B?r?s felnevetett.
– Azt akarjátok, hogy a szabad nép mellettetek harcoljon a k?z?s ügyért. Hogyan tegyék ezt fegyverek nélkül? Hógolyóval dobáljuk tán a lidérceket? Vagy adtok botot, hogy azzal üssük ?ket?
A vadak, fegyverzete egyébként is jórészt botokból áll, gondolta Jon. Husángok, k?balták, p?r?ly?k, t?zben edzett hegy? fadárdák, kések csontból, k?b?l és sárkányüvegb?l, vessz?b?l font pajzsok, csontpáncélzat, keményített b?r. A thennek bronzot ?nt?ttek, a K?nnyez?h?z hasonló portyázók pedig a holttestekt?l elszedett acélfejszékkel és kardokkal jártak... de még azok is régi holmik voltak, a sokéves használattól kicsorbultak, és foltokban megtelepedett rajtuk a rozsda.
– óriásvész Tormund soha nem fogja ?nként lefegyverezni az embereit – mondta Jon. – ? nem a K?nnyez?, de nem is gyáva. Ha ezt kérném t?le, vér folyna.
A Norrey a szakállát piszkálta.
– Elhelyezheted ezeket a vadakat a régi er?d?kben, Havas nagyúr, de mivel veszed rá ?ket, hogy ott is maradjanak? Mi gátolja meg ?ket abban, hogy a déli, melegebb f?ldekre vándoroljanak?
– A mi f?ldjeinkre – hangsúlyozta ?reg Flint.
– Tormund a szavát adta, hogy tavaszig minket fognak szolgálni. A K?nnyez? és a t?bbi kapitány ugyanilyen esküt tesz, kül?nben nem engedjük át ?ket.
?reg Flint a fejét csóválta.
– El fognak árulni minket.
– A K?nnyez? szava semmit nem ér – tette hozzá Yarwyck.
– Ezek istentelen vademberek – mondta Cellador septon. – A vadak kétszín?sége még a délvidéken is ismert.
B?r?s karba fonta a kezét.
– Emlékszel még a lenti csatára? én a másik oldalon harcoltam, most pedig feketét hordok, és ?lni tanítom a fiaitokat. Vannak, akik k?p?nyegforgatónak hívnak, talán joggal... de nem vagyok vadember, vagy ha igen, a varjak is azok. Vannak isteneink, ugyanazok az istenek, akiket Deresben is tiszteltek.
– észak istenei, még a Fal el?tti id?kb?l – bólintott Jon. – Az istenek, akikre Tormund megesküd?tt. Meg fogja tartani a szavát. Ismerem ?t, ahogy ismertem Mance Raydert is. Ha elfelejtettétek volna, egy ideig együtt vonultam velük.
– én nem felejtettem el – morogta a f?intéz?.
Nem, gondolta Jon. Nem is hittem, hogy el fogod.
– Mance Rayder is esküt tett – mondta Marsh. – Megesküd?tt, hogy nem visel koronát, nem vesz feleséget, nem nemz fiakat. Aztán szépen k?p?nyeget fordított, megtette mindet, és félelmetes sereget vezetett a birodalom ellen. Annak a seregnek a maradványai várakoznak most a Falon túl.
– A megt?rt maradványai.
– Egy t?r?tt kardot is újjá lehet kovácsolni. és egy t?r?tt karddal is lehet ?lni.
– A szabad népnek nincsenek urai és t?rvényei – mondta Jon –, viszont szeretik a gyermekeiket. Ennyit talán ti is elismerhettek
– Minket nem a gyermekeik zavarnak. Mi az apáktól félünk, nem a fiúktól.
– Akárcsak én. Ezért ragaszkodtam a túszokhoz. – Nem vagyok az a k?nnyen rászedhet? bolond, akinek nézel... és nem vagyok félig vad sem, akármit is hiszel – Száz fiú, nyolc és tizenhat év k?z?ttiek A f?n?k?k és kapitányok fiai, a maradékot véletlenszer?en választottuk ki. A fiúk apródként és fegyverhordozóként fognak szolgálni, felszabadítják az embereinket rengeteg feladat alól. Talán egy nap néhányan feketét ?ltenek Ki tudja, t?rténtek már furcsább dolgok is. A t?bbiek nálunk maradnak túszként, hogy ezzel biztosítsuk atyáik h?ségét
Az északiak ?sszenéztek.
– Túszok – t?n?d?tt a Norrey. – és Tormund ebbe beleegyezett?
Kénytelen volt, kül?nben végignézhette volna az emberei pusztulását.
– A vérdíjamnak nevezte, de hajlandó kifizetni.
– Miért is ne? – ?reg Flint rákoppantott a jégre a botjával. – Mi mindig gyámságnak neveztük, amikor Deres fiút k?vetelt t?lünk, pedig valójában túszok voltak. Igaz, nem bántak rosszul velük
– Kivéve azokkal, akiknek az apja csalódást okozott a Tél Királyainak – mondta a Norrey. – Azok egy fejjel alacsonyabban tértek haza.
Mondd csak, fiam... ha ezek a vad barátaid csalárdnak bizonyulnak, megvan hozzá a gyomrod, hogy megtedd, amit kell?
Kérdezd meg Janos Slyntet.
– óriásvész Tormund jobban ismer annál, semhogy próbára tegye a türelmemet. A ti szemetekben talán z?ldfül? k?ly?knek t?n?k, Norrey nagyúr, de még mindig Eddard Stark fia vagyok.
A f?intéz?t szemlátomást még ez sem gy?zte meg.
– Azt mondod, azok a fiúk apródként fognak szolgálni. Parancsnok uram, ugye nem azt akarod mondani, hogy fegyverforgatást is tanulnak majd?
Jonnál elszakadt a cérna, düh?sen csattant fel: