Sárkányok tánca

Mégis úgy t?nt, mintha csak tegnap üt?tték volna lovaggá, a királyvári tornát k?vet?en. Emlékezett Aegon király kardjának érintésére a vállán – finom volt, akár egy sz?z csókja. A szavak a torkán akadtak, amikor elmondta esküjét Az esti lakomán vaddisznóbordát evett, dorne-i módon, sárkányborssal megf?szerezve, minden falat égette a száját. Negyvenhét esztend? telt el, és még mindig érezte az ízét, de hogy tíz napja mit evett, akkor sem tudta volna megmondani, ha az ?sszes királyság sorsa múlik rajta. Valószín?leg f?tt kutyát. Esetleg valami más gusztustalanságot, aminek semmivel nem volt jobb az íze.

 

Selmy nem el?sz?r mélázott el azon, miféle kül?n?s végzet vezette ide. ? Westeros lovagja volt, a viharvidék és a dorne-i gyep?k fia; a Hét Királyságban lett volna a helye, nem itt, a Rabszolga-?b?l fülledt partján. Azért j?ttem, hogy hazavigyem Daeneryst. Mégis elveszítette, ahogy az apját és a bátyját. Még Robertet is. ?t is cserbenhagytam.

 

Talán Hizdahr b?lcsebb, mint gondolja. Tíz évvel ezel?tt megéreztem volna, mi a szándéka Daenerysnek. Tíz évvel ezel?tt elég gyors lettem volna, hogy megállítsam. Ehelyett azonban csak állt f?ldbe gy?kerezett lábbal, mik?zben a lány leugrott a verembe, aztán a nevét kiáltotta, és végül utánafutott a skarlát homokon. ?reg és lassú vagyok. Nem csoda, hogy Naharis Ser Nagyapónak csúfolta. Vajon Daario gyorsabban mozgott volna, ha aznap ? áll a királyn? mellett? Selmy sejtette a választ, bár egyáltalán nem tetszett neki.

 

Múlt éjjel megint ugyanazt álmodta: Belwas térden állva vért és epét ?klendezik, Hizdahr a sárkány?l?ket utasítja, férfiak és n?k menekülnek rémülten, egymáson átmászva a lépcs?k?n, sikoltozva és üv?lt?zve. Daenerys pedig...

 

Lángolt a haja. Korbácsot tartott a kezében és kiabált, aztán felmászott a sárkány hátára, és elrepült. A Drogon szárnyai által felvert homok csípte Ser Barristan szemét, de a k?nnyek fátylán át figyelte, ahogy a sz?rnyeteg felemelkedik a veremb?l, hatalmas, fekete szárnyaival súrolva a kapuknál álló bronzharcosok vállát.

 

A t?bbit csak kés?bb tudta meg. A kapukon kívül ?sszetorlódott a t?meg. A lovak a sárkány szagától megvadulva felágaskodtak, és rugdaltak vaspatkós patáikkal. A sokaság felborította a bódékat és gyaloghintókat, rengeteg embert agyontapostak. Dárdák repültek, íjhúrok pendültek, némelyik talált is. A sárkány vadul megfordult a leveg?ben, sebei füst?ltek, a lány a hátán kapaszkodott. Aztán szabadjára engedte a tüzét.

 

A Bronz Bestiák a nap hátralév? részében és majdnem egész éjszaka a holttesteket szedték ?ssze, ?sszesen kétszáztizennégy halottat számoltak meg, háromszor annyian megégtek vagy megsebesültek A sárkány elt?nt a városból, utoljára a Skahazadhan f?l?tt látták, észak felé repült. Daenerys Targaryennek nem találták nyomát. Néhányan esküd?ztek, hogy látták leesni, mások azt állították, a sárkány elvitte, hogy felfalja. Tévednek.

 

Ser Barristan nem tudott t?bbet a sárkányokról, mint amennyit a gyermekmesékb?l hallott, a Targaryeneket viszont ismerte. Daenerys meglovagolta azt a sárkányt, ahogy egykor Aegon is tette.

 

– Lehet, hogy hazarepül – mormolta halkan.

 

– Nem – felelte egy halk hang a háta m?g?tt. – Azt nem tenné, ser. Nem menne el nélkülünk.

 

Ser Barristan megfordult.

 

– Missandei, gyermekem. Mióta állsz itt?

 

– Nem régóta. Ez sajnálja, ha megzavart. – R?vid tétovázás után folytatta. – Skahaz mo Kandaq szeretne szót váltani veled.

 

– A Tarfej?? Beszéltél vele? – Ostoba, buta cselekedet. Skahaz és a király k?z?tt az ellenségeskedés mély árka húzódott, ezt a lány is jól tudta. Skahaz nyíltan hangoztatta ellenérzéseit a királyn? házasságával kapcsolatban, amit Hizdahr nem felejtett el. – Itt van? A piramisban?

 

– Amikor csak akar. Ogy j?n és megy, ahogy kedve tartja, ser.

 

Igen, valóban képes rá.

 

– Ki mondta, hogy beszélni akar velem?

 

– Egy Bronz Bestia. Bagolymaszkot viselt.

 

Bagolymaszkot viselt, amikor veled beszélt. Azóta sakállá, tigrissé vagy lajhárrá változhatott. Ser Barristan már a kezdetekt?l gy?l?lte a maszkot, és ez azóta sem változott. A becsületes embereknek nincs szükségük rá, hogy elrejtsék az arcukat. A Tarfej? pedig...

 

George R. R. Martin's books