünk a yunkaikat de ehhez szükségünk van a Makulátlanokra. Szürke Féreg rád hallgat, beszélj vele!
– Miért? – árulásról beszél, ?sszeesküvésr?l.
– Az életért. – A Tarfej? szemei fekete üregek voltak a bronz macskamaszk m?g?tt. – Le kell csapnunk, miel?tt a volantisiak ideérnek! Fel kell számolnunk az ostromgy?r?t, meg?lnünk a rabszolgatartókat, a magunk oldalára állítani a zsoldosaikat. A yunkaik nem számítanak támadásra. Vannak kémeim a táborukban. Azt mondják, a betegség egyre jobban terjed, a fegyelem rothadásnak indult. A nemes urak gyakrabban részegek, mint józanok, folyamatosan lakomáznak, azzal kérkednek egymásnak, mekkora vagyont fognak zsákmányolni Meereen elfoglalásakor, és az els?bbségen vitatkoznak Véresszakáll és a Rongyos Herceg gy?l?lik egymást. Senki nem számít harcra, most nem. Azt hiszik, Hizdahr békéje elaltatott minket.
– Azt a békét Daenerys írta alá – mondta Ser Barristan. – Az engedélye nélkül nem sérthetjük meg.
– és ha halott? – kérdezte Skahaz. – Akkor mi van, ser? Szerintem azt akarná, hogy megvédjük a városát. A gyermekeit.
Dany gyermekei a felszabadítottak voltak. Mhysa, így nevezték azok, akiknek let?rte a láncait. ?Anya.” A Tarfej? nem tévedett. Daenerys azt akarná, hogy vigyázzanak a gyermekeire.
– Mi van Hizdahrral? ? még mindig a hitvese, a férje.
– A méregkever?je.
? lett volna?
– Hol a bizonyíték?
– Elég bizonyíték a korona, amit visel. A trón, amin ül. Nyisd ki a szemed, vénember! Mind?ssze ennyire volt szüksége. Daenerystól, ennyit akart! Ha már megszerezte, miért osztozna a hatalmon?
Valóban, miért? Annyira nagy volt a forróság odalent a veremben. Szinte látta vibrálni a leveg?t a skarlátszín homok f?l?tt, érezte azok vérének a szagát, akik az ? szórakoztatásukért haltak meg. és hallotta Hizdahrt, aki arra biztatta királyn?jét, hogy egyen a mézes sáskából. Finomak... egyszerre édesek és csíp?sek... és ? maga mégsem nyúlt hozzájuk. Selmy megd?rzs?lte a halántékát Hizdahr zo Loraqnak nem tettem esküt. és ha tettem is volna, félrel?k, ugyanúgy, ahogy Joffrey.
– Ez az édességkészít?... ki akarom kérdezni. Egyedül.