Qyburn nagyúr volt a legutóbbi és egyetlen látogatója. Cersei világa négy emberre sz?kült: saját magára és három ájtatos, hajthatatlan b?rt?n?rére. Unella septa er?s csontozatú, férfias kinézet? n? volt, kérges tenyérrel és egyszer?, szigorú vonásokkal. A fehér hajú Moelle septa apró, ijeszt? szeme gyakran sz?kült ?ssze gyanakodva ráncos,
baltaél? arcában. A széles csíp?j?, alacsony, hatalmas kebl? és olajbarna b?r? Scolera septa savanyú szagot árasztott, amely hasonlított a romlásnak induló tejéhez, ?k hozták az élelmet és a vizet, ürítették az éjjeliedényét, és vitték el mosni a ruháját néhány naponként Ilyenkor meztelenül reszketett a takarók alatt, amíg vissza nem hozták. Scolera id?nként felolvasott neki a Hétágú csillagból vagy a Szent imak?nyvb?l, de ett?l eltekintve egyikük sem beszélt vele, és nem válaszoltak a kérdéseire.
Gy?l?lte és megvetette mind a hármat majdnem annyira, mint azokat az embereket akik elárulták.
Hamis barátok, áruló szolgálók, férfiak, akik ?r?k szerelmükr?l biztosították, még saját vérei is... mindegyik cserbenhagyta a szükség órájában. Osney Kettleblack, az a puhány megt?rt az ostorcsapások alatt, és olyan titkokat susogott a F?veréb fülébe, amelyekkel megásta a saját sírját. Fivérei, az utca s?predéke, akiket ? emelt fel maga mellé, csak ültek a kezük?n, és nem tettek semmit. Vizes Aurane, az admirálisa kimenekült a tengerre azokkal a dromondokkal, amelyeket ? építtetett neki. Orton Merryweather visszafutott Hosszúasztalra, és magával vitte feleségét Taenát is, aki a királyn? egyetlen barátja volt ezekben a nehéz id?kben. Harys Swyft és Pycelle nagymester semmit nem tettek, hogy kiszabadítsák, s?t átadták a birodalom vezetését annak az embernek, aki ?sszeesküvést sz?tt ellene. Meryn Trant és Boros Blount, a király felesküd?tt védelmez?i egyszer?en elt?ntek. Még Lancel kuzinja, aki egyszer azt állította, szereti ?t, még ? is a vádlójává vált. Nagybátyja nem volt hajlandó segíteni neki uralkodni, pedig a Király Segít?jévé tette volna.
Jaime pedig...
Nem, ezt nem hiszi, nem hiheti! Jaime azonnal idej?n, amint hírt kap a t?rténtekr?l. J?jj azonnal – írta neki. – Segíts. Ments meg. Szükségem van rád, ahogy ezel?tt még soha nem volt. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. J?jj azonnal!” Qyburn megesküd?tt rá, hogy eljuttatja a levelet testvéréhez, aki hadseregével a folyóvidéken vándorolt. Qyburn azonban azóta sem tért vissza. Amennyire tudta, akár meg is halhatott, és a fejét kit?zhették az er?d falára. Vagy talán a V?r?s Torony alatti fekete cellákban henyél, és még mindig nem küldte el a levelet. A királyn? vagy száz alkalommal érdekl?d?tt fel?le, de fogvatartói nem beszéltek vele. Csak annyit tudott biztosan, hogy Jaime nem érkezett meg.
Még nem, biztatta magát. De nemsokára itt lesz. és ha megj?n, a F?veréb és a szajhái egészen másként fognak dalolni.
Gy?l?lte a tehetetlenséget.
Fenyeget?z?tt, de fenyegetései rezzenéstelen arcokra és süket fülekre találtak. Parancsolt, de parancsait figyelmen kívül hagyták. Az Anya kegyelmét kérte, a n?k egymás iránti együttérzésére próbált építeni, de a három aszott septa félrerakta n?i voltát, amikor letették esküjüket. Próbálta elb?v?lni ?ket, kedvesen beszélt hozzájuk, minden újabb sértést szelíden fogadott. Meg sem inogtak. Jutalmat ígért nekik, megbocsátást, elismerést, aranyat, pozíciót, de mindezt ugyanúgy fogadták, mint a fenyegetéseit.
Még imádkozott is. ó, mennyit imádkozott! Imát akartak, hát szolgált nekik vele, térden állva, mintha holmi koszos utcai lotyó lenne, nem pedig a Szikla lánya. Imádkozott szabadulásért, szenvedései enyhüléséért, Jaimeért. Hangosan arra kérte az isteneket, hogy óvják meg ?t ártatlanságában; magában vádlói miel?bbi és fájdalmas haláláért fohászkodott. Imádkozott, amíg ki nem sebesedett a térde, amíg akkorára nem dagadt a nyelve, hogy már alig kapott t?le leveg?t. A cellában minden, lány korában tanult ima eszébe jutott, és szükség szerint talált ki újakat is, szólt az Anyához és a Sz?zh?z, az Atyához és a Harcoshoz, a Vénasszonyhoz és a Kovácshoz. Még az Idegenhez is imádkozott. Bármelyik haragos istenhez. A Hét azonban ugyanolyan süketnek bizonyult, mint e világi szolgálói. Cersei kül?nféle szavakkal illette ?ket, de k?nnyeket nem adott nekik. Azt sosem fognak kapni t?lem, fogadkozott magában.
Gy?l?lt gyengének lenni.
Ha az istenek adtak volna neki annyi er?t, amennyit Jaimenek vagy annak a részeges, félkegyelm? Robertnek, gondoskodik saját sz?késér?l. Bárcsak lenne egy kardom, és a forgatásához szükséges tudásom! Egy harcos szíve lakozott benne, de az istenek vak rosszindulatukban egy asszony t?rékeny testét adták neki. A királyn? kezdetben megpróbált küzdeni, de a septák legy?rték. Túl sokan voltak, és er?sebbnek bizonyultak, mint a kinézetük alapján sejteni lehetett. Csúf ?regasszonyok, de a rengeteg imádkozás, súrolás és a novíciák pálcával ütlegelése gy?kér szívósságúvá tette ?ket.