– én is hercegn? vagyok – mondta Shireen –, de sosem volt n?vérem, csak egy unokatestvérem, aki elhajózott. Fattyú volt, de én kedveltem.
– Shireen kedvesem – szólt rá a királyné –, biztos vagyok benne, hogy a parancsnok nem kíváncsi Robert balkézr?l született k?lykeire. Foltoskép?, légy jó bolond, és kísérd vissza a hercegn?t a szobájába.
A bolond csengetty?i megszólaltak.
– El, el! – énekelte. – Gyere velem a tenger alá, el, el, el! – Kézen fogta a kis hercegn?t, és sz?kdécselve kivonszolta a szobából
– Felség – mondta Jon –, a szabad nép vezet?je elfogadta a feltételeimet.
Selyse királyn? aprót bólintott.
– Férjuram kívánsága volt, hogy menedéket nyújtsunk ezeknek a vadembereknek. Amíg betartják a király békéjét és a király t?rvényeit ?r?mmel látjuk ?ket birodalmunkban. – Lebiggyesztette az ajkát.
– Azt hallottam, még t?bb óriást hoznak.
Ezúttal Val válaszolt.
– Majdnem kétszázat, felség. és t?bb mint nyolcvan mamutot
A királyné megborzongott.
– Félelmetes lények. – Jon nem tudta megállapítani, hogy az óriásokról vagy a mamutokról beszél. – Bár nemes uram talán hasznát vehetné a bestiáknak a csatákban.
– Lehetséges, felség – bólintott Jon –, de a mamutok túlságosan nagyok, nem férnek át a kapun.
– Nem lehet kiszélesíteni?
– Az... azt hiszem, nem volna b?lcs dolog.
Selyse bosszúsan fújtatott.
– Ha te mondod. Nem kétlem, értesz az ilyesmihez. és hol akarjátok letelepíteni a vadakat? Vakondváros biztosan nem elég nagy hozzá, hogy menedéket nyújtson... hányan is vannak?
– Négyezren, felség. Majd hely?rséget adnak az elhagyott várainkban, és segítenek a Fal védelmében.
– úgy tudtam, azok a várak romok. Lehangoló, hideg és komor helyek, alig t?bbek romhalmaznál. A Keleti ?rségben patkányokról és pókokról beszéltek.
A hideg mostanra végzett a pókokkal gondolta Jon, a patkányok húsa pedig még jól j?het télen.
– Mindez igaz, felség... de még a romok is kínálnak valamennyi menedéket. A Fal pedig el fogja választani ?ket a Másoktól.
– Látom, mindent gondosan elterveztél, Havas nagyúr. Biztos vagyok benne, hogy Stannis király elégedett lesz, amikor diadalmasan hazatér a csatából.
Ha egyáltalán hazatér.
– Persze a vadaknak el?bb el kell fogadniuk Stannist királyuknak, R’hllort pedig az istenüknek – folytatta a királyné.
és már itt is vagyunk, szemt?l szemben egy keskeny hídon.
– Bocsáss meg, felség, de nem ezek voltak a feltételeim.
Selyse arca megmerevedett.
– Súlyos hiba. – Eddig sem volt sok melegség a hangjában, de most az is eltávozott egy pillanat alatt.
– A szabad nép nem térdel le – mondta Val.
– Akkor kényszeríteni kell ?ket – jelentette ki a királyné.
– Tedd azt, felség, és az els? adandó alkalommal fellázadnak – ígérte Val. – Mégpedig pengével a kezükben.
A királyné ?sszeszorította az ajkát, álla megremegett.
– Arcátlan vagy, de azt hiszem, egy vadtól nem is várhatok mást. – Kell számodra találnunk egy férjet, aki majd jó modorra tanít. – Jonra nézett. – Nem adom a beleegyezésemet, parancsnok, és nemes férjem sem. Mindketten tudjuk, nem akadályozhatom meg, hogy kinyisd a kaput, de ígérem neked, felelni fogsz, amikor a király megtér a csatából. Talán érdemes lenne átgondolnod a d?ntésedet.
– Felség. – Jon ismét letérdelt, de Val ezúttal nem csatlakozott hozzá. – Sajnálom, hogy tetteimmel kiváltottam elégedetlenségedet, de úgy cselekedtem, ahogy a legjobbnak véltem. Távozhatunk?
– Igen. Minél el?bb!
Amint biztonságos távolságba értek a királyné embereit?l, Valból el?t?rt a harag.
– Hazudtál a szakálláról! T?bb sz?r van az állán, mint az én lábam k?z?tt! és a lánya... az arca...
– Szürkehám.
– Mi szürke halálnak hívjuk.
– Gyermekeknél nem mindig halálos.
– A Faltól északra igen. A bür?k a legjobb gyógyszer rá, de egy párna vagy penge is megteszi. Ha én adtam volna életet annak a szerencsétlen gyermeknek, már rég a kegyelem ajándékában részesítem.
Ezt a Valt Jon még sosem látta.
– Shireen hercegn? a királyné egyetlen gyermeke.
– Mindkettejüket sajnálom. A gyermek tisztátalan.
– Ha Stannis megnyeri ezt a háborút, Shireen lesz az ?r?k?se a Vastrónon.
– Akkor a Hét Királyságotokat is sajnálom.
– A mesterek szerint a szürkehám nem...
– A mesterek azt hisznek, amit akarnak. Kérdezz meg egy erdei boszorkányt, ha hallani akarod az igazságot. A szürke halál néha elalszik, hogy aztán újra feltámadjon. A gyermek tisztátalan!
– Kedves lánynak t?nik. Nem tudhatod, hogy...
– De tudom. Te nem tudsz semmit, Havas Jon. – Val megragadta a karját. – El kell innen távolítani a kis sz?rnyeteget a szoptatós dajkáival együtt! Nem lakhat ugyanabban a toronyban, ahol a halott lány!
Jon lerázta magáról a kezét.