Jaime, Jaimere van szükségem. De ha a testvére a városban van, miért nem j?tt már érte? B?lcsebb lesz várni Jaimere, amíg meg nem tudja, mi t?rténik Baelor Szentélyének falain kívül.
– A nagybátyám – mondta végül. – Ser Kevan Lannister, atyám testvére. A városban tartózkodik?
– Igen – felelte Unella. – A régens a V?r?s Toronyban rendezkedett be. Azonnal érte küldetünk.
– K?sz?n?m. – Tehát régens? Egyáltalán nem lep?d?tt meg.
úgy t?nt, az alázatos és b?nbánó szívnek más el?nyei is vannak a
lélek megtisztulásán kívül. A királyn? aznap éjjel egy nagyobb cellába k?lt?z?tt, két szinttel lejjebb, ahol ki tudott nézni az ablakon, és ahol az ágyon meleg, puha takaró várta. Amikor elj?tt a vacsora ideje, száraz kenyér és zabkása helyett sült kappant kapott, ?r?lt dióval megszórt friss z?ldségeket, valamint vajjal meglocsolt, szétnyomkodott f?tt répát. Aznap éjjel – fogságba esése óta els? alkalommal – tele hassal feküdt le, és zavartalanul aludta át az éjszakát.
Másnap reggel elj?tt hozzá a nagybátyja.
Cersei még a reggelijét fogyasztotta, amikor az ajtó kitárult, és Ser Kevan Lannister lépett a cellába.
– Hagyjatok magunkra – szólt a b?rt?n?r?knek a régens.
Unella septa kiterelte Scolerát és Moellét, majd becsukta m?g?ttük az ajtót. A királyn? felállt.
Ser Kevan id?sebbnek t?nt, mint amikor legutóbb látta. Nagy test? férfi volt, széles vállal és vastag derékkal, r?vidre nyírt, sz?ke szakálla k?vette er?s állának vonalát, világos haja kezdett visszahúzódni a homlokáról.
– K?sz?n?m, hogy elj?ttél – szólalt meg Cersei.
Nagybátyja ?sszevonta a szem?ld?két.
– ülj le, el kell mondanom néhány dolgot.
ám a királyn? nem akart leülni.
– Még mindig düh?s vagy rám, hallom a hangodon. Bocsáss meg nekem, nagybácsi! Hibáztam, amikor rád ?nt?ttem a boromat, de...
– Azt hiszed, az a kupa bor bosszant? Lancel a fiam, Cersei! Az unoka?cséd! Ha düh?s vagyok rád, hát ez az oka! Gondoskodnod kellett volna róla, irányítanod, találnod neki egy jó családból származó, kedves lányt. Ehelyett...
– Tudom, tudom! – Lancel jobban akart, mint én ?t valaha. és még mindig akar, le merném fogadni. – Egyedül voltam, elgyengültem. Kérlek, nagybácsi! Annyira jó látni az arcod, azt a kedves arcod! B?n?s dolgokat cselekedtem, tudom, de nem bírnám elviselni, ha gy?l?lnél! – átkarolta a férfit, és megcsókolta az arcát. – Bocsáss meg, bocsáss meg nekem!
Ser Kevan mozdulatlanul t?rte az ?lelést néhány szívverésnyi ideig, aztán ? is felemelte a kezét, és viszonozta a mozdulatot. Szorítása r?vid volt, és suta.
– Elég ebb?l – mondta továbbra is h?v?s, színtelen hangon. – Megbocsátottam. Most pedig ülj le, mert nem jó híreket hozok, Cersei.
A férfi szavai megrémítették.
– Tommennel t?rtént valami? K?ny?rg?m, ne! Annyira féltettem ?t! Senki nem mondott semmit, kérlek, mondd, hogy jól van!
– ?felségével minden rendben. Gyakran kérdez?sk?dik utánad. – Ser Kevan Cersei vállára helyezte a kezét, és karnyújtásnyira tartotta magától.
– Akkor Jaime? Vele t?rtént valami?
– Nem. Jaime még mindig valahol a folyóvidéken kószál.
– Valahol? – Rossz el?érzete támadt.
– Elfoglalta Hollófát, és elfogadta Blackwood nagyúr kapitulációját, de útk?zben Zúgó felé letért az útjáról, és elt?nt valami n?vel.
– Egy n?vel? – Cersei értetlenül nézett nagybátyjára. – Miféle n?vel? Miért? Hová mentek?
– Senki nem tudja, t?bb hírt nem kaptunk róla. A n? talán Esthajnalcsillag lánya, Brienne úrn? lehetett.
Szóval ?. A királyn? jól emlékezett Tarth Szüzére, a hatalmas, csúf behemótra, aki férfipáncélt hordott. Jaime soha nem hagyna el engem egy ilyenért. A hollóm talán el sem jutott hozzá, máskül?nben idej?tt volna.
– Jelentették, hogy délen t?bb helyen zsoldosok szálltak partra – folytatta Ser Kevan. – Tarthnál, a Lép?k?veknél, a Harag-foknál... nagyon szeretném tudni, honnan szedte a pénzt Stannis a szabad kompániák felfogadásához. Nincs hader?m, hogy szembeszállhassak velük, itt nincs. Mace Tyrellnek van, de nem hajlandó megmozdulni, amíg ez az ügy a lányával le nem rendez?dik.
Egy bakó gyorsan le tudná rendezni Margaery ügyét. Cersei nem t?r?d?tt Stannisszel és a zsoldosaival. A Mások vigyék el ?t és a Tyrelleket is! Hadd mészárolják le egymást, a birodalomnak csak jobb lesz t?le.
– Kérlek, nagybácsi, vigyél ki innen!
– Hogyan? Fegyverrel és er?szakkal? – Ser Kevan az ablakhoz sétált, és komor arccal nézett kifelé. – Vágóhíd lenne ebb?l a szent helyb?l. Ráadásul nincs is elég emberem. Hader?nk nagy része Zúgóba ment a testvéreddel, és nincs id?m felállítani egy új sereget. – Visszafordult az unokahúgához. – Beszéltem ?szentségével Nem enged el, amíg nem vezekeltél a vétkeidért.
– Mindent bevallottam!