Az út hátralév? részében csendben lovagoltak, Szellem mindvégig ott loholt a nyomukban. Mormont hollója a kapuig k?vette ?ket, aztán felrepült a magasba, mik?zben Jonék leszálltak a nyeregb?l. Ló el?rement egy ég? fahasábbal, hogy meggyújtsa a fáklyákat a jégalagútban.
A kijáratnál fekete testvérek kisebb csoportja várta ?ket amikor el?bukkantak a Fal alól. Királyerdei Ulmer is ott volt k?z?ttük, és végül az ?reg íjász szólalt meg a t?bbiek nevében.
– Bocsáss meg, nagyuram, de a fiúk kíváncsiak. Béke lesz, vagy vér és vas?
– Béke – felelte Jon. – óriásvész Tormund három nap múlva átvezeti az embereit a Falon. Barátként nem ellenségként. Néhányan talán beállnak a soraink k?zé. A mi dolgunk, hogy jó szívvel fogadjuk ?ket. Most pedig mindenki menjen a dolgára. – Jon átadta a lova kantárszálát Selyemnek – Beszélnem kell Selyse királynéval. – ?felsége sértésnek fogja venni, ha nem keresi fel azonnal. – Utána meg kell írnom néhány levelet. Vigyél pergament és tollat a szállásomra, és egy üvegcsével a mester fekete tintájából. Utána szólj Marshnak, Yarwycnak, Cellador septonnak és Clydasnak – Cellador természetesen félrészeg lesz, Clydas pedig legfeljebb gyenge utánzata lehet egy valódi mesternek, de vele kell beérnie. Amíg Sam vissza nem tér. – Küldd hozzám az északiakat is, Flintet és a Norrey-t B?r?s, te is légy ott
– Hobb hagymás lepényt süt – mondta Selyem. – Esetleg megmondjam nekik, hogy vacsorára menjenek hozzád?
Jon megfontolta.
– Nem. Inkább naplementekor találkozzunk a Fal tetején. –Valhoz fordult – úrn?m, fáradj velem, ha nincs ellenedre.
– A varjú parancsol, a fogoly engedelmeskedik – telelte a lány játékosan. – Ez a te királyn?d ádáz teremtés lehet, ha feln?tt férfiaknak is elgyengül a térdük, amikor találkoznak vele. Talán vasba kellett volna ?lt?zn?m b?r?k és prémek helyett. Ezeket a ruhákat Dallától kaptam, nem szívesen vérezném ?ssze ?ket.
– Ha a szavakkal vért lehet ontani, valóban van okod félni. Szerintem elég biztonságosak a ruháid, úrn?m.
A koszos hóban frissen kiásott ?svényen k?zelítették meg a Király Tornyát
– Azt hallottam, a királyn?dnek dús, fekete szakálla van.
Jon tudta, hogy nem kellene mosolyognia, mégis megtette.
– Csak bajusza, de nagyon ritkás, meg tudod számolni a sz?rszálakat.
– Micsoda csalódás!
Akármennyit is beszélt róla, hogy szeretne miel?bb a királyi székhely úrn?je lenni, Selyse Baratheon szemlátomást nem nagyon sietett feladni a Fekete Vár kényelmét éjvár árnyaiért. Természetesen állandó ?rséget tartott – négyen álltak az ajtajánál, ketten kívül, a lépcs?n, és ketten bent, egy parázstartó mellett. A parancsnokuk Királyhegyi Ser Patrek volt kék fehér-ezüst lovagi díszben, ?tágú csillagokkal teleszórt k?penyben. Amikor Jon bemutatta neki Valt, a férfi fél térdre ereszkedett és kezet csókolt
– Hercegn?, még annál is gy?ny?r?bb vagy, mint mondták – hízelgett. – A királyné sokat mesélt nekem a szépségedr?l.
– Ez kül?n?s, mivel még sohasem találkoztunk. – Val megsimogatta a lovag fejét. – Felállhatsz, Ser Térdepl?. úgy, állj fel szépen. – Mintha egy kutyához beszélt volna.
Jonnak minden ?nuralmára szüksége volt hogy ne nevesse el magát. Rezzenéstelen arccal k?z?lte a lovaggal, hogy beszélni szeretnének a királynéval. Ser Patrek felküldte az egyik emberét a lépcs?n, megérdekl?dni, hogy ?felsége tudja-e fogadni ?ket.
– A farkas itt marad – k?z?lte ellentmondást nem t?r?en.
Jon számított erre, mivel a királyné félt Szellemt?l, majdnem an-nyira, mint Wun Weg Wun Dar Wuntól.
– Szellem, maradsz!
?felsége a t?z mellett ülve varrogatott mik?zben a bolondja olyan zenére táncolt amit csak ? hallhatott; agancsain halkan csilingeltek a cseng?k.
– A varjú, a varjú! – kiabálta Foltoskép?, amikor meglátta Jont. – A tenger alatt a varjak fehérek, akár a hó, én tudom, én tudom, ó, ó, ó!
Shireen hercegn? az ablak melletti székben kuporgott, felhúzott csuklyája elrejtette az arcát elcsúfító szürkehám nagy részét. Melisandre úrn?t sehol sem látták, aminek Jon kifejezetten ?rült. El?bb vagy utóbb oda kell állnia a v?r?s papn? elé, de szerette volna, ha az nem a királyné jelenlétében t?rténik.
– Felség. – Fél térdre ereszkedett, Val pedig k?vette a példáját Selyse királyné félretette a kézimunkáját
– Felállhattok.
– Ha felséged nem bánja, szeretném bemutatni Val úrn?t. A n?vére, Dalla volt...
–...az anyja annak az üv?lt? csecsem?nek, amelyik ébren tart minket éjjelente. Tudom, ki ?, Havas nagyúr. – A királyné szipákolt.
– Nagy szerencséd, hogy még királyunk el?tt visszatért, kül?nben rosszul járhattál volna. Nagyon rosszul.
– Te vagy a vad hercegn?? – kérdezte Shireen.
– Néhányan így hívnak – bólintott Val. – A n?vérem Mance Rayder, a Falon Túli Király asszonya volt. Akkor halt meg, amikor fiút szült neki