– Valóban? – A Tarfej? karba fonta a kezét. – Legyen. Kérdezd ki, ahogy csak akarod.
– Ha... sikerül meggy?znie azzal, amit mond, ha csatlakozom hozzád ebben a... szavadat kell adnod, hogy Hizdahr zo Loraqnak nem esik bántódása, amíg... amíg be nem bizonyosodik, hogy benne volt a keze.
– Miért t?r?dsz ennyire Hizdahrral, vénember? Vagy ? maga a Hárpia, vagy a Hárpia els?szül?tt fía.
– Egyel?re csak annyit tudok biztosan, hogy ? a királyn? hitvese. A szavadat akarom, kül?nben esküsz?m, ellened fordulok!
– Legyen hát, tiéd a szavam – felelte ádáz mosollyal Skahaz. – Hizdahrnak nem esik bántódása, amíg be nem bizonyosodik a b?n?ssége. De ha a kezünkben a bizonyíték, a saját kezemmel ?l?m meg. Ki akarom tépni a zsigereit, és megmutatni neki, miel?tt hagyom meghalni.
Nem, gondolta az ?reg lovag. Ha Hizdahr ?sszeesküvést sz?tt királyn?m meggyilkolására, magam végzek vele, de a halála gyors lesz, és tiszta. Westeros istenei távol voltak, Ser Barristan Selmy mégis elmondott egy néma fohászt, és a Vénasszonyt kérte, hogy világítsa meg a b?lcsességhez vezet? utat. A gyermekekért, a városért, a királyn?mért.
– Beszélek Szürke Féreggel – mondta.
A vas kér?
A Bánat hajnalban egyedül bukkant fel, fekete vitorlái élesen rajzolódtak ki a rózsaszín reggeli égbolt el?tt.
?tvennégy, gondolta keser?en Victarion, amikor felébresztették a hírrel, és egyedül hajózik. Magában átkozta a Viharistent rosszindulatáért, haragja fekete k?darabként ülte meg a gyomrát. Hol vannak a hajóim? Kilencvenhárom hajóval kelt útra a Pajzsoktól, az egykor száz hajót számláló Vasflotta nagyjával. A flotta nem egyetlen úré volt, hanem k?zvetlenül a Tengerk? Trónus alá tartozott, kapitányai és legénysége az ?sszes szigetr?l verbuválódtak. Igaz, kisebb hajók voltak, mint a z?ld f?ldek hatalmas hadi dromondjai, de még így is háromszor akkorák, mint az átlagos hosszúhajók, mély t?rzzsel és ?klel?sarkantyúval. Még a királyi flottának is méltó ellenfelei lettek volna.
A Lép?k?veken gabonát, húst és ivóvizet vételeztek, miután végighajóztak Dorne komor és kopár, ?rvényekkel és zátonyokkal teli partjai mentén. A Vasdiadal ott elfogott egy k?vér keresked?hajót, a Nemes H?lgy nev? nagy koggát, amely óvárosba tartott Sirályváros, Alkonyv?lgy és Királyvár érintésével, sózott t?kehallal, bálnaolajjal és pácolt heringgel megrakva. A zsákmánnyal felt?lt?tték készleteiket. A Redwyne-szorosban és a dorne-i partvidéken még ?t hajót szereztek – három koggát, egy háromárbocos keresked?hajót és egy gályát –, így a flotta létszáma kilencvenkilencre n?tt.
Kilencvenkilenc hajó hagyta el a Lép?k?veket három büszke flottába rendez?dve, azzal az utasítással, hogy a Cédrusok Szigetének déli sarkánál gy?ljenek újra ?ssze. Egyel?re negyven?t érkezett meg a világ másik végére. Huszonkett? Victarion saját hajói k?zül, hármasával-négyesével, id?nként egyedül; Sánta Ralf tizennégy hajója, es csupán kilenc K?házi V?r?s Ralf vitorlásai k?zül. Maga V?r?s Ralf sem került el?. A flotta útk?zben kilenc zsákmányolt hajóval b?vült, így a végs? szám ?tvennégy lett... de az új szerzemények koggák voltak, és halászhajók, keresked?– és rabszolgahajók, nem harcra valók. Csatában nem nagyon pótolhatták a Vasflotta hiányzó hajóit.
Az utolsó érkez? a Szüzek Réme volt, három nappal ezel?tt. Egy nappal korábban három hajó érkezett egy csoportban dél fel?l... a zsákmányolt Nemes H?lgy a Hollóetet? és a Vascsók k?z?tt bukdácsolt. El?tte két napig azonban semmi, és korábban is csak a Fejetlen Jeyne és a Félelem két nap szünet után, azt k?vet?en, hogy Sánta Ralf befutott saját flottájának maradványaival. A Quellon Nagyúr, a Fehér ?zvegy, a Panasz, a Gyász, a Leviatán, a Vas úrn?, a Kaszás Szele és a Csatap?r?ly, további hat hajóval, melyek k?zül kett?t vontatni kellett.
– A viharok – mormolta szomorúan Sánta Ralf, amikor jelentést tett Victarionnak. – Három nagy vihar kapott el minket, és azok k?z?tt is gonosz szelek fújtak. V?r?s szelek Valyria fel?l, hamutól és kénk?t?l büzl?k, és fekete szelek, melyek az átkozott partok felé sodortak m?iket. átok ül ezen az úton már a kezdetekt?l fogva. A Varjúszem? fél t?led, uram, máskül?nben miért küld?tt volna ilyen messzire? Nem akarja, hogy visszatérjünk.
Victarionnak is ugyanez jutott eszébe, amikor ó-Volantistól egynapi hajóútra belefutottak az els? viharba. Az istenek gy?l?lik a rokongyilkosokat, merengett, máskül?nben Varjúszem? Euron már tucatnyi halált halt volna a kezem által. Ahogy a tenger tombolt k?rül?ttük, és a fedélzet hánykolódott a lába alatt, látta, hogy a Dagon lakomája és a V?r?s ár olyan er?vel csapódnak egymásnak, hogy mindkét hajó apró darabokra hullott. A fivérem m?ve, gondolta. Ez volt az els? két hajó, amit elveszített a saját flottájából. De nem az utolsó.