– Ne nézz oda, felség!
– Engedj! – A királyn? kitépte magát a lovag szorításából. A világ mintha lelassult volna k?rül?tte, ahogy átugrott a korláton. A homokban elvesztette az egyik szandálját. Futás k?zben érezte a forró, durva homokszemeket a lábujjai k?z?tt. Ser Barristan utánakiáltott valamit. Er?s Belwas még mindig ?klendezett Dany még gyorsabban futott.
A dárdások is rohantak, néhányan a sárkány felé, dárdával a kezükben. Mások inkább a fegyverüket eldobálva menekültek. A h?s a homokon rángatózott, karjának egyenetlen szél? csonkjából élénkpiros vér l?vellt. Dárdája ott maradt Drogon hátában, ide-oda ingott ahogy a sárkány a szárnyaival csapkodott. A sebb?l füst szállt fel. Ahogy a t?bbiek k?zelebb értek, Drogon kettejüket fekete lángba borította. Farka kivágódott oldalra, elkapta a veremmestert, aki megkísérelt a háta m?gé topózni, és kett?be vágta a férfit. Egy másik támadó megpróbálta kiszúrni a szemét, míg a sárkány ki nem tépte a gyomrát. A meereeniek sikoltoztak, átkozódtak, üv?lt?ztek. Dany hallotta, hogy valaki ott lohol m?g?tte.
– Drogon! – kiáltotta – Drogon!
A sárkány odanézett, fogai k?zül füst gomolygott. A vére is füst?lt, ahol a f?ldre hullott. újból csapott egyet a szárnyával, skarlátszín porfelh?t támasztva. Dany k?h?gve támolygott a forró, v?r?s k?dben. Drogon feje lecsapott.
– Ne! – Csak ennyire maradt ideje. Ne, ne engem, hát nem ismersz meg? A fekete fogak az arcától néhány hüvelyknyire álltak meg. Dany megbotlott a veremmester tetemében, és a fenekére huppant.
Drogon felüv?lt?tt, hangja bet?lt?tte a vermet. Danyt forró légáramlat ?lelte k?rül. A sárkány hosszú, pikkelyes nyaka kinyúlt felé, és amikor Drogon kitátotta a száját, a fekete fogak k?z?tt látta a csontokat és az égett húsdarabokat. A szeme mintha olvadt fémb?l lett volna. A pokollal nézek farkasszemet, de nem merem elfordítani a fejem. Még soha, semmiben nem volt ennyire biztos. Ha menekülni próbálok, elhamvaszt és lenyel. Westeroson a septonok hét pokolról és hét mennyországról beszéltek, de a Hét Királyság és istenei most távol voltak. Ha itt most meghal, vajon a dothrakik lóistene elj?n érte a f?tengerr?l, és befogadja ?t khalasarjába, a csillagok k?zé, hogy az éji f?ldeken lovagolhasson napja és csillaga oldalán? Vagy esetleg Ghis düh?s istenei küldik el érte a hárpiáikat hogy megszerezzék a lelkét, és ?r?k szenvedésre kárhoztassák? Drogon egyenesen az arcába üv?lt?tt, lehelete elég forró volt hozzá, hogy felhólyagosodjon t?le a b?r. Dany hallotta, hogy valahonnan a k?zelb?l Ser Barristan kiált;
– Itt vagyok! Velem próbálkozz! Ide, ide!
Drogon szemének parázsló, v?r?s mélyében Dany meglátta saját tük?rképét. Mennyire kicsinek t?nt, milyen gyengének, t?rékenynek és ijedtnek. Nem hagyhatom, hogy lássa a félelmemet! Négykézlábra állt a homokban, rátámaszkodott a veremmester holttestére, és ujjai rátaláltak a korbács nyelére. Ett?l mindjárt bátrabbnak érezte magát. A b?r meleg volt él?. Drogon újra üv?lt?tt, olyan hangosan, hogy kis híján elejtette a korbácsot. A sárkány odakapott a fogaival.
Dany megüt?tte.
– Nem! – sikoltotta, és teljes er?b?l meglendítette a fegyvert. A sárkány visszakapta a fejét. – NEM! – A sz?ges szíjak végigvágtak az orrán. Drogon felemelkedett, árnyéka rávetült a királyn?re. Dany megüt?tte pikkelyes mellét, újra és újra, amíg bele nem sajdult a keze. A hosszú, kígyószer? nyak megfeszült, akár egy íj húrja.Hangos sziszegéssel fekete tüzet k?p?tt, de Dany lebukott a lángok alá, mik?zben folyamatosan üt?tt és kiabált: – Nem, nem, nem! LE!
A válaszként felharsanó üv?ltés tele volt félelemmel és dühvel, tele fájdalommal. A szárny megrebbent egyszer, kétszer... majd ?sszecsukódott. A sárkány még egyet sziszegett, és elnyúlt a homokban. Fekete vér szivárgott a dárda üt?tte sebb?l, füst?l?gve cs?p?g?tt a v?r?s homokra. T?zb?l való hús, gondolta Dany, akárcsak én. Daenerys Targaryen felkapaszkodott a sárkány hátára, megragadta a dárdát, és egyetlen rántással kitépte. A fegyver hegye félig megolvadt, a vas v?r?sen izzott. Félredobta. Drogon tekergett alatta, izmai hullámozva mozogtak, ahogy er?t gy?jt?tt. A leveg?t vastagon megt?lt?tte a homok. Dany nem látott semmit, nem tudott lélegezni, nem tudott gondolkodni. A fekete szárnyak hangos mennyd?rgéssel csaptak egyet, és a skarlát homok hirtelen eltávolodott.
Szédelegve hunyta be a szemét. Amikor újra kinyitotta, k?nnyein és a poron keresztül a meereenieket látta, amint felfelé rohannak a
lépcs?n, és kitódulnak az utcákra.
A korbács még mindig ott volt a kezében. Meglegyintette vele